Főkép

Mióta először hallottam koncertteremben játszani az Óbudai Danubia Zenekart (akkor még Danubia Szimfonikus Zenekart), egyre erősebben meggyőződésemmé vált, hogy igazi erősségük a fúvósok szerepeltetése, míg a nekik leginkább „testhezálló” korszak kétségkívül a színekben és heves érzelmekben tobzódó romantika.
A szecesszió kora pedig a nagyromantika utáni, sok tekintetben letisztult, a neoklasszicizmussal is megfertőződött - ám minden elemében szenvedélyektől átitatott - muzsikák időszaka volt.

Egyszóval tökéletes választásnak ígérkezett a Mikulás-napi műsor programja, és a fiatal olasz vendégkarmester által dirigált koncert igazolta is a komoly elvárásokat.
S nem véletlenül említem épp Marco Comint, hiszen délies temperamentuma egyértelműen meghatározta az előadást. Már az általam egyáltalán nem hallgatott Franz Schreker operanyitányában tündökölt: nézni is élmény volt, ahogy szinte táncolva, egész testével, gesztusaival „játszotta elő” a darabot.

Schönberg kizárólag vonósokra komponált, a hagyományos romantikánál bárki számára hallhatóan strukturáltabb, az érzékenyebb szíveket megindító motívumai ellenére sokkalta racionálisabb Verklärte Nachtja azonban némileg nagyobb visszafogottságot kíván, kívánt meg, és ezért valamelyest kirítt a másik három mű közül, még ha a zenekar ebben az opusban is csodálatosan megállta a helyét.

Az előadás legmeghatározóbb, valóban feledhetetlen élménye mégis a Friedrich Rückert verseire komponált rövidke Mahler-dalciklus volt, melyben a hol az énekessel egészen bensőséges viszonyt kialakító, hol csupán szenvedélyes, az „Um Mitternacht” utolsó stanzájában pedig himnusszerű, már-már mennyei magasságokba emelkedő fúvósszólamait ihletetten, gyönyörűségesen szólaltatta meg a zenekar.
Ha valamit hangfelvétel formájában is szívesen meghallgatnék interpretációjukban, a Rückert-dalok mindenképp ezek közé tartozik.

Richard Strauss Hétfátyoltánca úgyszintén telitalálatnak bizonyult. Marco Comin ismételten kiélhette magát - a zenészekkel együtt szárnyalt, repült, velük együtt lélegezve adta maga is elő a darabot, melyből csupán az operában látható, csábító táncosok hiányoztak; ám ők sem igazán.

A zene önmagában is magával ragadó, efféle értő és átélt előadásban pedig kétszeresen hatásosnak bizonyul. Így aztán, ahogy külföldön sokhelyütt szokás, nem is lett volna értelme ráadásnak, mert legfeljebb rontani lehetett volna az összhatáson; elbagatellizálni egy ebben a formájában kerek előadást.

Előadók:
Óbudai Danubia Zenekar
Marco Comin - karmester

Közreműködött:
Wiedemann Bernadett - mezzoszoprán

A hangversenyen elhangzott művek:
Franz Schreker: A megbélyegzettek - Nyitány
Arnold Schönberg: A megdicsőült éj
Gustav Mahler: Rückert-dalok
Richard Strauss: Salome - Hétfátyoltánc

Eddig az Óbudai Danubia Zenekar alábbi felvételeiről írtunk:
Dohnányi Ernő: Szvit nagyzenekarra, Ruralia hungarica, Amerikai rapszódia (CD)
Johannes Brahms: Hungarian Dances Nos. 1–21 (CD)
Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán: Clip (DVD)

Kapcsolódó írások:
Koncert: Danubia Szimfonikus Zenekar - 2006. február 7., Zeneakadémia
Koncert: A Danubia Szimfonikus Zenekar romantikus hangversenye, Zeneakadémia, 2006. április 14.
Koncert: Danubia Szimfonikus Zenekar, Zeneakadémia, 2006. december 9.
Koncert: Óbudai Danubia Zenekar, Muzsikás Együttes – MuPa, 2008. szeptember 28.
Koncert: Óbudai Danubia Zenekar: A szecesszió zenéje - 2008. december 6., Zeneakadémia
Koncert: Óbudai Danubia Zenekar: Magyar Szimfonikus Körkép – 2009. január 31., Művészetek Palotája
Arnold Schoenberg | Jean Sibelius: Violin Concertos (CD)
Gustav Mahler: 7. szimfónia (CD)
Gustav Mahler: IX. szimfónia (CD)