Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Beszámoló: 36. Magyar Sajtófotó Kiállítás

Idén harminchatodik alkalommal kerül megrendezésre a Magyar Sajtófotó Kiállítás, a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös programként, amely a nyomtatott és digitális sajtó 2017-es képeinek legjavát hivatott egy délutánba sűríteni. Nagy kíváncsisággal telve mentem el megtekinteni.

 

A kiállításnak a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ ad otthont. A lépcsőn felérve Szigeti Tamás, a kiállítás kurátorának előszava olvasható, melyben remekül visszaadja feladatának (a művek szelektálásának és rendezésének) komolyságát és kihívásait, ugyanakkor kellő hangulatot teremt a látogatónak, előrevetítve, hogy néhány lépéssel beljebb mire is számíthat.

 

Ha egy kép többet mond ezer szónál, akkor a tárlatot végignézve bizony egy egész könyv tárul elénk. Vidám és szomorú, mozgalmas, néhol meghitten nyugodalmas, lelkesítő vagy éppen lehangoló jelenetek, fejezetek váltogatják egymást, akárcsak a hétköznapi életben. E képek idézetek valóságunk könyvéből, melyet ugyan mindenki nap mint nap olvas, de csak ritkán jut idő az olvasottak értelmezésére, megértésére. Ez a kiállítás remek alkalmat biztosít, hogy egy kicsit elmerengjünk az apró részleteken, azokon a kérdéseken, égető problémákon, amik válaszra, megoldásra várnak.

 

Gondolkodásra ösztönöz.

 

Ismeretlen emberek mindennapjaiba pillanthatunk be, mint a Gagarin utcai nyomorház lakói életébe vagy a Menhely Alapítvány krízisautóinak munkatársaiéba, akikről a többségünk még nem is hallott, de látva elhivatottságukat, áldozatkész munkájukat felmerül a kérdés, vajon tényleg olyan szörnyű a saját sorsunk? Valóban a mi problémánk a legrosszabb a világon? Minden bizonnyal nem. Ezek a kérdések segítenek új megvilágításba helyezni, új nézőpontból megvizsgálni életünket. Nem egy esetben szó szerint könnyet csalt a szemembe a kiállított kép, mint Ibolya képe vagy a „Csak lélegezz!” utolsó képkockája, míg mások örömmel töltöttek el, és megmosolyogtattak.

 

A kiállítás 2263 beérkezett pályamű válogatott, négyszázat meghaladó darabszámú képét mutatja be négy teremben, különböző kategóriákba sorolva, úgy mint emberábrázolás (portré), társadalomábrázolás, sport, csak hogy néhányat említsek, a teljesség igénye nélkül, továbbá ezeket tovább tagolják aszerint, hogy egyedi képről vagy sorozatról van éppen szó. A képeket tematika szerint osztották szét a termek közt, elegyítve a díjnyertes és az ugyan nem díjazott, de mégis a legkiválóbbak közé emelt képeket. Az odaítélt érdemek közül a Magyar Újságírók Országos Szövetségének nagydíja van külön kiemelve, mely üdvözlésként egyből a bejáratnál látható.

 

Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is szereti a képeket, vagy kíváncsi, hogyan is éltünk mi, magyarok a 2017-es esztendőben. Rólunk szól, és nekünk. Életünk megörökített lenyomatai 2018. május 19-éig láthatók Capa Központban.


Bartucz János - 2018. május 8.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

Nincs találat kapcsolódó tartalomra!

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!