Transformers 3 (film)

Eredeti cím: Transformers: Dark of the Moon

Színes, magyarul beszélő amerikai akciófilm

Hossz: 154 perc

Forgatókönyvíró: Ehren Kruger

Operatőr: Amir M. Mokri

Producer: Don Murphy, Tom DeSanto, Lorenzo di Bonaventura, Ian Bryce

Rendező: Michael Bay

 

A Hasbro akciófigurái alapján elkészített Transformers széria eddig is a látvány-mozik egyik kiemelkedő tagja volt, s bár az első két rész nem aratott osztatlan sikert, az akciók és a vizualitás terén mindenképpen kimagaslót nyújtottak. A legújabb rész sem tér ettől irányvonaltól, noha ezúttal legalább próbálkoztak egy korrektebb forgatókönyv írásával, ez most sem sikerült, s csak a robbantások, verekedések és lövöldözések dömpingje tudja megmenteni a filmet az unalomtól.

 

Sam Witwicky, miután kétszer már megmentette a Földet a teljes pusztulástól, kénytelen újra visszatérni a normális kerékvágásba. Munkát keres, féltékenykedik a barátnője körül legyeskedő férfiakra, próbál a szülei előtt sikeresként feltűnni, éli az amerikai fiatalok nem túl izgalmas, de legalább békés életét. Azonban amikor a kormánnyal együttműködő Transzformerek felfedezik, hogy az Egyesült Államok sokkal korábban tudomást szerzett az űrlények létéről, mint azt ők sejtették, újra belekeveredik az Autobotok és az Álcák között zajló háborúba.

 

A magyarul az alcím mellőzésével egyszerűen Transformers 3-ra keresztelt alkotás nem tud újat mutatni elődjeihez képest. Annak ellenére, hogy ezúttal is olyan érzése lehet a nézőnek, mintha a forgatókönyvírók az akciófigurákkal való játék közben találták volna ki a történetet, legalább sikerült azt a látszatot kelteniük, hogy eredeti cselekményt próbáltak kreálni. Az eddigiektől eltérően a nyílegyenes sztoriban már akadt fordulat, de a játékidő majd’ felét rászánták Sam életének bemutatására. A filmnek ez az első fele feleslegesnek és különösen idegesítőnek hatott. Még ha akadtak is szórakoztató pillanatai, nem keltette fel eléggé a figyelmet, jópofa és szellemes autobotok ide vagy oda. Azonban ez a másfél óra csupán bevezető volt az igazi kalandhoz.

 

 

Az sosem volt kétséges, hogy a produkció legnagyobb erénye a látvány, s a kissé érdektelen felvezetés után a készítők meg is mutatták, hogy miért érdemes beülni a mozitermekbe. A maradék bő egy órában hihetetlen mennyiségű csatajelenetet, lövöldözést és robotharcot láthattunk, szemkápráztató és valóban lenyűgöző megvalósításban. A még mindig újdonságnak ható 3D-technikát is kihasználták, ennek megfelelően hiányoztak az előző részekre jellemző hirtelen vágások és követhetetlen akciók, sokkal inkább a lassításokra és a teljes alakos bunyóra helyezték a hangsúlyt.

 

A zenére is érdemes odafigyelni, ugyanis a Jablonsky által komponált dallamok remek aláfestést nyújtottak a harci jelenetekhez, kár, hogy ez nem mondható el a neves zenekarok által írt betétdalokról – melyek hiába ütősek önmagukban, ha az adott pillanathoz egyáltalán nem illenek. A színészek tekintetében sem tökéletes az összkép, főleg a főszereplő Shia LaBeouf volt ezúttal is nagyon gyenge. Hiteltelen a játéka, mellette még a filmes múlttal nem rendelkező, de az első jelenetében rögtön hiányos öltözetben megjelenő Rosie Huntington-Whitley is korrektül mutatott. A mellékszereplők sem tudták megmenteni a helyzetet, hiába volt ezúttal is profi John Turturro vagy John Malkovich, ha utóbbi még egy elégséges módon megírt szerepet sem kapott.

 

Eddig a rendező alábbi filmjéről írtunk:
A sziget (film)