Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Terry Pratchett: A manák trilógiája 1-2.

Mindenki hisz valamiben. A manák például abban, hogy Arnold Testv. (al. 1905) megteremtette az Áruházat, és vele együtt az Alagsori Leértékelést, a Megrendelési Osztályt, és mindent, ami a kettő között található. Sőt, Arnold Testv. (al. 1905) megteremtette a Mikulásbarlangot, a Téli Kiárusítást, a Nyári Vásárt, a Kezdődik Az Iskola Hetet és az Évszaknak Megfelelő Árucikkeket. És az alig négy hüvelyknyi manák szépen be is rendezkedtek, felosztották egymás között az osztályokat (így lettek Vaskereskedők, Rövidárusok, Divatárusok, Cse’Megék, Gyermekdivatosok, Fehérneműsök és Papírárusok), hogy itt éljenek örökkön-örökké. Ám az csak keveseknek okozott fejtörést, hogy ha Arnold Testv. (al. 1905) nekik építette a hosszában a Palmer utcától egészen a halpiacig, széltében pedig a Főutcától a Disraeli útig nyúló Áruházat, akkor miért humanó méretű minden?

Miközben a manák létszámban és súlyban is egyre csak gyarapodtak, unalmukban az Osztályok Közötti Rivalizálással és Kisebb Háborúkkal múlatták az időt, közben pedig teljesen elfelejtették, sőt, tagadták az Odakint létezését. Ám egy nap néhány mana érkezett Odakintől, és magukkal hozták az Izét (ami egyébként már századok óta manáról manára száll, és valamiért nagyon fontos, de már senki nem emlékszik rá, miért). Nem sokkal később azonban az Izé, aki felébredt az Elektromosság közelében, közölte a manákkal, hogy az Áruház élettartama véges, nemsokára jön a nagy bumm, vagyis, hogy mindenki jól megértse, huszonegy nap múlva le fogják rombolni az Áruházat. A manák szóhasználatával élve ez annyit jelent: Arnold Testv. (al. 1905) meghirdette a Végkiárusítást (ezúttal tényleg), tehát Mindennek El Kell Tűnnie. Tehát a manáknak is. De hát hová menjenek, amikor Arnold Testv. (al. 1905) is azt mondta, hogy az Áruházban Minden Egy Helyen van, tehát az Áruházon kívül nincs semmi.

Nem egyszerű feladat hárul tehát Masklinra, akinek meg kell szerveznie a menekülést egy olyan helyre, ahol a Légkondicionáló helyett Szél borzolja a manák haját, ahol a nem a Nyitás és Zárás, hanem a Nappal és Éjszaka ritmusa szerint zajlik az élet, ahol süt a Nap, esik az Eső, és a fura, kék mennyezet hihetetlenül messze van – egyszóval Odakintre. Ehhez nincs más dolguk, mint ellopni a humanóktól (ők lennének az emberméretű lények, akik az áruházban olykor megkeserítik a manák életét) egy teherautót, és elvezetni egy biztonságosnak ítélt helyre, ahol mindannyian elférnek, és folytathatják a megszokott életszínvonalukat. Igen ám, csakhogy ahhoz, hogy ez sikerülhessen, többszáz manának kell szervezetten együttműködni, anélkül, hogy összevesznének. Ez pedig nem kis feladat. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy fogalmuk sincs, hogyan kell teherautót vezetni. Viszont vannak könyveik, amikben ez le van írva. Már csak meg kell tanulniuk olvasni, és értelmezni az olvasottakat.

A rendelkezésükre álló rövid idő ellenére a manák ügyesen megoldották a feladatot. Nem csak hogy ellopták és elvezették a teherautót (igaz, hogy közben bőgő motorral kidöntöttek egy-két utcalámpát, bezúzták egy-két üzlet kirakatát, fennakadtak egy szűk sikátor falai között, és üldözőbe vette őket a rendőrség), de rá is bukkantak a hegyoldalban található elhagyott kőfejtőre, beköltöztek a romos épületekbe, és úgy gondolták, most már Minden Rendben Lesz. Csakhogy tévedtek. Hat hónappal a Veszélyes Út után, amikor már mindenkinek elege volt az Odakintből, a biztonságosnak hitt kőfejtőben váratlanul felbukkantak a humanók, hogy újra birtokba vegyék az elhagyott épületeket. A manák közül egyesek azt javasolták, szedjék a cókmókjukat és meneküljenek, mások viszont azt vették a fejükbe, hogy nem hagyják magukat megfélemlíteni, és ők bizony felveszik a harcot a náluk jóval nagyobb, ám lassabb és butább humanókkal. Lesz ami lesz. Kerül amibe kerül. Igen ám, de a manák még soha nem háborúztak. Igazából azt sem tudják, milyen az, hiszen csak olvastak róla. És hiába áll az oldalukon Jakub, a kőfejtő sárkánya, a helyzetük akkor is egyre kilátástalanabbnak tűnik. Talán mégis jobb lenne odébbállni? Egy frászt!

Bájos, mulatságos és egyben tanulságos Pratchett-mese, amelyben mindenki megkapja a magáét, kivéve talán azokat, akik még ebben az évben kíváncsiak lettek volna a trilógia befejező kötetére (Szárnyalók) is. Hiszen úgy lett volna teljes a kép, és természetesen az öröm, amit egy jó kis történet okozhat. Sebaj, majd jövőre kiderül, hogy vajon a manák tényleg egy galaktikus kutatóhajó hajótörésének következtében kerültek-e a Földre, és tényleg ők intézték-e úgy, hogy a humanók abbahagyják egymás öldöklését, megismerjék pl. a fémmegmunkálás alapjait, és elkezdjenek érdeklődni a csillagközi utazás iránt? Persze csak azért, hogy a manák végre visszajuthassanak az anyahajóra, és hazamehessenek.

A szerző életrajza


Galgóczi Móni - 2003. december 27.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

A sorozat (Manák) további darabjai:

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!