Főkép

Az Akár akárki című darab a válságba jutott 21. századi fogyasztói társadalom torz tükrét tartja elénk, melybe belenézve nem magunkat látjuk, hanem Akár Akárkit, egy húsból és csontból készült bábut, aki nem lévén más lehetősége, saját testét dobta a piacra. A darab korszakunk egyre ijesztőbb méreteket öltő amoralitását járja körbe, melyet a „pénz vad, posztmodern rabszolgasága” teremtett. A főszereplő, Akár Akárki vezetésével nyolc groteszk, rendszerint halállal végződő, hátborzongatóan hétköznapi jelenet kerül bemutatásra. Ezek mindegyike az amoralitás egyre termékenyebb talajából mohón sarjadó jelenkori bűn egyik faját mutatja be, csupa olyat, melyet a régi idők teológusai és filozófusai még el sem tudtak képzelni.

A színpadon bemutatott mindegyik bűn eredője az élet értékének általános hiánya. Igaz, hogy az évszázadok során könyvtárnyi regény, esszé, dráma és vers született már, mely az emberi életet egyáltalán nem becsülő társadalmakat ostorozta, azonban az Akár akárki tovább megy ennél, az élet értéktelenségét a halát értékével, pontosabban az abból nyerhető profittal egészíti ki. Ezzel el is érkeztünk a darab legkomplexebb metaforájához, az illegális szervkereskedelemhez. Ugyanis visszatérő motívum a darabban, hogy a különböző „hétköznapi” jelenetekben történt halálesetek után az egyik szereplő felveti a holttest értékesítését, szerveinek eladását a feketepiacon.

 

Természetesen Borbély Szilárd nem az illegális szervkereskedelemre, mint a társadalom főbűnére, akarja fölhívni a nézők figyelmét. A darabban különböző, olykor groteszk és visszataszító módokat láthatunk arra, hogy az emberek hogyan bocsájtják áruba a testüket a fogyasztásnak, vagy jobban mondva testük fogyasztását, hiszen végső soron akárki a többi ember fogyasztásából él. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy mekkora méreteket öltött testünk fogyasztásának áruba bocsátása, a holtestek eladása szinte már magától értetődik. Azonban az illegális szervkereskedelem metaforájának van egy másik jelentésszintje is, mely ugyancsak kapcsolatba hozható korunk egyre terjedő amoralitásával.

 

Azt, hogy a holttestek eladása rendszeresen felmerül, úgy is lehet értelmezni, hogy a legtöbb ember hajlandó bárkit, akár a legjobb barátját is, áruba bocsájtani, hogyha elég nyeresége van az üzleten. Ez tehát egy olyan világ, amiből teljesen hiányoznak a normális emberi kapcsolatok, egy önmagából kifordult, beteg társadalom, mely végtelenül magányos, a profitot és a pénzt hajszoló fogyasztók szánalmas seregéből áll, akik csak arra várnak, hogy egymást áruba bocsájthassák. Egy ilyen világban nincs értelme felebaráti szeretetről, együttérzésről vagy odaadásról beszélni. Utóbbiak kapcsán fontos kiemelnem, hogy a szerző különböző felekezetek széles spektrumát jeleníti meg darabjában, és minden alkalommal arra mutat rá, hogy az egyházaknak milyen ellentmondásos szerep jutott a fogyasztói társadalomban.

 

Végezetül minden érdeklődőnek fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy a darab korszakunk fogyasztói társadalmának heves ostorozása után nem kínál jobb alternatívát, nem fektet le követendő példát. De jobb is így, máskülönben ez a mesterien megszerkesztett társadalomkritika precíz makettjét maga alá temetné a naiv idealizmus haszontalan, formátlan masszája. Ennek ellenére a darab mégsem öncélú, hiszen egy probléma megoldása felé vezető úton az első lépés a felismerés. Legfőképp ezért ajánlom mindenkinek, hogy váljon Borbély Szilárd darabjának fogyasztójává, mert nincs az az ember, aki az Akár Akárki megtekintése nyomán ne döbbenne rá, hogy mennyi sebből vérzik társadalmunk.

 

A darabot ebben az évadban még május 24-én tekinthetik meg az érdeklődők.

 

Szerepek:

Akár Akárki

Holttest mint Akárkimaszk

Főbeszélő mint Védő

Ellenlábas mint Vádló

Rezonőr mint Tanú

 

Játszó személyek:

Chovan Gábor, Mészáros András, Zeck Júlia

 

Csellón közreműködik:

Ölveti Mátyás/Simkó-Várnagy Mihály, Horváth Károly

 

Vizuális koncepció: Árvai György, Szűcs Edit

Koreográfus: Lisztóczky Hajnal

Zeneszerző: Horváth Károly

Súgó: Füle Béla/Zsolnay Andrea

Rendezőasszisztens: Kabódi Szilvia

 

Rendező: Árkosi Árpád

 

Producer: Szabó Ágnes

 

A Gózon Gyula kamaraszínház előadásában.