Főkép

VHS&DVD:

Több, mint 10 évvel Az utolsó kereszteslovag után, 2000 környékén a Lucasfilm úgy döntött, lesöpri a port kalandoráról, és megjelenteti a trilógiát díszdobozos kiadásban, felújított, VHS szinten már tökéletesnek mondható képpel és hanggal (plusz egy Ifjú Indy-epizóddal, de erről később). Ezt a ziccert persze a magyarok sem hagyhatták ki, megjelentették itthon is a kiadványt, a rajongók igényeit valamelyest csillapítva.

Ám a technikai fejlődés nyújtotta lehetőségekkel természetesen élni kell, főleg, ha a rajongótábor 100%-a ezzel rágja a készítők fülét – tehát elérkezett a DVD-verzió ideje is. 2003 végén piacra került az Indiana Jones-trilógia díszdobozos, gyönyörű csomagolású kiadása – ahogy elvártuk, ennyi év után. A 4 korongot tartalmazó doboz, magától értetődően, a 3 filmet tökéletes minőségben kínálja, se a képre, se a hangra nem lehet panaszunk; ezen kívül helyett kapott a csomagban egy extra lemez is. Erre pakolták rá a külön e kiadvány számára készült werkfilmeket, kulisszatitkokkal, háttérinformációkkal a trilógiáról. Minden részhez külön interjú készült, melyekben természetesen nyilatkozik a mesterhármas (Ford, Lucas és Spielberg), illetve a többi fontosabb alkotó; a tematikus doksik pedig megismertetik az érdeklődőket a hangok, a zene, illetve a kaszkadőrök világának érdekességeivel.
Összegezve az elmondottakat, impozáns kiadványt tudhatunk magunkénak, mely a lehető legjobb vásár egy rajongónak, s egyhamar valószínűleg nem is váltja le semmi (azaz, egy új, még tökéletesebb formátum megjelenéséig…).

Az ifjúkor

Ugrás vissza a szövegben, és az időben: a 2000 körül kiadott díszdobozos VHS kiadványhoz bónuszként mellékeltek egy Ifjú Indy kalandot – ez talán magyarázatra szorul. Körülbelül egy évvel a trilógia befejezése után, 1990-ben Lucasnak ötlete támadt: úgy gondolta, érdemes lenne bemutatni azt az embert, akiből a kalandvágyó régészprofesszor lett; magyarán egy olyan sorozatra gondolt, ami a hős ifjúkorát mutatta volna be. Az alapkoncepció szerint az 1899. július 1-jén született Indy 1992-ben visszatekint korai kalandjaira, melyek 1908-ban kezdődtek, amikor is világkörüli útra indult szüleivel (apja, a középkori irodalom professzora a Föld különböző pontjain tartott előadásokat, így folyton úton volt). A sorozat tehát kilenc éves korától a huszas évei elejéig követte Indy életét, mialatt része volt rengeteg kalandban, akcióban, drámában, és persze románcban.

Indy megformálásához így három színészre volt szükség: Corey Carrier játszotta a tinédzser kor előtti fiút; Sean Patrick Flanery folytatta tovább, a legnagyobb tér gyakorlatilag neki jutott; végül, az azóta sajnos elhunyt George Hall volt a professzor 93 éves énje (mellesleg maga Harrison Ford is feltűnt az egyik epizódban, igaz, csak egy nagyon rövid jelenet erejéig).

George Lucas, a projekt szellemi atyja vállalta az executive producer szerepét, illetve az egyes epizódok alaptörténetei is szinte kivétel nélkül tőle származtak. A forgatókönyvek megírására olyan neveket kért fel, mint Carrie Fisher (azaz Leia hercegnő a Csillagok háborújából), Frank Darabont (A remény rabjai, ill. a Halálsoron c. filmek író/rendezője), többek között. A rendezők igen változatos listáján is találhatunk érdekes neveket, például Terry Jones (Gyalog Galopp), Vic Armstrong (Harrison Ford kaszkadőre, és pár sikeres film second unit directora), Simon Wincer (a Szabadítsátok ki Willyt! rendezője).

