Főkép

Az utolsó napra is maradt a napos, kissé szeles idő, de ez pont jól jött. Sem egy újabb esőt, sem dög meleget nem kívánt senki. Volt elég eddig mind a kettőből. Ahogyan tavaly, úgy idén is sikerült jól beosztani az energiánkat és bár jelentős alváshiányt sikerült felhalmoznunk, a mai napot is sikerült különösebb probléma nélkül abszolválnunk.

 

Kezdésként Z-vel idegenvezetősdit játszottunk. A nagyobbik fiával érkezett, aki kb. 10 éve, mint kezdő iskolás járt errefelé. A túra jó alkalom volt arra, hogy még egyszer megszemléljünk és memorizáljunk mindent. Előkerültek a régi és a réges-régi történetek; így esetenként inkább egymással beszélgettünk Z-vel, semmit az ifjúhoz. De jó volt válaszolgatni az ártatlan kérdéseire és néha megmosolyogni gyermeki tudatlanságát a Szigettel kapcsolatban.

A hosszabb séta után a Petőfi Rádió-Volt Fesztivál színpadához érkeztünk, ahogy a világhírű, fenomenális, utolérhetetlen, stb., stb., Tudósok lépett fel. A drMáriás (ének, szaxofon, trombita), Tövisházi Ambrus (billentyű), Endrei Dávid (basszusgitár), Jeli Gergely (dob) alkotta kvartett a punk, a jazz, a avantgárd, a dada keverékéből építkező muzsikája valami olyan varázslatot bocsátott a nézőközönségre, amitől mindannyian a föld felett szárnyaltunk. Az elmúlt évek során a kissé populárisabb irányba elmozduló zenei alapok ellenére megmaradtak az improvizatív kiállások, kakofonikus futamok. Tövisházi Ambrus csatlakozása határozottan jót tett a zenekarnak, egyrészt tovább színesítette a zenét, másrészt ezen a koncerten is jól kiegészítette néhol vokállal, néhol spontán kiabálással vagy üvöltözéssel a produkciót. Ugyan nem voltunk sokan a hallgatóságban, de a Tudósok „varázsa” így is működött. A koncerten felcsendülő dalok jó részét a 2013-as A legszebb szerelmes dalok című korong számai adták, ezeket egészítették ki jópár örökbecsűvel, a közönség legnagyobb örömére.

 

Eufórikus hangulatban, idióta vigyorral az arcomon és rettenetesen boldogan távoztam a koncertről, hogy az időközben távozó Z-vel találkozzak és aztán vissza is kanyarodjunk ide, a Kaukázus koncertjére. A 2002 környékén alakult alternatív rockot játszó együttes 2008-ban szinte a semmiből robbant be a köztudatba és vált pár hónap alatt az ország kedvencévé olyan daloknak köszönhetően, mint a „Tartós béke” vagy a „Tesco”. Aztán 2010 év elején, 3 évre felfüggesztették működésüket. A visszatérést nem bízták a véletlenre, egyből egy albummal rukkoltak elő. Azon túl persze, hogy jópár dal csendült fel a K.U.S. (Kérni Ugyanazt Semmi) albumról és a régi slágerek is sorban követték egymást, fúvósszekcióval és vendégzenészekkel színesítették a fellépésüket. Azt nem lehetett nem észrevenni, hogy nagyon sokan voltak kíváncsiak a zenekarra, majdnem telt ház táncolta és énekelte végig a koncertet. Az új számok sokkalta jobban húznak a mainstream felé, mint az eddigiek és a régi, bevált nóták nagy része is hasonló stílusú ráncfelvarráson esett át. Azt mindezek ellenére nem merném kijelenteni, hogy a rock-ot pop-ra cserélte volna a zenekar, de zeneileg tagadhatatlanul sokat puhultak. Ezt azért erősen kompenzálja, hogy a szövegek továbbra is megmaradtak az erősen társadalomkritikus hangvételnél.

A kicsit lágyabb hangzás után úgy döntöttünk, hogy itt az ideje váltani és az A38 Színpad felé vettük az irányt. Akárcsak tavaly, idén is egy hatalmas, 12.000 néző befogadóképességgel bíró sátorban kapott helyet a színpad. Ahogy már számtalan alkalommal, most is féltem kicsit attól, hogy a sátor továbbra sem lesz a legjobb helyszín egy koncertnek, de az amerikai NOFX koncertje szólt annyira jól, hogy mindez alaptalan legyen. Az amerikai punk banda igazi veteránnak számít, 1983-ban alakultak Kaliforniában és azóta is töretlen lendülettel folytatják tevékenységüket. Ugyan zenéjük a dallamosabbak közül való, messze távol álltak mindig is a „divat-punk” irányzattól. Nagyjáról a háromnegyedéig töltöttük meg a sátrat, köszönhetően annak, hogy az A38 Színpad fél órát csúsztatta minden koncertjét és így bőven ideérhetett a kezdésre, aki akart.

 

Miután viszonylag pontosan el is kezdődött a koncert, pár dolog gyorsan kiderült. A közönség legnagyobb része ismerte a zenekar munkásságát és rendületlenül énekelte végig az összes nótát. Több ezer ember ugrálta, pogózta, „circle pit”-ezte végig a koncertet. Ahogyan a szervezők és a biztonságiak, úgy a zenekar sem tolerálta a stagedivingot, azonnal beszóltak a közönségnek, hogy tegyék le az alanyt a földre, mert senkinek nem hiányzik egy baleset. Mike Burkett (ének, basszus) és csapata szeret sokat beszélni. Nem tudom, ki hogy van vele, valami szöveg persze legyen, de a felesleges időhúzás kategóriájába tartózó hegyi beszédeket és egymásnak beszólogatásokat lehet, hoy nem ezen a fórumon kellene előadni. Mindettől függetlenül a NOFX egy igencsak helyre koncertet rittyentett nekünk, amely jól átmozgatott mindenkit az egyre hűvösebbé váló időben.

 

A 2014-es Sziget Fesztivál lezárásának a Világfalu Színpadon fellépő, romániai Fanfara Transilvania fellépését választottuk. A rézfúvós zenekar tradicionális falusi, erdélyi, moldáviai dalokat játszik, de megtalálhatjuk a repertoárban a Balkán cigányzenéjét is. Mindezt ékesen bizonyították a késő éjszaka folyamán, egymást követték a jobbnál-jobb melódiák, aminek eredményeként igazi táncmulatsággá alakult a helyszín. A zenekaron kívül tíz-tizenöt olasz fesztiválozó vitte a prímet a keverőpult előtt. Elsőként vonatozásra bírtak a hallgatóság soraiból vagy kétszáz embert, majd bemutatták, hogyan kell ülve stagedivingolni, amely sokkalta szórakoztatóbbnak bizonyult, mint a határozottan életveszélyessé válható nagytestvére. Aztán volt itt limbózás – nem léccel, hanem zászlóval – majd körtánc és páros tánc. Ha kicsit lankadt a figyelem, kézen átfordulásokkal vagy csak sima előre-hátra bukfencekkel szórakoztatták magukat és a közönség hátsó tarktusát. Mindezek után bizton állíthatom, hogy fergeteges hangulatú volt a koncert, ami csak fokozódott, amikor felcsendült „Bubamara” vagy a „Kalashnikov” című Goran Bregovic szerzemény.

 

Valamikor kora hajnalban ért véget a mulatság, melynek köszönhetően Z-vel igencsak elégedetten indultunk neki a szokásos utolsó sétánknak, mielőtt elhagytuk volna a Szigetet.