Főkép

Bár nem tartom elképzelhetetlennek a mágiát, még nem volt személyes tapasztalatom, amely meggyőzött volna a létezéséről (és talán jobb is így). A megismeréshez vezető másik úthoz, az évekig tartó tanulással és gyakorlással elsajátítható jártasság megszerzéséhez pedig nem volt bennem kellő elszántság.

Mondjuk ez utóbbinak mester, vagy kezdőknek írt könyv hiányában elég nehéz is lett volna nekikezdeni. Eliphas Lévi könyve sem éppen kezdőknek íródott, ezért egyáltalán nem tekinthető bevezetőnek egy teljesen járatlan ember számára. Ettől függetlenül bárki nekiláthat a két részből álló kötet olvasásának, hiszen az első felében – három fejezetre bontva – rövid összegzést olvashatunk Hermész tudományáról, a nagyobb terjedelmű második részben pedig a tarot lapjain keresztül megismerkedhetünk az adeptus fejlődésének lépéseivel.

A szöveg sokrétű, többszöri olvasást igényel. Egyetemes érvényű igazságok találhatók benne olyan utalások társaságában, amelyek alapban feltételeznek bizonyos fokú jártasságot a hermetikus tudományokban. Viszont ha valaki képes logikusan gondolkodni (elfogadja a belátható és bebizonyítható igazságokat), és közben képes befogadni a megmagyarázhatatlant (megfelelő rítusok ismerete), olyan élményben lesz része, aminek hatásán még a szövegen érezhető idő – ami tapasztalatot és tudást sugárzó patinával vonja be a sorokat – sem csökkenthet.

A jó szándékú tanítani akarás végig megmarad, ami egyfajta mester-tanítvány kapcsolatot teremt a szerző és az olvasó között. Bár az eddigiek arra engednek következtetni, hogy bárki nekiláthat a könyv olvasásának, arra azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy kezdőknek (különösen, akik nem csak érdeklődnek a mágia iránt, hanem hisznek is benne) nem igazán merem ajánlani, de aki egy kicsit is járatosabb ezen a téren, biztosan örömmel olvassa majd Eliphas Lévi sorait.