A körülbelül háromnegyed-egy órás epizódokat (pár kivétellel, ugyanis készült egy-két „egész estés”, másfél órás rész is) a világ különböző pontjain forgatták, Észak-Amerikától Angliáig, Kenyától Csehországig és Indiáig. Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy ennek a tagadhatatlanul nagy odafigyeléssel készített tévésorozatnak, mely végülis 1992 márciusában debütált az ABC television-ön, minden oka megvolt az igazi sikerre.


Talán az elvárások voltak túl nagyok – elvégre Indiana Jonesról van szó! –, talán a koncepció volt félresikerült. Utóbbi szerint ugyanis Lucas célja valójában egy tanító jellegű sorozat elkészítése volt: a huszadik század elejének bemutatása egy jól ismert hős életén keresztül. Hiszen Indy, nevéhez hűen igen-igen kalandos életet élt: ott volt a kor összes jelentősebb eseményénél (mexikói forradalom, I. Világháború, szüfrazsettek mozgalma, oroszországi forradalom, a szesztilalom ideje – a teljesség igénye nélkül), találkozott rengeteg ismert emberrel (Pancho Villa, Charles DeGaulle, Ernest Hemingway, Albert Schweitzer, Elliott Ness, Franz Kafka) – szóval a történet remek lehetőséget kínált, hogy – főleg a fiatalabb generációs – közönség egy kicsit művelődjön, miközben szórakozik.
E nemes szándék sajnos nem volt elég a sikerhez: az emberek ugyanis elég vegyes érzelmekkel fogadták a produkciót.

Bár a tömeg nevében nem beszélhetek, szerintem a – tulajdonképpen érthetően – felfokozott várakozás volt az oka a sorozat félrecsúszásának. Az emberek, akik túl voltak három fantasztikus kalandon, három filmtörténeti jelentőségű mozin, valami egészen nagy durranást vártak. Vagyis olyasmit, ami hozza a Harrison Ford-filmek hangulatát, színvonalát – ehhez képest teljesen mást kaptak: egy olyan sorozatot, mely ugyan kalandos, mégsem a megszokott módon.


Nincsenek misztikus kincsek, rejtélyes feladatok, nácik, ostor, kalap, és a többi összetevő; Indy még nem elismert archeológus, „csupán” egy fiatal, a felnőtté válás felé.  Utazásai apjával kezdődnek, majd az I. VH. sújtotta Európában folytatódnak, miközben különböző katonai megbízásokat teljesít, szoros barátságot köt Remy-vel, és persze szinte részenként új szerelmi ügyekbe keveredik. Ő még nem a sokat látott, tapasztalt, kemény kalandor, hanem egy gyakran naiv, az életben tapogatózó, energikus fiatal.


Akad olyan, akinek sok volt az I. VH-s történetekből (melyből valóban tetemes mennyiségű van, lévén ez volt a kor talán legmeghatározóbb történelmi eseménye); olyan, akinek túl gyerekes volt az egész (belátom, valóban el kell rugaszkodni az öreg Indy-től…); akinek az egész olyan gagyinak tűnt (kevésbé látványos kalandok, melyeknél gyakran érződik a műterem szaga – hiába, alacsony költségvetés…ne feledjük, egy egész sorozat leforgatása az eredeti trilógia szintjén még Lucasék anyagi állapotát is mínuszba tette volna!).

Mindezek ellenére a személyes véleményem az, hogy egy, megfelelő hozzáállásal, toleranciával a néző részéről szerethető sorozat készült, mely minden hibája, gagyisága dacára élvezhető, s a készítőknek sem kell szégyenkezni miatta – a fanyalgóknak úgyis ottmarad az eredeti trilógia.

