FőképAz 1953-ban írott Musica Ricercata hat darabját Ligeti 1969-ben fúvósötösre hangszerelte. A Hat bagatell fúvósötösre így erősen magán viseli a még Bartók nyomdokain járó ifjú szerző útkeresésének nyomait.

A kaleidoszkópszerű Tíz darab fúvósötösre (1968) tételeiben az együttes zenélés váltakozik mini-versenyművekkel. Ligeti mintája – eltávolodva a darmstadti iskolától – sokkal inkább Stravinsky és Richard Strauss.

A Három darab két zongorára (1976) egyszerre nyúl vissza a 100 metronómra írott Poeme symphonique (1962) – Ligeti talán legpolgárpukkasztóbb művének – poliritmikájához, illetve előlegzi meg a későbbi zongoraetűdök alapkoncepciójáét, miközben ironikusan megidézi Chopint, valamint a minimalista Reichet és Riley-t.

Az 1985-ben első, 1988-ban végleges, öttételes verzióját elnyerő Zongoraverseny Ligeti esztétikai credója, mely egyszerre foglalja össze Ligeti jellegzetességeit a sokrétegű struktúráktól az afro-karibi hatásokon keresztül a zenei illuzionizmusig, és mutatja: a szerző utolsó alkotói korszakában is nyitott maradt az újításra, az új inspirációkra, miközben független tudott maradni a kor divatjaitól.

Hommage a Ligeti
2009. május 26.
Művészetek Palotája

Forrás: Művészetek Palotája