Főkép

Tavaszi con, második con (legalábbis nekem), kora reggel, remek idő, fényképező a kézbe, aztán hadd szóljon. Szerintem megint kicsit többen vannak, de a többiek szerint nem, csak a jó idő teszi. Igazuk lesz, a tömeg hamar eloszlik, amint a kapukat kinyitják. A hangulat jó, sőt, a napsütés miatt szinte már eufórikus, a megnyitó lemegy, semmi extra. A gótikus hastáncverseny elsőre nagyon bizarrul hangzik, de tulajdonképpen arról van csak szó, hogy fantasy és gót jelmezben adnak elő hastáncot a lányok, a ruhához illő zenével. Egy ideig nézem, nem teljesen az én világom, de már itt elkezd mocorogni bennem a gondolat, ami bár a nap végére realizálódik csak teljesen, már itt széles vigyorgásra késztet.

 

A cosplayerek előzsűrizésénél mindig nagy a nyüzsgés, és ezt most sincs másképp: már itt elkönyvelem magamban, hogy milyen elképesztően ötletesen és ügyesen oldanak meg a versenyzők egy-egy lehetetlennek tűnő feladatot, legyen szó akár jelmezről, akár valamilyen óriási fegyverről vagy más kiegészítőről.

 

A kivitelezés tehát a legtöbb esetben borzasztóan jó (persze becsúszott egy-két gyengébb eresztés, de van ilyen), az ötletesség terén azonban lehet, hogy volna még hova fejlődni: lehetne például bátrabban is nyúlni egy-két karakterhez (ahogy tették azt egy páran már most is), vagy nem állandóan a már jól bejáratott világokat (LoL, Assassin`s Creed) nyüstölni.

 

Számomra például a legnagyobb felüdülést az olyan CP-k jelentették, mint a Flúgos Futam két kőbunkós ősembere, a Scooby Doo-s Velma, vagy a Kockásfülű Nyúl, az előbb említett „megszokott karakter új megközelítésben” felfogás mellett (ilyenek voltak például a nem hagyományos Elsák és Annák vagy a Catching Fire-ös Katniss). Persze hiba lenne nem megemlíteni az olyan original jelmezeket, mint például Minda Boglárka Faunja, a lélegzetelállító Steampunk Ork (a steampunkosok egyébként kivétel nélkül hozták a magas színvonalat), vagy Szekér Krisztina angyalszárnyú lovagja (Skoro), mert ezek is mind fantasztikusak voltak.

 

A humorfaktort pedig az olyan cosplayerek biztosították, akik Minecraftes Creepernek, Hunter S. Thompsonnak és Hős6osnak (!!!) öltözve dobták fel a hangulatot. És bár annak ellenére, hogy a craftmanship verseny az előzsűrizés végignézése után már nem tartogatott olyan nagy meglepetéseket, a délelőtt még csak fel-felsejlő gondolat itt már teljes valójában megmutatkozott. Talán nem is gondolat volt ez, inkább felismerés.

 

Rájöttem ugyanis, hogy miért szeretek én ezekre a rendezvényekre járni, és miért is érzem olyan jól magam ebben a közegben. Mégpedig azért, mert ez egy elképesztően elfogadó társaság: itt abszolút nem számít, hogy milyen külsőségekkel rendelkezel, milyen színű a hajad, a szemed, a bőröd, milyen a testalkatod, mert biztos, hogy találsz olyanokat, akikkel el tudsz beszélgetni, és akik szívesen meghallgatnak. Senki nem fog kinevetni, nem fog ujjal mutogatni rád, itt bármit felvehetsz, amiben jól érzed magad, és amiért lehet, hogy otthon totál hülyének néznének.

 

 

Nagyon remélem, hogy az a generáció, aki az ehhez hasonló rendezvényeken nő fel, a későbbi életébe is magával viszi majd ezt a fajta nyitottságot és elfogadást, ami a MondoConon tapasztalható, mert én biztos vagyok benne, hogy ha több gumikardot, gyurmafület és rókafarkat engednénk be a mindennapokba, akkor sokkal élhetőbb világot teremthetnénk magunk körül. Hajrá fiúk-lányok, én bízom bennetek.