Főkép

Roger Brown Norvégia egyik legsikeresebb és legnagyobb presztízzsel rendelkező fejvadásza, azonban még az így megkeresett fizetése sem elég arra, hogy fedezze különc életstílusát. Ugyanis Roger, hogy kompenzálja 168 centiméteres magasságát, fényűző ajándékokkal halmozza el gyönyörű feleségét, Dianát, aki nem is sejti, hogy hivalkodó életüket férje interjúalanyai drága festményeinek ellopásával fedezi. A kettős életet élő férfi módszere mondhatni tökéletes, az eltulajdonított festményeket másolatokkal cseréli ki, így mire fény derül a bűntettre, addigra már képtelenség azt visszakövetni hozzá.
 
Azonban Roger hiába dolgozik „két műszakban”, mégis nyakig úszik az adósságban, így érthető, hogy alig bírja leplezni izgatottságát, amikor egy estélyen felesége bemutatja Clas Greeve-nek, akivel kétszeresen is megüti a főnyereményt. Ugyanis az elitkatona múlttal rendelkező üzletember tökéletes jelölt Roger legújabb fejvadász megbízatásához, és ráadásul egy felbecsülhetetlen értékű Rubens festmény tulajdonosa, melynek még a második világháború alatt veszett nyoma.
 
Az alacsony férfi azonnal működésbe hozza műkincsrabló és értékesítő gépezetét, azonban ezúttal – a sikeres lopás ellenére – minden félresiklik. Roger megtudja, hogy felesége titokban Clas szeretője, majd társát, akinek a képet kellett volna értékesítenie a feketepiacon, holtan találja saját kocsijában. Hamarosan neki is menekülnie kell, ugyanis a kegyetlen és bosszúszomjas Clas a nyomában van, hogy megszabaduljon tőle. A könyörtelen és vég nélküli hajszában Roger fokozatosan ráeszmél, hogy az elmúlt hetekben semmi sem volt véletlen, ami vele történt, és körülötte mindenki – Clast is beleértve – egy nagyobb és halálosabb játszmának a szereplője, amiben ő csak egy egyszerű sakkfigura, aki makacsul küzd az ellen, hogy leüssék. Vajon sikerül Rogernek kibogoznia az egyre bonyolultabb ügy szálait, mielőtt utoléri elkerülhetetlennek tűnő végzete? És még ha sikerül is kijátszania üldözőit, vajon visszatérhet-e valaha is megszokott életéhez, ugyanis a körülötte patakokban folyó vér miatt már fél Norvégia is őt keresi, mint sorozatgyilkost.
 
A Fejvadászok című filmet az teszi igazán különlegessé és egyedivé, hogy a film az első másodperctől az utolsóig élesen elkülönül a hollywoodi filmgyárban készült nagyszámú alkotástól. Ennek a legszembetűnőbb megnyilvánulása az a – jobb szó híján – „norvég életérzés”, mely néhol erősebben, néhol gyengébben nyilvánul meg, azonban folyamatosan jelen van. Ennek a „mindenki mindenkit ismer” és „minden majd magától megoldódik” életérzésnek a legfontosabb közvetítői a vidéki emberek és a rendőrség, utóbbi a filmet belengő groteszk humor legfőbb forrása is egyben. A film során a Roger Brown ellen folytatott könyörtelen hajtóvadászatot többször szakítják meg a rendőrséggel foglalkozó rövid jelenetek, melyben az ügy megoldására képtelen nyomozók nem őrült dühvel vagy parttalan kétségbeeséssel, hanem kedélyes öniróniával veszik tudomásul ismételt vereségeiket. Ezek a humoros jelenetek jelentős mértékben oldják az üldözéses jelenetek keltette nagy mennyiségű feszültséget, megakadályozva, hogy a film nyomasztóvá és lehangolóvá váljon.
 
A sok szempontból egyedi atmoszféra mellett a Fejvadászok című filmben az is különleges, hogy az összes karakternek, még a legutolsó mellékszereplőnek is van kidolgozott jelleme, élete, céljai és természetesen mocskos kis titkai. Legtöbbször csak egy-egy villanás erejéig nyerünk betekintést ezekbe a mellékszálakba, azonban ezek végtelenül gazdaggá és kidolgozottá teszik azt a díszletet, melyben a fő cselekmény játszódik, ugyanakkor a humor további forrásaiként is szolgálnak. Ezekkel a kis villanásokkal kapcsolatban még meg kell jegyezni, hogy a film készítői egyáltalán nem voltak szégyenlősek, a filmben számos alkalommal láthatunk kényesnek mondható jeleneteket.
 
Végezetül meg kell említeni hogy a film különösen összetett és komplex cselekménye – mely a legfurmányosabb Agatha Christie regényekéit idézi – maximális koncentrációt és odafigyelést igényel a nézőtől. Ugyanis ha nem vagyunk eléggé résen, akkor nem fogjuk érteni a történet végén lévő mesteri és megismételhetetlen írói huszárvágást, mely egy csapásra metszi szét a cselekmény gordiuszi csomóját, és egyben a filmtörténet egyik valaha volt legnagyobb poénjaként is szolgál.
 
A Fejvadászok minden mozirajongó számára kihagyhatatlan alkotás, mely a megszokott filmekhez képest olyan teljesen újszerű élménnyel szolgál, melyhez fogható csak elvétve akad a filmszínházakban.