Főkép

Számomra az Oscar egy játék. Kétségtelenül egy sok millió dollárt megmozgató, jelentős presztízs-értékkel bíró, színészi és más filmes alkotói karriereket megkoronázó játék, de számunkra szerintem nem több ennél. Még akkor is, ha magyar művészek rövid időn belül idén immár másodjára kerültek díjközelbe (ugye mindenki tudja, hogy nyert a Mindenki?), azért számunkra, egyszerű filmrajongók és -nézők számára ez leginkább a felfedezés és a tippelés játéka. Annak viszont remek! Hiszen egyrészt olyan filmekről hallunk, olyan filmeket tudunk megnézni, amik egyébként nem feltétlenül kerülnének hazai forgalmazásba, sőt, amikről esetleg nem is biztos, hogy hallanánk. Keressük köztük a gyöngyszemeket, még akkor is, ha a saját kedvenceinket nem is feltétlen találta arra érdemesnek az Akadémia. És itt jön be a tippelés: izgalmas gondolkodni azon, hogy ki fog díjat nyerni. Vajon a korábbi díjak és szakmai céhek győzteseit kell nézni? Lesz meglepetés? Az Akadémiát esetleg más mozgatja?

 

Mostanra a díjakat kiosztották, úgyhogy aki csak azokra kíváncsi, nyugodtan görgessen a lap aljára, ahol felsorolom a győzteseket. Akik esetleg még velem tartanak, nekik elmesélem az idei szezonnal kapcsolatos gondolataimat.

 

Mindenek előtt: Mindenki. Tavaly azt írtam, hogy „remélem, nem kell megint 34 évet várnunk a következő magyar Oscar-díjas alkotásra”, és bár nem hittem volna, hogy rövidfilm kapcsán tudok 2017-ben újfent örülni, de a lényeg, hogy Deák Kristóf és a Mindenki megnyerte az aranyszobrot. Nagy lelkesedéssel ajánlom egyébként a rövidfilmet, tényleg érdemes megnézni (ráadásul a mostani siker után valószínűleg sok helyen fogják is vetíteni).

 

De akkor nézzük talán a legnagyobb meglepetést (sok úgysem volt az idei díjazottak között). Nem hiszem, hogy sokan fogadtak volna a Kaliforniai álom ellen, hiszen látszólag minden azt mutatta, hogy Damien Chazelle a rendezés mellett a fődíjat is el fogja vinni (sőt, talán inkább a rendezésben tartották többen esélyesnek a Holdfényt és Barry Jenkins-t). Látszólag a Kaliforniai álom volt a jelöltek közül a legkevésbé megosztó alkotás, az a mű, amit valamennyire mindenki szeret – ez pedig az Oscar sajátos szavazási módszerében a lehető legjobb kombináció (nem véletlenül nyerhettek az elmúlt években olyan filmek, mint Az Argo-akció vagy a The Artist). Hogy ennek ellenére mégis a Holdfény viheti haza a díjat (egy botrányos borítékcserélési fiaskó után), az mindenképpen váratlan fordulat: fontos témája mellett egy nagyon érzékeny, szép film, „lebeg” felettünk, és hát nem mindig tudunk mibe kapaszkodni. Tipikusan az a produkció, ami ritkán nyeri meg széles tömegek tetszését. De történt, ami történt, én rosszmájúan főleg annak örülök, hogy nem a Kaliforniai álom nyert.

 

Ettől függetlenül viszont szerintem az idei nem lett egy különösen erős év. Én ugyan gondolkodás nélkül A régi várost díjaztam volna, de rajta kívül (még úgy is, hogy, bevallom, van olyan jelölt film, amit nem láttam) a többit jóval gyengébbnek érzem. Hiába szereti mindenki a Kaliforniai álmot, nem hiszem, hogy évek múltán is olyan nagy lelkesedéssel emlegetnénk (emlékezni fogunk egyáltalán még rá?). A Hell of High Water és az Érkezés nagyon érdekes színfoltja a jelöltlistának (én mindkettőt szerettem), de egyikre sem tettek volna sokan, és még esetükben sem feltétlenül igaz a kiemelkedően nagy teljesítmény. A „tipikus”, fontos témát feldolgozó Oscar-filmek, mint az Oroszlán, A számolás joga vagy (érzésem szerint) a Fences meg nem tudnak annyira egyediek lenni, hogy igazán emlékezetesek maradjanak. A Holdfény és A fegyvertelen katona üde kivétel lehetne ebből a sorból, viszont úgy tűnik, hogy mindkettő csak egy meglehetősen szűk réteg kedvence lesz, így aztán ezeket sem tudom olyan sokaknak ajánlani.

 

Azon persze el lehet mélázni, hogy vajon a tavalyi botrány után vigaszjelölést kapott-e A számolás joga, vagy hogy minek köszönhető az, hogy idén egy színészi kategória sem csak fehér színészekből áll, de erre valószínűleg érdemesebb lesz jövőre visszatérni. Ilyen tekintetben ugyanis szerintem sokkal több értelme van tendenciákat nézni – hogy egy meglehetősen furcsa év után akar kompenzálni az Akadémia, vagy végre valóban kiszakad a saját skatulyái közül.

