Főkép

A józan észt és a becsületességet kezdetben könnyedén legyőzi az ármánykodás. Ha nem létezne barátság és szeretet, a dolgok javíthatatlanul rosszabbra fordulnának ebben az ókori történelmi krimiben. Így viszont megmarad számunkra a remény…

III. Amenophisz gyerekként került trónra a kéklő Nílus partján, Kemit földjén, az ősi Egyiptomban, időszámításunk előtt nagyjából 1400 évvel. Tíz év elteltével úgy dönt, kezébe veszi a hatalmat. Ez a terv azonban nem vált ki osztatlan lelkesedést az alattvalók között, aminek kézzelfogható következményeként egy jókora sziklatömb majdnem agyonüti a fáraót. Életét testvérének köszönheti, aki félretaszítva őt, súlyosan megsérül a lezuhanó oszlopfőtől. Az ezt követő felfordulásban csupán ketten őrzik meg lélekjelenlétüket: egy írnok és egy fiatal leány. Neferet gyógyfüvet használva igyekszik enyhíteni a fájdalmát, Amenhotep pedig minden tudását felhasználva ellátja a sebesültet. Közös erőfeszítésük azonban hiábavalónak bizonyul, egy rossz helyen tartózkodó skorpió ugyanis végez az önzetlen testvérrel.

A fáraó összeesküvést sejt a történtek hátterében, ezért megbízza az írnokot, derítse ki az igazságot, s ha vannak, állítsa elő a tetteseket. Az idő múlásával újabb gyilkosságok történnek, s a szálak – krimihez illően – még jobban összekuszálódnak. Ekkor Amenhotep kisétál a sivatagba, lefekszik a homokdombok között, s miközben a feje felett a csillagok szikráznak, alaposan átgondolja a helyzetet. Nem marad sokáig egyedül, mert hamarosan felbukkan egy sakál és egy árnyalak. Csak nem Anubisz isten üzen ily módon az ifjúnak? Bárhogy is történik, ideje volt a helyes útra terelni hősünket, aki ettől fogva a maga egyszerű, logikusan gondolkodó stílusában folytatja a nyomozást. Menet közben megnősül, pappá avatják, gyereke születik (akit annak rendje és módja szerint el is rabolnak)…

Meglepően hangulatos regény, amiben arányosan keveredik a krimi, a történelem és a misztikum. Minden megtalálható benne, amit tudunk, és amit elképzelünk az ősi Egyiptomról (ennél alaposabban talán csak Christian Jacq ír a korról).


Kákosy László alapvető műve, Az ókori Egyiptom története és kultúrája is megemlíti a sorozat néhány szereplőjét. III. Amenhotep valóban élt (ő a regénybeli Amenophisz), és tényleg volt egy mitanni származású felesége, akit Giluhepának hívtak, s aki 317, leendő férjének szánt háremhölggyel érkezett az udvarba. Az értékes ajándék ellenére azonban a fáraóra igazi befolyással első felesége, Teje királyné volt. A hírességek közül természetesen nem hiányozhatott Amenhotep, a király építkezéseinek vezetője sem. Az általuk fémjelzett időszakban új elemekkel gazdagodott a vallás, úgy is mondhatnánk, egyfajta szellemi erjedés ment végbe, amely majd a következő uralkodó alatt válik igazán radikálissá, s tetőzik a napkultuszban. De ez már egy másik történet.

Kapcsolódó írás:
Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája