Főkép

Bár az időjárás nem különösebben kegyes hozzánk, azért nyár van. Az iskolákban kitört a nyári szünet, a munkahelyeken lassan megkezdődik a nyári szabadságok ideje. Ilyenkor mi, nők, mindig gondban vagyunk, mit is adjunk enni a családunknak, ami könnyen elkészíthető, olcsó, változatos, és nem utolsó sorban egészséges. Kézenfekvő a megoldás: salátákat.

Persze ez csak abban az esetben igaz, ha nem kell attól tartani, hogy családtagjaink munkánk eredményét egy laza mozdulattal a fejünkre öntik, mondván, ők se nem nyulak, se nem kecskék, sokkal inkább éhes emberek, akik valami tartalmasabbra vágynak. Valamire, amit ismernek, szeretnek, megszoktak, és egyébként is…


Ilyenkor egy háziasszonynak több választási lehetősége is van. Például szépen letörölgeti magáról a saláta maradványait, és angyali mosollyal az arcán nekilát a család által követelt étel elkészítésének. Esetleg sírva fakad, és vérig sértve távozik a színről. És vannak az emancipált nők, akik ilyenkor ördögi mosollyal a szájuk sarkában közölik a családdal: egyenek amit akarnak, ő ugyan nem csinál mást.

De fordítsuk komolyra a szót. Napjainkban, amikor a tévéből, a rádióból és az újságok hasábjairól is ömlik ránk a wellness, a fitness, meg az egészséges életmódot propagáló mindenféle, érdemes elgondolkodni rajta, mindezt hogyan lehet mindenki számára elfogadható módon beépíteni a család étkezésébe.

Semmiképpen sem szabad egyik napról a másikra az egész étrendet megváltoztatni, mert ezzel csak magunkra haragítjuk még a legbékésebb családtagokat is. Először talán meséljünk nekik olyan érdekességeket
– hogy a saláták nagyjából az első piramisok keletkezése óta alkotják az emberiség táplálkozásának állandó részét;
– hogy Szemiramisz függőkertjeiben – melyeket az ókori világ hét csodája között tartottak számon – termesztették azokat a növényeket, melyeket a hírhedt babiloni uralkodó, Besazar lakomáin felszolgáltak;
– hogy Nagy Sándor hadjáratainak köszönhetjük, hogy a citrusfélék és egyes salátanövények eljutottak a Földközi-tenger térségébe;
– hogy Augustus császárnak búskomorság ellen „salátadiétát” rendelt az orvosa;
– hogy amikor Alarik, a gótok királya elfoglalta Rómát, hadisarcként az arany és az ezüst mellett számottevő mennyiségű salátafélét is követelt;
– hogy a német középkorban előfordult: boszorkánysággal vádolták és máglyahalálra ítélték azokat az asszonyokat, akik jártasak voltak a növényismeretben és a gyógynövények gyűjtésében;
– hogy mennyire hálásak lehetünk Portugália hercegének, (Tengerész) Henriknek, aki lehetővé tette Vasco da Gamma és Kolumbusz Kristóf számára, hogy új világrészeket, és új növényeket fedezhessenek fel;
– hogy a franciáknak köszönhetjük a majonézt, aminek akkoriban férfierőt és a szerelmi képességet fokozó hatást tulajdonítottak.

Max Mundi könyve mindezeken kívül megismertet bennünket a legfontosabb salátanövényekkel, a salátakészítéshez szükséges felszerelésekkel, valamint a legfontosabb, és egyben legfinomabb salátaöntetekkel.
És ha mindezek után mégis feltett szándékunk, hogy családunkat valami különlegességgel lepjük meg, mondjuk vacsorára, akkor javaslom, lapozzunk a könyv 51. oldalára, ahol kezdetét veszi a salátakavalkád. A receptek egyszerűek, a csodálatos fényképek pedig tökéletesen támpontot adnak ahhoz, milyennek kell lennie a végterméknek.