Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Ready Player One (film)

Ha minden halad tovább a jelenlegi medrében, és a fiatalok a valóság stressze és sivársága helyett inkább egy fiktív alteregót választanak maguknak, szívesebben élik annak kalandjait a kibertérben, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy valósággá váljon Ernest Cline disztópiája, ahogy azt a Ready Player One című regényében elénk festette. A film ennek a könyvnek az adaptációja.

 

A nem is olyan távoli jövőben, 2045-ben járunk. A szürke hétköznapok helyett virtuális alternatívát kínáló Oasis már 20 éve üzemel, s minden ember ilyen vagy olyan formában a részese. Van, akinek játék; van, akinek életforma; és van, akinek üzlet.

 

Wade Owen Watts, vagy avatár nevén Parzifal (Tye Sheridan), olyan srác, akinek életforma. Mióta az Oasis tervezőmérnöke nem sokkal halála előtt kihirdette, hogy elrejtett az általa teremtett világban egy isteni hatalmat adó aranytojást (easter egg – így hívják a játékokban és filmekben a rejtett utalásokat), Wade élete minden napját ennek az ereklyének a felkutatásának szenteli. Ezzel egyáltalán nincs egyedül, rajta kívül mások is szívesen megkaparintanák ezt a tárgyat, többek közt barátja, Aech (Lena Waithe); egy legendás és rejtélyes játékos, Art3mis (Olivia Cooke), valamint az IOI feje, Nolan Sorrento (Ben Mendelsohn).

 

A szereplőkön kívül, akik közül inkább csak a pozitív és a negatív karakter ismertebb, kétségkívül a rendező neve az, ami szinte mindenkinek ismerősen cseng, s önmagában garancia a kiváló élményre. Biztos sokaknak örömére szolgál (köztük nekem is), hogy a Warner felkérésére a rendezési és produceri munkákat Steven Spielberg vállalta magára, akinek a vérében van a sci-fi, s fiatalabb korom tucatnyi moziját tette örökre emlékezetessé. Nyugodtan kijelenthetem, ezúttal is kitett magáért Mr. Spielberg, bár szerintem számára kicsit fura vagy inkább zavarba ejtő lehetett a film készítése, ugyanis rengeteg utalást, képi elemet tartalmaz saját, korábbi munkáiból – a teljesség igénye nélkül: T-Rex (Jurassic Park), a főhős autója, egy Delorean (Vissza a jövőbe), valamint egy ízben Art3mis McFly-nak hívja Parzifalt (Vissza a jövőbe).

 

A főhős vézna karjaival, ujjatlan, hátán aranykard-mintás farmerdzsekijével személyesíti meg a modern gamert (játékost), a lovagot, akivel könnyű azonosulni. Lelke tiszta, céljai úgyszintén: megtalálni a tojást (Szent Grált). Neve és célja, sőt, nagy vonalakban az egész sztori az Artúr mondakörből, a Grál kereséséből táplálkozik. Szomorú, de igaz: ma már ritka az eredeti sztori, legtöbbször csak a köntös más, mint ebben az esetben is. Kicsit sablonos, a megszokott vonalvezetést követi: a pozitív főhős, aki az ismeretlenségből küzdi fel magát, megküzd a gonosz, elnyomó hatalommal a világ megmentéséért. Pont. Önmagában viszont ez csak utólag szúr szemet, a filmet nézve egyáltalán nem zavaró, köszönhetően a kiváló rendezésnek, és annak hogy olyan „ismerős”. Harmincas éveim közepén járok, s mint sok korombeli, én is videojátékokon nőttem föl a kilencvenes években. Így rengeteg karaktert már láttam, ezért végig kísért az ismerősség érzése – olyan szereplők köszöntek vissza, akiket korábban már megszerettem. Ezért olyan fogyasztható a mozi.

 

Megragadnám a lehetőséget, és írnék néhány szót Sorrentóról is. Ő az IOI, vagyis az Innovative Online Industries nevű, arctalan katonákkal manipuláló gonosz multicég feje. Míg Parzifal és társai a „jók”, addig ő „rossz”, legalábbis minden erejével próbál az lenni. Ő és cége hivatott a jövőképet egy orwelli színnel gazdagítani. Neki az Oasis üzlet, s minden álmához a pénz az üzemanyag. Habár Mendelsohn kiváló színész, sajnos egy ilyen gyenge motivációval rendelkező antagonistát nehéz hitelesen hozni, véleményem szerint neki sem sikerült, bár hangsúlyozom, ez nem a tehetségén múlt.

 

Összességében a film egyszerűen káprázatos. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a legszínesebb, legmozgalmasabb és a leglátványosabb film, amit valaha láttam. Az utómunkálatokat az az Industrial Light and Magic készítette, amit George Lucas alapított még az első Star Wars filmek látványvilágának megteremtésére, és azóta is rengeteg animációt, vizuális világot varázsoltak a szemünk elé. Ez egyértelmű garancia a vizuális gyönyörre.

 

Mivel rengeteg mozgalmas jelenet van a filmben, felmerül a kérdés, hogy nem sok ez egy kicsit? Szemben mondjuk a Transformers 3-mal, ahol szintén cél volt, hogy pörgős legyen az akció, és sokszor nem tudtam, hogy ki kivel van, itt nem volt túl sok az információ, egy percig sem éreztem, hogy ne tudnám követni. Aki csak teheti, minél nagyobb vásznon, minél jobb 3D élménnyel nézze meg a filmet, nem fogja megbánni. Én újranézném.


Bartucz János - 2018. március 29.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!