Főkép

Ha Margaret Wildman ezredes figyelembe vette volna azt az „alapszabályt”, hogy nem tesz jót a családi- és magánéletnek, ha hazaviszi a munkát, talán megérhette volna a boldog nyugdíjas éveket. Sőt, két kiskorú gyermeke is felnőhetett volna.

Csakhogy Margaret Wildman ezredes nem vette figyelembe ezt az „alapszabályt”, és ennek következményeként gyermekeivel együtt elvágott torokkal vérzett el saját nappalijában. Betörés nem történt, nemi erőszaknak nincs nyoma, és a tetthely sem úgy néz ki, mintha egy őrült ámokfutó látogatott volna el a külvárosi házba.

Mivel civil területen, ám hivatásos katonával történt az eset, a nyomozásban egyaránt képviselteti magát a katonaság és a rendőrség. Sőt, Martin Collist, az amerikai légierő nyugalmazott katonai nyomozóját is felkérik, hogy külsősként segítsen fényt deríteni a brutális hármas gyilkosság indítékára és elkövetőjére.

Kézenfekvő, hogy először a volt férj után érdeklődnek, ám őt elég hamar kihúzzák a gyanúsítottak listájáról, hiszen a szomszédok szerint imádta a gyerekeket, sőt, megfelelő alibivel is rendelkezik.

Mindezek után nem marad hátra más, körbe kell szimatolni az áldozat munkahelyén, a Pentagonban. Itt olyan ellentmondásokra derül fény, amelyek arra engednek következtetni, hogy az ezredes valami nagyon komoly ügybe tenyerelt.

Ennek ékes bizonyítéka az, amikor az elnök környezetéből több arra vonatkozó jelzés is érkezik, hogy nem kéne olyan nagyon kutakodni. Persze nyomozóinkban ez csak azt a tényt erősíti, hogy jó nyomon járnak, ezért bár a rájuk nehezedő nyomás egyre fokozódik, sőt, újabb áldozatok is akadnak, folytatják a nyomozást.

Patrick A. Davis nevével korábban A tábornok című könyvével kapcsolatban találkozhattunk. Már akkor érezhető volt, hogy az átlagnál egy kicsit jobban kuszálja a szálakat. Most sincs ez másként. Nem mondom, hogy különösebben eredeti az alapötlet, hiszen az amerikai politikai-gazdasági krimik szinte mindegyike valamiféle összeesküvésről szól, mégis van benne valami egyedi, ami megkülönbözteti a többiektől.