Főkép

A borítón látható csinos nő (Slim, akit a filmben Jennifer Lopez alakított) problémáját valahol a történet közepén volt kolléganője fogalmazza meg a legjobban.
„– A férfiak olyanok, akár az aknák – tűnődött. – Vannak, akik már az első héten felrobbannak, de vannak olyanok is, akik csak évek múltán. A gond az, hogy a nők általában a valódi férfiakat szeretik. A valódiak pedig tele vannak tesztoszteronnal. Ezzel nincs is semmi baj, sőt. Mármint alapállásban. Ettől férfi a férfi. A gond az, hogy ettől válnak olyan istentelen vadállattá is. Minden oké, éltek szép csendben, aztán egyszer csak megfordul, és figyelmeztetés nélkül kiüti a szemedet.”

Slim férje gazdag, izmos, tele van tesztoszteronnal, és nem tűri az ellenkezést. Csak az lehet, amit ő akar. Ifjú felesége, miután elmúltak a megváltozott környezet okozta mámoros hónapok (pincérnőből középosztálybeli tehetős háziasszonnyá ugyanis nem túl gyakran válik az ember lánya), rájön, nem ő az egyetlen nő férje életében. Amikor ezt szóvá teszi, alapos verést kap, amitől teljesen kikészül. Amikor megpróbál távozni a közös házból, „szerető” hitvese még jobban eltángálja.

Ha nem lenne Gracie, a kislányuk, Slim talán elviselné a megváltozott játékszabályokat, így azonban kislánya miatt érzett aggodalmától vezérelve becsomagol, fogja a gyereket és „világgá megy”. De ha úgy jobban tetszik, „illegalitásba vonul”. A felháborodott macsó persze nem hagyhatja szó nélkül, hogy holmi „bige” faképnél hagyja, és még a gyerekét is magával vigye, ezért a menekülők után ered, és ahová személyesen már nem tud elmenni, ott bérencei bukkannak fel. Ez így megy egy darabig, ám „mindenkinél van egy határ”…

 

A regény nem kíván több lenni egyszerű filmkönyvnél, elsősorban rajongók számára ajánlott.