Főkép

Esős koncertben volt már részem, s nem is egyszer. Olyasmi azonban, hogy az égi áldás egészen a bőrömig eláztasson, ráadásul egy impregnált dzsekin keresztül, utoljára 1992-ben, a Guns N’ Roses Use Your Illusion világturnéjának Népstadionbeli állomásán fordult elő.

Ráadásul a viszontagságok még csak nem is itt kezdődtek, jóllehet mindennek az eső volt az oka. Az, hogy a Petőfi Csarnok felé tartva egy igencsak rondának tűnő közlekedési baleset miatt nem tudott továbbmenni a villamosom, csupán nekem és még néhányunknak okozott gondot. Hiába áztunk, gyalog kellett eljutni a jó egy kilométerre lévő helyszínre, ami ráhangolódásnak nem éppen ideális.

Ám a java még csak most következett. A szervezők jó szándékúan a belső termekbe terelték a várakozó közönséget, ahol a tikkasztó, párás hőségben aztán még az is csurom vizes lett az izzadságtól, aki autóval érkezett, és nem kellett saját bőrén megtapasztalnia a zivatart. Odabent vártuk tehát, hogy tisztuljon az idő, a számomra ismeretlen előzenekar fellépése pedig elmaradt.

Végül kiengedtek minket, és végignézhettük, ahogy át-, jobban mondva felszerelik a színpadot, majd szinte percre pontosan másfél órás késéssel megkezdődött a koncert.

Avril Lavigne nem először járt Magyarországon, de három évvel ezelőtt még felkészületlen volt rá a hazai közönség, és így nagyjából negyed ház előtt kellett lenyomnia akkori buliját. Most viszont teljesen megtelt a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadának nézőtere. A közönség legfeljebb tizennégy-tizenöt éves átlagéletkorát tekintve (pedig a kisebbeket kísérő apukákat, anyukákat is beleszámoltam), e különbség egyáltalán nem meglepő.

Nálunk most jött el Avril ideje.

Ezen kívül a három év alatt az egykori tehetséges, lázadó kamaszlány átgondolt koncepcióval dolgozó, profi színpadi előadóvá, igazi szórakoztatóvá érett. A dobos és basszusgitáros mellett két gitárossal felálló zenekar a színpad hatalmas fényfalai - előbb egy Avril-graffiti, majd rózsaszín és fekete kockamintázat, később egyéb látványos hátterek - előtt játszott, míg a táncosok halálfejes zászlókkal vonultak fel a kétszintű emelvényre.

Avril - ki hitte volna - a „Girlfriend”-del nyitott, amivel azonmód megalapozta a hangulatot, de a Best Damn Thing sikerszámai mellett elhangzott még az Under My Skin néhány dala, no meg a kimaradhatatlan „Complicated”, amiben (és még néhány dalhoz) Avril a gitárt is a kezébe vette.

A kislányok közben végigénekelték vele a számokat, sőt, amihez hasonlót már felettébb régen láttam, spontán módon átvették Avriltől a szólamot, nem kellett erőltetett teatralitással énekeltetni a közönséget. Valószínűleg Avril nemrégiben előjött hangszálproblémáinak köszönhetően alig félóra után kisebb szünet következett, amit két mozgalmas és izgalmas videoklip-kollázs hidalt át.

Ekkor zendített újra rá az eső, így amikor Avril ismét megjelent a dobogón (hatásos show-elemként egy lift emelte fel és vitte le őt a koncert két részének elején és lezárultakor), félő volt, hogy teljesen szétázik a felszerelés, s akár a műsornak is vége szakadhat.

Ám ahogy a hivatásos focistákat, látszólag őket sem rémítette meg egy kis zápor. Persze csak látszólag, hiszen innentől fogva már csak pár számot játszottak el, és ráadásként is mindössze a „Sk8ter Boi”-t hallgathattuk meg. Ennek ellenére Avril valóban feledhetetlen élményben részesített minket. Ha eddig nem imádtam volna a kis kanadai lányt, most biztosan megszeretem.

S hogy pontosan miben rejlik Avril sikere, mivel szólítja meg zömében kiskamaszokból, kamaszokból álló közönségét: erről fogalmam sincs. A színeit, külsőségeit tekintve sokban az emóra és a Hello Kittyre hajazó stílusával kétségkívül könnyű azonosulnia egy érzékeny, még kialakulófélben lévő személyiségű, példaképkereső korosztálynak, de itt egészen más az üzenet.

Felnőtt férfi szemmel tagadhatatlan szépsége, vonzereje kevésbé, egyéniségének bűbájos fele annál inkább érvényesül a színpadon. Ám vajon elképzelhető, hogy barátnőt, nővért látnának benne a fiatalok?
Nem hinném. Vagyis egyáltalán nem kizárt, hogy a megoldást nem másban kell keresni, mint hogy egész egyszerűen jók a dalok.

Egyszóval Avrilért megérte ronggyá ázni, és újra megtenném, ha úgy hozná a sors. És abból ítélve, hogy legtöbben még a ráadás után is újabb ráadást követeltek, s mindezt az ismét szakadni kezdő eső ellenére, úgy tűnik, mások is így vannak vele.