Főkép Alig két évvel a Star Trek: Nemzedékek (1994) átütő sikere után ismét a mozivásznak előtt izgulhattuk végig Jean-Luc Picard kapitány és a legújabb Enterprise kalandjait. Ezúttal a tét nem kisebb, mint az emberiség múltja és jövője.
 
Több, mint egy év telt el Star Trek: Nemzedékekben látott események, és az Enterprise-D megsemmisülése óta, amikor a Galaxis távoli régiót benépesítő Borg Kollektíva ismét támadást indít a Föld és az emberiség ellen, és ezúttal talán senki sem állhat az útjába. De a Csillagflottának még van 2 ütőkártyája: Jean-Luc Picard kapitány, és vadonatúj hajója, az Enterprise-E, amely a valaha készült legmodernebb és legerősebb csatacirkáló.
 
A kezdeti támadást a flotta – hatalmas veszteségek árán – visszaveri Picard egyedi tapasztalatainak köszönhetően, akinek a legutóbbi találkozása a Borggal majdnem az életébe került. Ám a Kollektívát nem lehet egykönnyen legyőzni; a Borg királynő vezetésével visszautaznak az időben, hogy a múltban asszimilálják az emberiséget.
Az Enterprise-E az egyetlen hajó, amelynek esélye van arra, hogy megakadályozza, a Föld pusztulását. Jean-Luc Picard számára elérkezett a bosszú ideje a gyönyörű, de egyben könyörtelen és szadista királynő karjaitól elszenvedett kínokért. De az emberiség túléléséért folytatott könyörtelen harcban egy kapitány megengedheti-e magának, hogy a személyes bosszú irányítsa tetteit? Egyáltalán képes lehet bárki arra, hogy a lelkét örökre megnyomorító tetteket egy gondolattal félresöpörje, és hidegen, számító módon, érzelmek nélkül harcoljon a gonoszt megtestesítő lények ellen? Az emberiség, és az Enterprise legénysége csak remélheti, hogy Jean-Luc Picard képes erre.
 
A film cselekménye pörgős, akciódús, magával ragadó, de sokkal egyszerűbb és könnyebben érthető, mint a Star Trek: Nemzedékeké. A cél a film első percétől fogva egyértelmű: a Borg megsemmisítése, a cselekmény előrehaladtával csupán a bevetett eszközök és módszerek változnak. Ezzel a Kapcsolatfelvétel szakít a Star Trek filmek nagyobb részére jellemző hagyománnyal, aminek lényege, hogy a legénység egy megoldatlan kérdéssel áll szemben, és a cselekmény kibontakozása során egyesével szedi össze a kezdetben megfejthetetlennek látszó kirakó darabjait, hogy a kép csupán a tetőponton álljon össze.
 
A történet két szálon fut, az egyik az Enterpise legénységének egyre kétségbeesettebb harcát mutatja be a királynő dolgozói ellen, a másik a William T. Riker vezette felderítőcsapat fáradozásit követi, akik mindent megtesznek a III. világháború utáni Földön, hogy helyreállítsák a Borg által okozott károkat a történelemben.
 
Az írók (Rick Berman, Brannon Braga, Ronald D. Moore) ebben a filmben is Jean-Luc Picardnak (Patrick Stewart) és Datának (Brent Spiner) adták a legfontosabb szerepet az Enterprise régi legénységének tagjai közül. Picard kapitány úgy harcol a Borg ellen, mint egy vallási fanatikus a keresztes háborúk idején; a film során egymást követik a dühkitörései, illetve kisebb őrjöngései. A Borg a Star Trek: Az új nemzedék című sorozat „Két világ bajnokai” című részében asszimilálta a kapitányt, és arra kényszerítette, hogy katonai tudását az emberiség ellen használja föl. A sorozat későbbi részeiben csak egy-két alkalommal tudtunk betekinteni Picard érzéseibe, a Kapcsolatfelvételben azonban teljes képet kapunk arról, hogy milyen hatással voltak ezek a traumatikus élmények a kapitány lelkére.
 
Jean-Luc Picard belső küzdelmeihez kapcsolódik a film egy másik szereplője, Lily Sloane (Alfre Woodard), egy 21. századi fiatal nő, aki az Enterpise fedélzetén ragad. Mivel nem tagja a legénységnek, ő az egyetlen, aki vitába mer szállni a sokszor a téboly határára sodródó kapitánnyal, és többször visszarántja a racionalitás földjére. Karaktere nélkül a bosszúját kergető Picardnak nem lenne ellensúlya.
 
