Főkép

Remek reggel virradt ránk, borult ég, eső, hideg. Persze megint a Hillben vártuk a többiek érkezését, majd együtt tettük át székhelyünket a Présházba. Itt végre ülőhelyet is sikerült kifogni, így a Skinny Puppy koncertet „fotelból” élvezhettük végig (másik előnye az volt, hogy így nem áztunk ronggyá a koncert alatt ismét eleredt esőtől). Szóval a Skinny napjaink indusztriális zenéjének egyik igencsak mérvadó képviselője. Legutoljára évekkel ezelőtt hallgattam ilyen muzsikát a Front 242 és a Nitzer Eeb előadásában, de hát azok az idők már a múlt homályába vesznek. A Skinny most visszahozta ezeket az emlékeket, és bizonyította (számomra legalábbis), hogy van helye az ipari zenének napjainkban is.

A kanadai banda után a Pesti Estnél élvezhettem végig az AC/DC és a RATM tribute koncerteket. Szokás szerint borzalmas embertömeg volt kíváncsi mindkét zenekarra, akik meg is hálálták a közönség bíztatását és 1-1,5 órára idevarázsolták nekünk a két klasszikust.

Nick Cave-et nem lehetett kihagyni, számomra ez volt mára a „kötelező tánc”. A koncertnek kb. az egyharmada mehetett le, amikor végre befejeződött a mozgás körülöttem, és akinek nem itt volt a helye, elpályázott a Nagyszínpad elől, és végre teljességében élvezhettem a muzsikát. Talán jobb lett volna, ha széket, vagy fotelt hozok, kellemes csendes-ülős hangulatban folyt le a Sziget talán legjobb koncertje. Mondjuk Nick Cave-ék elég rendesen átszabták nótáikat, némelyekre alig lehetett ráismerni, de ez azt hiszem, csak emelte a színvonalat.

Cave után már csak a Vidámpark volt hátra, amely nekem felemásra sikeredett megint. Zsolt néha továbbra is téveszt a számokban, és a gitártudását sem ártana fejleszteni. Mókás volt, hogy 1-2 pillanatban a zenekar minden tagja őt figyeli, hogy mit is akar csinálni a nyakában lógó hangszerrel. Ettől függetlenül a közönség nagyon élvezte a produkciót, talán megkockáztatom, hogy a Vidámpark elérte azt a kategóriát, hogy mindegy mit csinálnak a színpadon, a közönségüknek tetszeni fog.