Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

„Szívből remélem, hogy ennek a könyvnek olvastán visszamosolyog rám az olvasó is. Persze, kell néha mosolyszünet. Mert ha szünet nélkül mosolygunk, akkor – ahogy mondani szokás: úgy maradunk – és mosolyunk elveszti jelentését. Ezért ebben a könyvben lesznek mosolyszünetek is.”

Janikovszky Éva könyveit (ezt pedig különösen) olyan olvasni, mintha a szerző családi fényképalbumát nézegetnénk. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire bensőséges kapcsolat alakulhat ki két ember között, akik nem is ismerik egymást. Ahogy haladunk fejezetről fejezetre, egyre erősödik az az érzés, mintha Janikovszky Éva ott ülne mellettünk a szobában, és kedves hangján maga mesélné el a történeteket. Amik bizony gyakran csalnak mosolyt az ember arcára – a címben szereplő felszólítás nélkül is.

A sorok szinte sugározzák magukból azt a szemléletet, miszerint az élet nehéz pillanataiban is meg lehet találni az okot egy kis vidámságra, néhány kedves szóra, vagy akár csak egy barátságos mosolyra. Ha ez sikerül, kétszeresen is gazdagabbak leszünk. Először azért, mert segítünk önmagunknak a rossz hangulat leküzdésében, másrészt lehetséges, hogy egy másik embert is visszarántunk a kétségbeesés szakadékának széléről.

A könyv minden egyes szava azt a fajta derűt sugározza, amely azon bölcsek sajátja, akik elfogadják és szeretik embertársaikat, akik nem kioktatják vagy példabeszédekkel ostorozzák a többieket, hanem saját életüket bemutatva osztják meg a világgal emlékeiket, és részben „önmagukat” is. Istenem, mennyire hiányzik.

„Tavaly egy fiatal, hosszú hajú nő költözött a szemközti lakásba. Naphosszat az ablakban könyököl és cigarettázik. Valahányszor kinézek az ablakon, őt látom. A fiatal nő nem tudhatja, hogy valaha mi négyen laktunk itt, a férjemmel, a fiammal, anyámmal. Aztán csak hárman. Aztán ketten. Most, ha idenézne, már csak egy öregedő asszonyt látna. De nem néz ide. Az utcát kémleli a magasból. Vár valakit. És hamarosan úgyis elköltözik.”

Tartalom:
MOSOLYOGNI TESSÉK
Mosolykapmány
Tanulok Dóritól
Beszélgetünk
Vörös rózsa
Ne ripacskodjunk!
Az emberek különfélék
Nem vagyunk itthon!
Időskorú világjárók figyelmébe
Milyen érzés híres embernek lenni?
Ne legyünk nyűgösek!
Hova megyek?
Kétlakiság
Karácsonyi finis

MOSOLYSZÜNET
Túl az Óperencián
Öt országon át
Mesevilág
Anyu az erkélyen áll
Úti fényképek
Love story - túl a hatvanon
Felejtce el, aranyoskám
A ház szemben
Örömhír
Napocska

A szerző életrajza

Janikovszky Éva Irodalmi Alapítvány


Galgóczi Móni - 2013. szeptember 22.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!