Főkép

Angolul a könyv címe: The Sadness of Sex. Ez magyarul kb. annyit jelent: A szex szomorúsága. Talán szerencsésebb lett volna, ha a fordító önhatalmú cenzúrája nem színezte volna át, mert így meglehetősen félreérthető lett az egész. Hiszen mit is gondolhat az ember, amikor betér a könyvesboltba (vagy esetleg antikváriumba), és szeme elé tolakszik Yourgrau könyve?

Először az juthat eszébe, hogy pornográf témájú kiadvány, amiben minden a gyors szex körül forog. Miután felcsillan a szeme, és mohón belepillant a könyvbe, csalódottan fogja észrevenni: előzetes várakozásának nem felel meg a „Szexegypercesek”. Sehol egy pajzán kép, sehol egy Pamela Anderson kaliberű szőkeség – csak betű betű hátán.

Megítélésem szerint ez az ember a következőképpen reagálhatja le érzelmeit:
– Gyorsan visszateszi a könyvet a polcra, és odébbáll.
– Ha már úgyis a kezében van, beleolvas, és ha tetszik neki az, amibe éppen beletrafált, talán ad egy lehetőséget a könyvnek – hazaviszi és elolvassa. Esetleg megveszi valakinek ajándékba, majd később kölcsönkéri.
– Beleolvas, nem tetszik neki, visszateszi a polcra, és gyorsan továbbáll.

Ha valaki az első eset szerint cselekszik, kimarad egy igazán különleges élményből. Aki a másodikként felsorolt módon reagál, annak gratulálok: Jól választott! Legfőképpen azért, mert esélyt ad magának arra, hogy megismerje egy Dél-Afrikában született, Amerikában élő író és előadóművész (a Music Television kedvelt figurája) gondolatait, érzelmeit, benyomásait.

A képzelet és az álom félhomályos világában, ahol semmi sem kézzel fogható, vagy megmagyarázható, minden megtörténhet. Például az is, hogy egy férfi leemelje mellette alvó kedvesének koponyatetőjét, és közvetlenül szemlélje az agyát, ezt a mindent elraktározó, kiismerhetetlen szervét. Aztán reggel jöhet a számonkérés, majd a meglepetés. Vagy inkább meglepődés? (Lásd: Belső elhárítás)

Aztán az is előfordulhat, hogy valaki felnyitja a saját mellkasát, kiveszi a szívét a helyéről, és szemrehányást tesz neki minden őt ért sérelemért, fájdalomért, szenvedésért. Mintha csak az a darab hús lenne felelős a világ összes bűnéért. (Lásd: Monológ)

Igazán különleges, ám rendkívül bosszantó élmény lehet az is, ha egy pár nem tudja magát nyugodtam átadni a szenvedélynek, mert ahol a férfi ajkai a nőhöz érnek, ott virágok fakadnak. (Lásd: Flóra)

Csupa abszurd és szürrealista kép. Mégis mindegyik mélyén ott rejtőzik a nagy titok: a szerelem. Az írások alapján nyugodt szívvel merem állítani, hogy a szerző általuk olyan érzékenységről tesz tanúbizonyságot, amit a szakirodalom csupán kétféle embernek tulajdonít: az őrültnek és a zseninek. Szerintem az, hogy ez a könyv megjelenhetett, az irodalmi élet szavazata a második lehetőség mellett.

Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenem, hogy bár a bevezetőmben némileg nehezményeztem, hogy a fordító nem egy az egyben fordította le a címet, azért azzal tisztában vagyok, hogy nem tekinthető teljesen véletlennek a címválasztás, hiszen mindazok, akik ismerik Örkény István egyperceseit, azonnal észreveszik az analógiát.


Mindkét esetben rövid, olykor első olvasásra érthetetlen írások szerepelnek, amik csak komolyabb elmélyülés után nyerik el értelmüket. És akkor sem biztos, hogy mindenkinek ugyanazt jelentik. Pont ez bennük a csodálatos. És pont ettől olyan felkavaróak.