Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Beszámoló: Medeski, Scofield, Martin & Wood – Művészetek Palotája, 2014. november 17.

Teltházas Müpa közönség köszöntötte az 1998 óta alkalomszerűen, de igen produktívan együttműködő kvartett formációt, amelynek különlegessége az elektronikus alapú avantgárd funk trió, Medeski, Martin and Woods találkozása a jazz egyik óriásával, John Scofield gitárossal. A koncert apropója az októberben Juice címmel megjelent új albumuk promotálása, amelyről majdnem az összes témát eljátszották.

 

A koncert némileg enerváltan kezdődött, amit jól foglalt össze Scofield, amikor a negyedik téma környékén leült a székére és ásított egyet. De a soron következő balladával nem várt fordulatot vett a dinamikus, erőteljes játékáról híres formáció előadása, mert éppen egy lassú tempó teremtette meg köztük az igazi összhangot ezen az estén. Amikor Scofield még csak szólóban vezeti be a témát, Medeski finoman improvizál orgonáján, és kezdetben bizonytalanok vagyunk, hogy Scofield játszik-e szándékosan koszosan vagy tényleg az orgonából jönnek a hangok, annyira organikusan kapcsolódik össze a két hangszer. Martin és Wood egészen finoman szállnak be, Scofield pedig az este legérzelemdúsabb és legképzeletgazdagabb improvizációjával ajándékoz meg minket.

 

Hirtelen minden beindul és a vadabb témák is jobban szólnak már, kiváltképpen amikor Wood torzított basszusgitár alapú trió témájának periódusaira Scofield csúsztatott periodikával játszik és a disszonancia fergetegében végre nemcsak a blues logikája mentén, hanem teljesen kötetlenül improvizál. Nagyszerű gitáros, még mindig nagyszerű formában.

 

Az este csúcspontja a szándékosan a befejezésre hagyott Doors feldolgozás, amely mind a korongon, mind pedig élőben minden kétséget kizáróan a legütősebb darab, a „Light My Fire”. Medeski zongorán vezeti be mind az intro, mind pedig a dallam részt, Scofield ennél húzósabban nem is játszhatna, egy klubban már a tánc lángjaiban égne a közönség. Medeski talán legsikerültebb improvizációját hallhatjuk, amikor átül az orgonához, amely teljes mértékben megidézi a Doors hangulatát. Nem győzzük ismét azt gondolni az album verzió után, hogy nagyobb katarzishoz vezetne a téma utáni gitár-, majd orgonaszóló sorrend, de élőben is éppen a fordítottját halljuk. Mindazonáltal az outro őrülete kárpótol minket mindenért, hogy ezután a ráadásban már csak a feltüzelt hangulatunkat oltsák egy balladával, amely arra pont jó, hogy elhagyjuk a termet és kellemes érzésekkel távozzunk.

 

Előadók:

John Medeski – billentyűs hangszerek

John Scofield – gitár

Billy Martin – dob

Chris Wood – basszusgitár


Németh Attila - 2014. november 19.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!