FőképAz előző rész végén hőseink megérkeznek az elfek titkos, hegyek között megbújó királyságába (az előzményekről jelen írás végén található A mágia visszhangjai cím alatt található ajánló), ahol Del végre megtalálja azt az utópiát, amiről titkon mindig álmodozott. Sajnálatos módon társai közül páran nem osztoznak rajongásában, mivel Mitchell kapitány és a tengeralattjáró fizikusa, Reinheiser képtelen beilleszkedni ebbe a világba.

Miként azonban a jövevények számára is hamarosan kiderül, ez a világ sem mentes a gonoszságtól. A Colonnádok (angyalszerű lények, az előző részben már találkozhattunk egyikükkel) által annak idején az emberiség segítségére küldött négy varázsló egyike jelenleg éppen az elfek elpusztítására, s ily módon korlátlan hatalomra törekszik.
Ő Thalasi, a fekete mágus, aki háttérből irányítva az eseményeket megszerzi a legnagyobb és leghatalmasabb emberek által lakott város (Pallendara) vezetését. Gyűlölködést szít lakóinak szívében, rövid idő alatt elhinti a rasszizmust, és azt, hogy az elfeket mindenáron elpusztítandó lényeknek tartsák.
Serege készen áll a pusztításra, már csak az ellenség pontos fellehetősége hiányzik, ugyanis Illuma Vale – a völgy, ahol az elfek élnek – csupán egyetlen földalatti úton közelíthető meg, s a bejáratot minden keresés ellenére sem sikerült még megtalálniuk az embereknek.

Na és itt jönnek be a képbe az Unikornis tengeralattjáró túlélői. Régi jóslatok jövendölték meg eljövetelüket, s azt, hogy alaposan felforgatják majd a világ rendjét. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy Mitchell kapitány, miután az elfek nem fogadják fel hadvezérnek, Reinheiserrel együtt megszökik, s meg sem áll Pallendaráig, ahol leleplezi a bejárat titkát.
A szereplők, valamint a szembenálló seregek elfoglalták helyüket, kezdődhet az utolsó felvonás.

A két könyvet mindazoknak ajánlom, akik az éjtünde és egyéb legyőzhetetlen hősök után valami mást szeretnének olvasni Salvatore tollából. Bár klasszikusnak és alapnak nem mondanám, azért érdemes helyet szorítani neki a könyvespolcon.