 

De nézzük is a színészeket. Örültem Casey Affleck sikerének (még akkor is, ha eléggé kérdéses emberileg), mert egyrészt A régi városban kegyetlenül nagyot alakít, másrészt meg nem Ryan Gosling vagy Andrew Garfield nyert, akik esetében szerintem a film és a tematika többet nyomott a latban, mint a teljesítmény. (És itt jegyezném meg, hogy mindenki nézze meg Viggo Mortensennel a Captain Fantasticet, mert igen szerethető alkotás.) Ugyanezt sajnos nem tudom elmondani a színésznők között: nekem Emma Stone-nál mindenki sokkal erősebbnek érződött, különösen Isabelle Huppert és Natalie Portman. Persze már a jelöltlistánál lehetett érezni, hogy itt nagyon furcsa évnek nézünk elébe – nem tudom, mikor volt utoljára olyan, hogy az öt jelölt közül négynek a filmjét ne jelöljék a legjobb film díjára…

 

A mellékszereplők között sem túl sok meglepetést várt ránk, elvégre szinte mindenki Viola Davis és Mahershala Ali győzelmét prognosztizálta. Azért rajtuk kívül ajánlom mindenkinek Nicole Kidman briliáns játékát az Oroszlánban (a film számomra csak miatta lesz hosszú távon is maradandó élmény), no meg a díjátadón méltatlanul mellőzött Éjszakai ragadozókat, amely egyrészt zseniálisan jó film, másrészt meg Michael Shannonon kívül a többiek (Amy Adams vezényletével) is remekelnek. Egyébként idén valahogy feltűnőbb volt a lobbizók körében már régóta követett taktika, miszerint egy főbb alakot mellékszereplőnek neveznek, csak azért, hátha úgy esélyesebb a díjra, de amellett, hogy ez igazságtalan, azért a színészeknek is elég kínosnak tűnik. Nem bánnám, ha Akadémia valahogy visszább tudná szorítani a kategóriacsalásokat…

 

Nagyon vártam még az animációs filmek kategóriáját – hirtelen ugyanis azt sem tudtam, kinek szurkoljak. A Zootropolist fenomenálisan kreatív alkotásnak gondolom, a Kubo és a varázshúrok hatalmas kedvencem volt tavaly, de A vörös teknős is maximálisan megérdemelte volna (a maradék kettőt nem láttam, de talán azokról mindenki kevesebbet is beszél). Úgyhogy én örülök Zootropolis sikerének. A technikai kategóriák között a Kaliforniai álom tarolása nem túl váratlan (talán csak az volt a kérdéses, hogy mennyit is szerez), bár így, hogy a fődíjat nem kapta meg, kétségtelenül furcsa látni a többi díját. Az persze elég vicces, hogy a Suicide Squadot mostantól Oscar-díjasként emlegethetjük, de mondjuk nem hiszem, hogy sok vizet zavar a sminkes kategória. Érdekesség még, hogy A fegyvertelen katona egyik hangmérnöke, Kevin O’Connell huszonegyedik jelölését végre díjra tudta váltani.

 

Én minden évben a forgatókönyves kategóriákat várom a legjobban – egyrészt mert az Akadémia és úgy általában a sajtó szerintem nagyon keveset foglalkozik velük, pedig nagyon fontos kategóriák; másrészt pedig azért, mert itt mindig van lehetőség olyan filmeket is díjazni, amik a rendezői vagy a legjobb filmes kategóriában labdába se rúgnak. Így aztán nagyon örülök, hogy A régi város megkaphatta a díjat – az adaptált részre ugyan egy fokkal jobban örültem volna az Érkezés sikerének, de minden mást tekintve a Holdfény is maximálisan megérdemli szerintem.

 

Akárhogy is, egy újabb évet zárhatunk le. Javaslom mindenkinek a jelölt filmeket, szerintem nagyot nem csalódhatnak bennük, az érdeklődőknek pedig a gálaműsort (Jimmy Kimmel az átlagvélekedés szerint meglehetősen közepes műsorával). Jövőre újra, ugyanitt.