A széria egyébként összesen 36 történetet tartalmaz, többnyire 45 perces részekkel. A 2000-es díszdobozos VHS-kiadásban szereplő eredeti trilógia 23., 24., 25. fejezetként volt feltüntetve: ebből sovány matekos háttérrel is kikövetkeztethető, hogy a 22-es sorszámig szerepelnek az Ifjú Indy kalandok. A díszdobozt ezek követték, kisebb nagyobb-időközökkel, szám szerint 12 – látszik tehát, hogy nem a teljes szériát adták ki (ráadásul a meglevők is elég rendszertelen sorrendben érkeztek). Érdekesség még, hogy az eredeti TV-sorozatban keretként szolgáló részek (minden epizód az öreg Indy, George Hall szereplésével kezdődött és zárult, az ő visszaemlékezéseiként voltak beállítva a történetek) és a főcímzene törlésre került a videóváltozatoknál. S hogy látjuk e-valaha az eredeti trilógia mintájára DVD-n is a sorozatot, teljes egészében? Elképzelhető, a jelenlegi információk bíztatóak; azt rebesgetik, hogy 1-2 éven belül kihozza őket a Lucasfilm, extrákkal feldúsítva, ahogy illik. A remény hal meg utoljára.

Tetralógia?

No igen, a rajongókat (és talán a nem rajongókat is) elég régóta foglalkoztatja, hogy a híres triumvirátus úgy hagyja-e a trilógiát, ahogy most van, vagy kibővíti-e egy negyedik kalanddal. Valószínűleg kevés olyan folytatás van, ami már elkészülte előtt ekkora érdeklődésre tart számot, illetve, amit ennyi ideje húznak-halogatnak.


Lévén három igen elfoglalt emberről van szó, kisebbfajta csodával ér fel, ha sikerül határidőnaplójukban olyan időpontot találni, melykor egyikük sem forgat – íme, az első hibafaktor. Második, a sajtó által már extrém módon széjjelcsámcsogott „Harrison Ford is megöregedett” tényező: kérdéses, képes lesz-e a már hatvanon túl levő színész újra a karakter bőrébe bújni úgy, hogy az akciókon ne látszódjon meg a kora. Az úr válasza határozott igen, és ahogy a Végzet Temploma posztere sugallta: „Bízz benne.”

A következő pont maga a történet: a forgatókönyv megírásához már sok nevet kötöttek, egy ideig például pletyka volt a misztikus filmek mestere, M. Night Shyamalan közreműködése is – a dologból persze nem lett semmi. Nagy nehezen kikötöttek végül Frank Darabontnál (aki, bár ez nem tartozik a tárgyhoz, a Stephen King-adaptációval már bizonyított); ő derekasan munkához is látott, megírta a szkriptet, de pechünkre a trió egyik tagja, Mr. Lucas visszautasította. Jelenleg itt tart a történet: újra nekiveselkedtek a forgatókönyvnek, és ennek elkészülte előtt nyilván nem lesz forgatás.

 

Gyakorlatilag már csak ez hátráltatja a forgatást: az anyagi kapacitás ugyanis természetesen megvan, Lucas űreposzának utolsó simításait végzi, a másik két úrnak pedig – tudtommal – nincs olyan halaszthatatlan programja, melyet ne tenne félre a régészprofesszor utolsó kalandja kedvéért. Bár sokan ágálnak ellene, félve attól, hogy egy rosszul sikerült mozi valamelyest rombolhat az Indy-kultusz imázsán, egy biztos: nem tőlünk függ, hogy lesz-e negyedik fejezet. Mi csak közömbösen, vagy izgatottan, ki-ki vérmérséklete szerint, várhatunk, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

1981-ben a mozi szerelmesei filmtörténeti jelentőségű alkotást üdvözölhettek, mely trilógiává bővült, és még számtalan történetben láthattuk viszont főhősét. A rettenthetetlen, nem mindennapi régészprofesszor igazi ikon, vagy, ha úgy tetszik, a kaland megtestesítője lett. Bár a képzelet szülte, Indiana Jones már-már valóságos személynek hat, kinek filmjei előtt bármikor szívesen időzhetünk, ha kedvünk tartja.

Az írásban felhasználtam a http://www.theraider.net címen elérhető cikkek (Michael French: The Common Concept of Indiana Jones; Michael French: Raiders of the Lost Ark: The Ultimate Adventure; Kenneth Broderick: Everybody’s Indiana Jones) egyes információit.

2004. április 21.

Vége

A cikk többi része itt olvasható:

Indiana Jones – A kalandfilmek atyja 1. rész
Indiana Jones – A kalandfilmek atyja 2. rész