Főkép

Lehet vidáman élni a szegénységben? A Szégyentelenek című sorozatban a Gallagher család mindennapjait követhetjük figyelemmel, akik bemutatják, hogy igenis lehet a tragédiák árnyalta környezetben is szívből nevetni, s valamelyest boldogan tölteni a napokat. A sorozat eredetileg egy 2004 óta vetített angol széria alapján készült, hasonló elemekre építkezik, mint a szigetországi eredetije, ám a Showtime csatorna jellegzetes hangnemével színezték a történetet. A Kaliforgia testvérsorozata is lehetne, hiszen ugyanazt a stílust képviselik, noha amíg a nőcsábász író kicsapongó életét epizódonként csak húsz-harminc percben láthatjuk, addig a Szégyentelenek esetében már közel ötven percen át nézhetjük ugyanazt a koncentrált tragikomédiát.
 
A Gallagher család elég zűrös hétköznapokat él át, hiszen az édesanya elhagyta a hat gyermekét, de az édesapa is gyakrabban található meg a helyi kocsmában vagy az útszéli árkokban, mint az otthoni ágyban. A legidősebb lány, Fiona próbálja igazgatni a széthulló famíliát, kisebb munkákból biztosítani, hogy legalább minden nap kerüljön étel az asztalra. A két idősebb fiú, Lip és Ian már próbál önmagáról gondoskodni, de egyelőre még rászorulnak a hirtelen anya-szerepet betöltő nővér segítségére. Hatványozottan igaz ez a fiatalabbakra, Debby-re és Carlra, valamint a még szinte csecsemő Liamre. Ügyeskedve és minden lehetőséget kihasználva próbálnak fennmaradni, s miközben súlyos tragédiák érik őket, nem felejtenek el nevetni a sorson.
 
Ugyan az apa alkoholista életmódja mindenkire hatással van, minden gyereknek akad saját gondja is. Fiona egy boldog párkapcsolat kialakításán fáradozik, de a legújabb szerelme, Steve körül sincs minden rendben. Lip kiváló memóriával és magas intelligenciával rendelkezik, de tehetségét nem akarja kihasználni, ráadásul szintén egy problémás kapcsolatba bonyolódik. Ian katonának készül, közben viszont kénytelen elszenvedni a mások viselkedésében beköszöntött változást, amikor megtudják róla, hogy meleg. Debby még túl fiatal ahhoz, hogy elviselje a szülei hiányát, szeretetre és gondoskodásra vágyik, de Fiona egyedül nem képes ezt megadni neki. Carl igazi serdülő fiú, akinek erőszakos hajlamait nehezen tudják kordában tartani, Liam pedig még csak éppen kilépett a csecsemőkorból, így mindig szükség van valakire, aki szemmel tartja.
 
Az eddigi két évad során a legnagyobb traumát a „családfő”, az apa okozta a gyerekeknek, számtalan zűrös ügybe keveredik, ráadásul az ivás mellett gyakran gyógyszerekkel és könnyebb drogokkal idézi elő az állandó bódulatot. Talán nem árulok el nagy meglepetést, de feltűnik Monica is, a mélyen depressziós anya, aki cseppet sincs jobb idegállapotban, mint a volt-férje, ezért azonnal felborítja a többé-kevésbé nyugodt körülményeket. A család barátai és az újonnan feltűnő szereplők is gyakran okoznak galibát, közülük leginkább Jacksonék emelkednek ki, ahol az édesanya már évek óta nem képes elhagyni a házat, míg a lánya az erősen vallásos apa elleni lázadásként szinte bárkivel lefekszik, a következményekre való tekintet nélkül.
 
A történet önmagában túl sok eredetiséget vagy újdonságot nem rejt magában, de egy percig sem unatkozunk, mindig akad valamilyen érdekes esemény, amely elviszi a hátán az adott epizódot. Ebben szerepe lehet a tizenkét részes évadoknak is, hiszen így kellő koncentráltság mellett tudják prezentálni a készítők a súlyos drámát és a könnyedebb pillanatokat. Mégis, igazán emlékezetes a lenyűgöző hangulat marad, melynek legfontosabb eleme a szeretetteljes közösség és a családi összetartozás érzete, ami által rendkívül szerethetővé válnak az egyes karakterek. Nagyszerűen látszik, hogy mindig a család boldogságát keresik és egymás érdekeit is szem előtt tartják, hamar szimpatikusak lesznek. A személyes drámák átérezhetőek és valóságosnak hatnak, s még ha néha el is uralkodik a kilátástalan és depresszív légkör, mindig felbukkannak apró reménysugarak.
 
A figurák megkedvelhetőségében közre játszanak a színészek is, akik talán kivétel nélkül remek teljesítményt nyújtanak. A legnagyobb név feltehetően William H. Macy, aki a lecsúszott apa szerepében kiemelkedő, de fontos még megemlíteni a gondterhelt és felelősségteljes (s persze szép) Fionát alakító Emmy Rossumot is. A második évadban nagyobb hangsúlyt fektetnek Lip karakterére is, Jeremy Allen White pedig hiba nélkül veszi a kihívást. A főcím már a nyitó másodpercekben kitűnően megalapozza a hangulatot, s később az epizódokban előforduló dalok is tökéletes aláfestésként szolgálnak a hol szomorkásabb, hol inkább vidámabb jelenetekhez.
 
Az ilyen pillanatokból pedig akad bőven, gyakran váltják egymást a mélyen tragikus és a derűsen életvidám képsorok – ebben a Showtime csatorna nagyon profi, akár csak az emlegetett Kaliforgiában, itt is remek arányban adagolják az eltérő hangvételű történeteket, egyik sem hatalmasodik el és nem válik meghatározóvá. Aki a hasonló stílusú sorozatokat kedveli, nem fog csalódni a Shamelessben sem, érdemes megismeri a Gallagher család változatos kálváriáját. Egyelőre két évadot láthattunk, de a folytatás sem marad el, a következő évben még tizenkét epizódon át örülhetünk és szomorkodhatunk a gyermekekkel együtt.