Főkép

Sejtettem, hogy a srácok próbálnak pontosan kezdeni, így nem sokkal hét előtt érkeztem a Pecsába. Első pillanatban megrémültem, mert ekkor még csupán két-háromszázan lehettünk az intézményben. Rémületem leküzdendő beöntöttem az első sört. Alig szaladt le az utolsó korty, mikor megszólalt a Rückwärtskoncertkezdő intrója. A srácok nem sok esélyt adtak annak a pár tucat embernek, akik közelebbről is szemügyre vették őket. A saját maguk által digit-rocknak titulált zenéjük tökéletesen alkalmas volt arra, hogy egyrészt bemelegítsen minket, másrészt jólesően lezúzzon bennünket.

Az együttes le sem tagadhatná gyökereit, igen erős kötődést tapasztalhatunk a Rammsteinirányába. A korai Rammsteinre gondolok, mert már a Raise, Raise album is elgondolkodtatta a fanatikusokat, az új album Rosenrot pedig sokadik hallgatás után is kiábrándító a számomra.

Nos, a Rückwärts azt a kemény irányvonalat követi, amely megmarad a pörgős/gyors zúzásnál. Talán csak egy nóta volt hallható a hét közül, ahol lassultunk. Akár csak a Rammstein, a Rückwärts is igyekszik feldobni a koncertjeit különféle látványos pirotechnikai és egyéb elemmel. Így „bevetésre” kerültek gázlángok, csillagszórók, festőmaszkok, porvédő ruhák, kényszerzubbony stb. A srácok fellépő-ruhái is egytől egyig szokatlanok, de aki netán látta már őket élőben, az semmin nem lepődik meg. Még az ember méretű falloszon sem, amivel a közönség feje fölé lőnek egy nagy adag színes papírszalagot.

A Rückwärts után jött a második sör, majd a Sex Action stílusához jobban passzoló Machine Mouse.

Már az előző zenekarnál is feltűnt mennyi energia árad lefelé a színpadról. Erre csak rádobott egy lapáttal András, az énekes, aki olyan elánnal dalolt illetve mozgott a színpadon, mintha több tízezer embernek adtak volna koncertet. Zenéjük meglehetősen vegyes képet mutatott; a mindenki számára fogyasztható, „huligánokra” erősen hajazó számoktól, a keményebb („mocskosabb”) rockig mindent felölelt a repertoár. Mivel az egyik „lagymatagabb” számra nem voltam vevő éppen, be is döntöttem a harmadik korsót.

A MachineMouse után egy kicsit hosszabb szünet következett, amit arra használtam fel, hogy eszmecserét folytassak a Trinity és Not Yet zenekarok gitáros-énekesével, Bazsival, a színpadon látott produkciókról, valamint áttérjek a vodka-narancsokra.

Hála égnek nem kellett sokáig várni, míg végre felhangzott abból a bizonyos westernből, az a bizonyos dallam (é.: Volt egyszer egy vadnyugat - main theme) és kezdetét vette a Sex Action előadása. Ami már a legelején világossá válhatott mindenki számára, hogy az eddig energiaátadásos, „izomból” játszó produkciók után egy teljesen felszabadult, a saját és a mi örömünkért játszó zenekar lépett a deszkákra.

Meg tudom érteni ezt az önfeledséget. Egyrészt szép lassan megérkezett a közönség és most már elég tekintélyes méretű hallgatóság tolongott a színpad előtt (sajnos nem voltunk annyian, mint a márciusi szülinapi koncerten, talán az ünnepek, a bejgli vagy valami teljesen más jött közbe), másrészt egy munkával teli, sikeresnek mondható év áll a zenekar mögött.

Hiszen másfél évvel ezelőtt, a Szigeten visszatérő Sex Action nem tudta, hogy lesz-e folytatás. Azóta kiderült, hogy van folytatás. Elkészült az új lemez (Jöhet bármi), koncertek is akadtak szép számmal, és bebizonyosodott, hogy a közönség vevő erre a zenére. Bár a megjelentek jelentős része már az „érettebb” korosztályhoz tartozott, azért az „utánpótlás” is szép számban képviseltette magát.

A Sex Action pedig nem okozott csalódást. Végig lendületben maradtak és lendületben tudták tartani a rendkívül lelkes közönséget. Szasza közvetlensége, és ahogy a hallgatóságot kezelte, már-már példaértékű; sok zenekar tanulhatna tőle, hogyan kell/kellene ezt voltaképpen csinálni. Természetesen minden nagyobb „sláger”, legyen az régebbi vagy új, helyet kapott a repertoárban, és persze itt voltak a lányok is, akik a megszokott vetkőző show-val húzták a férfinépeket.

Az egyetlen negatív visszhangot ezzel kapcsolatban hallottam, magukat hozzáértőnek valló rajongóktól. Eddig a lányok egy nóta alatt mutatták meg bájaikat, most pedig külön perceket kaptak a produkció bemutatására. Ez azonban úgy tűnt, kicsit leültette a közönséget (túl hosszúra sikerült), és hiába tértek vissza a srácok több szám erejéig a ráadással, többen úgy gondolták, hogy itt a vége és elindultak hazafelé. Aki maradt, az nem csalódhatott: az egyet szusszanó Sex Action ott folytatta, ahol abbahagyta.

Azt hiszem nagyon jó kis koncertet hoztak össze a fiúk, méltó képen búcsúztattuk együtt az évet. Remélem 2006-ban folytatódik a zenekar sikersorozata, és jó pár koncerten láthatjuk viszont őket!