Data jellemfejlődése is nagyon fontos része a filmnek. A még mindig újnak számító érzelemchipje eddig teljesen ismeretlen impulzusokat tesz kedvenc androidunk számára elérhetővé. A film során a mindenre elszánt Borg királynő ígéretek, fenyegetések, és a csábítás hálóját veti ki rá, felajánlja Datának, hogy teljesíti legnagyobb vágyát: hús-vér embert csinál belőle. Az ellenállhatatlan királynő egyre szűkebb szorításában vergődve Data végül megkérdőjelezi, hogy kinek tartozik hűséggel.
 
Jean-Luc Picard és Data mellett a három legfontosabb szereplő trióját a Borg királynő teszi teljessé, aki egymaga testesíti meg az egész kollektívát. A Star Trek története során a Borg számos változáson ment keresztül, Az új nemzedék minden velük foglalkozó epizódja egy kicsit megváltoztatta, átírta a Borg céljait és jellemzőit. Nincs ez másképp a Kapcsolatfelvétellel sem, azonban az emberiség legfélelmetesebb ellensége ebben a filmben nyeri el végleges formáját. Az új nemzedékből ismert gumicsöves-hűtőrácsos dolgozók helyett ekkor látjuk először a modern, sokkal félelmetesebb harcosokat, akinek a testéhez sokkal hihetőbben vannak rögzítve az implantátumok.
 
Az asszimilációval – más fajok nanoszondákkal való megfertőzésével, mely révén az áldozatot Borggá alakítják – szintén ekkor találkozunk először, amitől még hátborzongatóbbak lesznek a dolgozók. De a film szempontjából a legfontosabb változtatás a Borg királynő megteremtése. Eddig a kollektíva személytelen és „néma” volt és leginkább egy sereg elszabadult robotra hasonlított. Alice Krige mesterien ölti magára a királynő misztikus, kiismerhetetlen és szélsőséges jellemét, a cselekmény során többször úgy tűnik, hogy mind Datát, mind Picard-t könnyedén tudja akarata szerint irányítani.
 
Ha a Star Trek: Nemzedékek című filmet legjobban a folytonosság szóval lehetne jellemezni (folytonosság a sorozattal, folytonosság a filmekkel), akkor a Star Trek: Kapcsolatfelvételhez az újítás szó illik a legjobban. Új hajó, új ellenség, új fegyverek és új egyenruha. Az előző film végén megsemmisült Enterprise-D méltó utódjának tekinthetjük az Enterprise-E-t. Ha az előbbi a hatalmas tányérszekciójával és függőleges vonalaival egy űrlimuzin volt, akkor az utóbbi elnyújtott, hosszúkás, áramvonalas alakjával egy Porschéhoz hasonlítható.
 
A flotta büszkesége kívülről nagyságrendekkel gyorsabbnak és erősebbnek tűnik, mint elődje, de a belsője is sokban különbözik. A hídon akármerre pillantunk, hatalmas villogó konzolokat és kijelzőket látunk, alig hagyva helyet a Star Trek: Voyagerből ismert krómozott szürke felületeknek. Egyértelmű, hogy ennek a filmnek a háborúközpontú cselekményéhez jobban illik ez a hajó, mint az Enterprise-D, amely inkább volt kutatóhajó, mint csatacirkáló. A változásokat, amiken a Borg átment, már említettem, a sorozatból ismert társaikhoz képest sokkal jobban beleillenek a film modernebb légkörébe.
 
A film elején látható lélegzetelállító csatajelenet, melyben egy egész flottányi hajó harcol, úgyszintén újdonság a Star Trek történetében. Szerencsére a Kapcsolatfelvétel egészét a vizuális effektek meghökkentően magas színvonala jellemzi, új korszakot nyitva ezzel az egész estés sci-fi kalandok történelmében. A legforradalmibb vizuális effektek közé tartozik a Borg királynő megjelenítése, aki sokszor az alsóteste nélkül szerepel. A film látványosabb részei közben egy másodpercre sem unatkozunk, az érzékszerveinket szüntelenül bombázó impulzusok miatt sokszor levegőt venni sincs időnk.
 
Összességében ez a minden szempontból forradalmi film az emberiség legfélelmetesebb ellenségével vívott végső csatára invitál minket a vadonatúj Enterprise fedélzetére, eddig ismeretlen látványvilággal körülvéve, megújítva és egy új szférába emelve a Star Trek jelentését, amivel minden sci-fi rajongó számára felejthetetlen élményt biztosít.