 

Legjobb film:

Érkezés (Arrival)

Fences

A fegyvertelen katona (The Hacksaw Ridge)

Hell or High Water

A számolás joga (Hidden Figures)

Kaliforniai álom (La La Land)

Oroszlán (Lion)

A régi város (Manchester by the Sea)

Holdfény (Moonlight)

 

Legjobb rendező:

Denis Villeneuve (Érkezés)

Mel Gibson (A fegyvertelen katona)

Damien Chazelle (Kaliforniai álom)

Kenneth Lonergan (A régi város)

Barry Jenkins (Holdfény)

 

Legjobb férfi főszereplő:

Casey Affleck (A régi város)

Andrew Garfield (A fegyvertelen katona)

Ryan Gosling (Kaliforniai álom)

Viggo Mortensen (Captain Fantastic)

Denzel Washington (Fences)

 

Legjobb női főszereplő:

Isabelle Huppert (Elle)

Ruth Negga (Loving)

Natalie Portman (Jackie)

Emma Stone (Kaliforniai álom)

Meryl Streep (Florence – A tökéletlen hang / Florence Foster Jenkins)

 

Legjobb férfi mellékszereplő:

Mahershala Ali (Holdfény)

Jeff Bridges (Hell or High Water)

Lucas Hedges (A régi város)

Dev Patel (Oroszlán)

Michael Shannon (Éjszakai ragadozók / Nocturnal Animals)

 

Legjobb női mellékszereplő:

Viola Davis (Fences)

Naomie Harris (Holdfény)

Nicole Kidman (Oroszlán)

Octavia Spencer (A számolás joga)

Michelle Williams (A régi város)

 

Legjobb eredeti forgatókönyv:

Hell or High Water (Taylor Sheridan)

Kaliforniai álom (Damien Chazelle)

A homár / The Lobster (Yorgos Lanthimos, Efthymis Filippou)

A régi város (Kenneth Lonergan)

20th Century Women (Mike Mills)

 

Legjobb adaptált forgatókönyv:

Érkezés (Eric Heisserer)

Fences (August Wilson)

A számolás joga (Allison Schroeder, Theodore Melfi)

Oroszlán (Luke Davies)

Holdfény (Barry Jenkins)

 

Legjobb animációs film:

Kubo és a varázshúrok (Kubo and the Two Strings)

Vaiana (Moana)

Életem Cukkiniként (My Life as a Zucchini)

A vörös teknős (The Red Turtle)

Zootropolis – Állati nagy balhé (Zootopia)

 

Legjobb idegen nyelvű film:

Az ember, akit Ovénak hívnak (A Man Called Ove / Em man som heter Ove, Svédország)

A homok alatt (Land of Mine / Under sandet, Dánia)

Tanna (Ausztrália)

Toni Erdmann (Németország)

Az ügyfél (The Salesman / Forushande, Irán)

 

Legjobb filmzene:

Jackie (Mica Levi)

Kaliforniai álom (Justin Hurwitz)

Oroszlán (Dustin O’Halloran és Hauschka)

Holdfény (Nicholas Britell)

Utazók / Passengers (Thomas Newman)

 

Legjobb betétdal:

Audition (The Fools Who Dream) (Kaliforniai álom)

Can’t Stop The Feeling (Trollok / Trolls)

City of Stars (Kaliforniai álom)

The Empty Chair (Jim: The James Foley Story)

How Far I’ll Go (Vaiana)

 

Legjobb operatőri munka:

Érkezés (Bradford Young)

Kaliforniai álom (Linus Sandgren)

Oroszlán (Greig Fraser)

Holdfény (James Laxton)

Némaság / Silence (Rodrigo Prieto)

 

Legjobb vizuális trükkök:

Mélytengeri pokol (Deepwater Horizon)

Doctor Strange

A dzsungel könyve (The Jungle Book)

Kubo és a varázshúrok

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet (Rogue One: A Star Wars Story)

 

Legjobb hangkeverés:

Érkezés

A fegyvertelen katona

Kaliforniai álom

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet

13 óra – Bengázi titkos katonái (13 Hours: The Secret Soldiers of Benghazi)

 

Legjobb hangvágás:

Érkezés

Mélytengeri pokol

A fegyvertelen katona

Kaliforniai álom

Sully – Csoda a Hudson folyón (Sully)

 

Legjobb vágás:

Érkezés

A fegyvertelen katona

Hell or High Water

Holdfény

Kaliforniai álom

 

Legjobb látványtervezés:

Érkezés

Legendás állatok és megfigyelésük (Fantastic Beasts and Where to Find Them)

Ave, Cézár! (Hail, Caesar!)

Kaliforniai álom

Utazók

 

Legjobb jelmez:

Szövetségesek (Allied)

Legendás állatok és megfigyelésük

Florence – A tökéletlen hang

Jackie

Kaliforniai álom

 

Legjobb maszk:

Az ember, akit Ovénak hívnak

Star Trek – Mindenen túl (Star Trek Beyond)

Suicide Squad – Öngyilkos osztag (Suicide Squad)

 

Legjobb dokumentumfilm:

Fire at Sea

I Am Not Your Negro

Life, Animated

O.J.: Made in America

13th

 

Legjobb rövidfilm:

Ennemis intérieurs

La femme et le TGV

Silent Nights

Mindenki

Timecode

 

Legjobb animációs rövidfilm:

Blind Vaysha

Borrowed Time

Pear Cider and Cigarettes

Pearl

Piper

 

Legjobb dokumentum-rövidfilm:

Extremis

4.1 Miles

Joe’s Violin

Watani: My Homeland

The White Helmets