Főkép

Nemrég az egyik neves tv-csatorna „élőben” közvetített a Kheopsz piramisban újonnan talált légakna feltárásáról. A terv az volt, hogy egy távirányítású robotot küldenek be a járatba, amelyre kamerát szerelnek, így egyenes adásban láthatja a világ, mi is van a 20x20-as átmérőjű folyosó végén. Milliók tapadtak a képernyők elé és ámultak.

Sajnos ez már egy „lejátszott meccs” volt. Az egyiptomi főrégész az adás előtt egy héttel már beküldte az aknába a robotot. Nagyon jól tudta, hogy mindenki csodálkozik majd a lezáró kövön, mely az automata útjába fog állni. De ő már akkor megfúrta a követ, hogy ezen egy száloptikát áttolva megláthassák a mögötte lévő üreget. Nagyon jól tudta, hogy egy második kőlapba fog ütközni. De a show kedvéért az élő adásban adta a tudatlant. Ez az ember pár évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy mindent tudunk a piramisokról, Kheopszéról meg aztán főleg. Aztán megdöbbent, amikor német és francia kutatók beszámoltak az aknák létezéséről és arról a feltevésükről, hogy Kheopsz anyjának temetkezési helye is a piramisban lehet, csak még nem találták meg. Emberünk ezeket a tudósokat rövid úton kiebrudaltatta Egyiptomból, és saját kezébe vette az irányítást. Vajon mikor és ki fogja nekünk megmondani, mi van a kőlapok mögött?

A század elején a Grand Canyon-ban találtak egy – a kanyon falában lévő – barlangépítményt. Ezzel semmi baj nem lenne, ha nem az Egyiptomira hasonlító építésű lenne, és nem múmiákat talált volna benne felfedezője. És az se lenne baj, ha több mint 100 évvel a felfedezése után végre feltárnák ezt a barlangot. De az illetékesek nem teszik.

Mexikóban végre megtört a „jég”. 2002-ben megnyílt egy múzeum, ahol több száz kerámiatárgyat mutatnak be, melyeknek kora megközelítőleg 4000 év. A furcsa az, hogy ezek között dinoszauruszokat ábrázoló szobrok is vannak. Több évtized kellett ahhoz, hogy a tudományos világ egyáltalán tudomásul vegye ezen tárgyak létezését. (A múzeum gyűjteménye kb. 36000 darab kerámia.)

Megdöbbentő. Mielőtt bárki is azt mondaná, hogy megbabonázott a könyv, és én is egy követ fújnék azokkal, akik összeesküvéseket látnak minden rejtély mögött, ki kell ábrándítsam őket. Azon túl, hogy a könyvben tárgyalt felfedezések nagyobb része önmagában megdöbbentő, én mégis inkább a „hivatásosokon”, a szakembereken, a kutatókon és az egyetemi tanárokon döbbenek meg, akik igyekeznek tudomásul nem venni, hogy ezek a dolgok léteznek, és hivatalból az lenne a feladatuk, hogy megmagyarázzák, bemutassák nekünk őket. Mégsem teszik ezt. Hogy miért? Erre is választ kapunk bizonyos mértékig Bürgin könyvéből.

Csak egy kiragadott példa a sok közül: azzal tisztában vannak Önök, hogy az eddig feltárt asszír ékírásos táblák szövegének (közel 500 ezer tábláról van szó) csak az 1/5-ét publikálták? És azzal, hogy azért csak annyit, mert a többin olyan asztronómia, csillagászati, az ember keletkezésével kapcsolatos információk vannak, amelyek fenekestül felforgatnák a kialakult világképünket?

Néhol hihetetlen, néhol alig hihető dolgokat tár elénk a szerző. Egy-két rész szenzációéhesnek tűnhet, talán túlzó, de alapvetően megpróbál tárgyilagos maradni, és elénk tárni bizonyítékait. Egyszer szomorú, egyszer dühös, néha pedig elkeseredett hangon szól hozzánk Bürgin. Bizonyos mértékig meg tudom érteni. Azt hiszem Önöknek sem lesz nehéz.