Főkép

Nem igazán emlékszem a közelmúltban, meg úgy egyáltalán, hogy még napokkal később is a fülemben csengjen egy koncert dallamvilága, versei és a zene lüktetése. Szerintem ezzel az érzéssel a Kaláka együttes 1969-es fennállása óta nem vagyok egyedül.  A most 45 éves együttes kiváló muzsikájával, amely korra és nemre való tekintet nélkül vonja bűvkörébe a hallgatót, a mai napig szívhez szólót, maradandót alkot. Ezt hallgatták már szüleink is fiatalon, ezen nőtt fel saját generációm és ez az a muzsika, amit szívből adtam át kislányomnak is, mert tudom, hogy a nyelvünket ápolja és lelkünket üdíti.

 

Bevallom, korábban még soha nem jártam Kaláka koncerten, de ez most megváltozott, és úgy hiszem, ezzel új hagyomány is született az életemben. A verseket megénekelő, népzenét újszerűen feldolgozó és játszó muzsikusok sokszínű, és a versek ezerarcúságának köszönhetően rengeteg irányt és stílust követő világát a négy önmagában is isteni énekhang adja, ezt pedig népi hangszerek, illetve a jazz- és világzenében fellelhető klasszikus hangszerek összecsengése teszi kerekké.

 

Egy újszerű ötlettel álltam elő a koncert alatt, amire picit természetesen rájátszott a péntek esti fáradtság is. Az ötlet abból eredt, hogy az utóbbi időben rákaptam az anyanyelvű világzene ízére, és felmerült bennem, hogy vajon ezt a minőségi és kellemesen andalító zenét idegen füllel miként hallanám. Az irodalmat a magyar nyelv sokszínű kifejezőképessége, változatossága, érzelmi mélységei és magasságai miatt imádó emberként ez nem könnyű feladat, de percekre lehunytam a szemem, és elképzeltem, hogy csak a zenét kell magamba szívni és nem kétséges: átjött. Sikerült valamelyest kikapcsolnom, pedig az együttes az általam feltétel nélkül imádott Kosztolányi, Móra, Kányádi, Áprily, Radnóti és még sok-sok más költőnk gyönyörű verseit keltette életre.

 

A koncert fokozatosan épült fel, egészült ki, vált teljessé. A Kaláka 4 zenésze sorra hívta maga mellé volt és jelenlegi kollégáit, és kiváló zenésztársait, így került a repertoárba a népzene kiegészítéseként némi jazz (Rackajam), rock (Tátrai Tibor) és a szintén folkosabb irány, de kicsit másabb arca Sebestyén Márta jóvoltából. Egyébként a Kaláka szó jelentése: közös munka, és igen, ez a különleges kohézió, mely által egyre inkább hanggal és élettel telt meg a hangversenyterem, egyértelműen igazolja, hogy „nomen est omen”, vagyis a név kötelez.

 

Szerintem a maga nemében rendkívüli volt ez a koncert – a Kaláka időszámításában is. Persze nehéz volt a versektől elvonatkoztatni, hiszen minden dal hirdette a magyar nyelv kristálytiszta szavakkal szóló szépségét, olyan húrokat pendítve meg ezzel, hogy általa sikerült teljesen az együttes bűvkörébe kerülnöm, és nem csak erre a két órára, melyet most velük tölthettem. No, igen. Akkor még nem is említettem a koncert egyik kimagasló látványosságát! A koncerten Cakó Ferenc, többszörösen díjat nyert filmes, grafikus készített spontán, a zene hangulatához tökéletesen illő, ámulatba ejtő homok-animációt a Kaláka-dalokra.

 

Szóval 45 év fantasztikus koronája volt ez a koncert, továbbra is 4 különleges művész és barátainak kortalan, fiatalos, elragadó örömzenei alkotása, melyet hatalmas tapssal jutalmazott a közönség és én egy folytonos mosollyal az arcomon gondolok vissza az este velük töltött minden pillanatára. Köszönöm szépen, hogy részese lehettem az Ünnepüknek.

 

Közreműködők:

Becze Gábor - ének, nagybőgő, gitár

Gryllus Dániel - ének, furulyák, citera, pánsíp, klarinét, tárogató

Gryllus Vilmos - ének, cselló, gitár, charango, koboz, doromb

Radványi Balázs - ének, mandolin, 12 húros gitár, ukulele, cuatro, brácsa, kal

Vendégeik: Sebestyén Márta, Tátrai Tibor, Mikó István, Huzella Péter, Cakó Ferenc, Ferenczi György és a Rackajam