Főkép

Egy magányos, sebhelyes arcú férfi egyik este bolyongásai közepette betéved a Vörös Ajtó nevű bárba. Ott nagyon kellemes beszélgetést folytat egy kedves, csinos pincérnővel. Aztán amikor másnap szeretné folytatni a beszélgetést, kiderül, a lány nem jött dolgozni. Spencer rémképeket lát, melyeken a lány holtan fekszik egy szoba csupasz padlóján. Elhatározza, hogy felkeresi, és mivel előző este követte, tudja is, hol lakik. Csakhogy a házban nincs senki (kivéve egy könyvből kitépett csótány képét a falon). Egy ideig. Aztán bezúg az ablakon egy kábítógránát. Majd még egy, és még egy.

Spencer, aki pedig alapos kiképzést kapott, alig tud elmenekülni. Azt tudja, hogy valamibe jól beletrafált, csak még azt nem, hogy mibe. Sőt, azt is tudja, meg kell találnia a lányt, hogy segíthessen neki. Hogy együtt új életet kezdhessenek, maguk mögött hagyva a múlt rémképeit, a rettenetet, a borzongást. Amikből mindkettejüknek alaposan kijutott. Vajon fel lehet idővel dolgozni, ha az ember apja negyven egynéhány nő (többek között felesége) megkínzásáért és brutális meggyilkolásáért felelős? Fel lehet valahogy idézni a hiányzó emlékképeket? A titokzatos hivatal, amely ház elleni támadást intézte, már tizennégy hónapja vadászik a lányra. Eddig szerencsére sikertelenül. Pedig minden emberi és anyagi erőforrást igyekeznek erre az ügyre csoportosítani.

Roy Miro, aki a hajszát vezeti, kedves arcú, kissé túlsúlyos férfi, de sajnos nem megy százzal. Hite szerint minden selejtes, tökéletlen emberpéldányt ki kell iktatni, hogy a világ egyre közelebb kerüljön a tökéletességhez. És egyébként is, micsoda szánalmas élete van a bénáknak, a nyomorékoknak és azok családtagjainak. Merő szánalomból aztán több ilyen szerencsétlent ki is végez.

Aztán nyomozása során összeakad egy különlegesen szép nővel, akivel jól egymásra is találnak. Mivel egyik betegesebb, mint a másik, jól kiegészítik egymást. Remélhetőleg nem ők ketten jelentik a jövőt. De nem is az az arctalan és embertelen szervezet, amelyiknek dolgoznak. Amelyiknek a vezetője képes volt megöletni saját fiát, mert nyilvánosság elé akarta tárni a hivatal létezését, és menyének szüleit, akik szerencsétlenségükre éppen ott voltak a kivégzés színhelyén.

A mellékszálakon futó cselekmények szervesen összetartoznak a vezérszállal, mégsem befolyásolják annak haladási irányát, csupán árnyaltabbá teszik azt a mélységesen sötét és kilátástalan jövőképet, melyet Koontz elénk tár ebben a munkájában. Ennyire talán még soha nem volt kiábrándító az Amerikáról készült kép. Azért szerencsére a végén felpislákol egy halvány, bátortalan reménysugár.

A szerző életrajza