Főkép

Jim Jarmusch filmjeit sohasem a pergő, akciódús történetvezetés jellemezte. Különösen igaz ez a nagyjátékfilm műfajába tett első kísérletére, a Permanens vakáció-ra. Jóllehet a filmet sokan road movie-ként jegyzik, és valóban egy manhattani fiú szimbolikus és tényleges útkereséséről szól, a cselekményt egyáltalán nem az izgalmas, egymásból sorsszerűen következő események viszik előbbre, hanem a filmet jószerével egymagában megalkotó rendező-forgatókönyvíró-vágó-zeneszerző gazdag képzeletvilága. Az utánozhatatlan érzékkel, páratlan nyerseséggel, ugyanakkor roppant kifejezőerővel megkomponált, szemetességükben és lepusztultságukban is gyönyörű jeleneteket ekképp nem egyszerűen a kronológia kapcsolja egymáshoz, hanem hol metonimikus (azonos helyszíneket vagy szereplőket érintő), hol metaforikus (valamiképp hasonló helyzeteket bemutató), hol egyszerűen tematikus (valamely már említett témát továbbgondoló) kötődés. Ez többnyire valamely mellékszál kibomlását, egy mellékesen tett megjegyzésnek egy új epizódbani gyújtópontba helyezését jelenti.

A New York-i maiságba beilleszkedni képtelen Allie a nyolcvanas-kilencvenes évek késői posztmodern és minimalista irodalmi alakjaihoz hasonlóan mindenáron a saját útját igyekezne megtalálni, ám hiányzik belőle a szinte kortünetként is felfogható transzgresszionalitás, a nyomasztó korlátokat akár törvénytelen eszközökkel is áthágni akaró identitáskeresés. Ehelyett Charlie Parker világában, az improvizatív dzsesszben talál önmagára, egyedül ebben, és a magányos táncban leli kedvét igazán. Még a nők társasága sem jelent neki valódi örömforrást, vagy a kiteljesedéshez vezető utat. A történethez döbbenetes, egyben csodálatos felhangokat ad hozzá az épelméjűség és az őrület kérdéseit feszegető néhány megjegyzés, melyekből következően némelyik jelenetében esetleg valamiféle félszeg tudományos fantasztikumként, minimális mértékben megváltoztatott alternatív történelemként értelmezhetjük a filmet. Ám rendre elbizonytalanodunk bármiféle bizonyosságunk egyértelműségében, s mélyen lelkünkbe nézve be kell vallanunk önmagunk előtt, hogy Allie-é vagy édesanyjáé mellett saját tudatunk, világképünk stabilitása is ugyanúgy megkérdőjelezhető.

Jarmusch a rá jellemző módon nem hoz erkölcsi ítéletet szereplői felett. Voltaképpen még azonosulnunk sem kell velük, legfeljebb sajátos nézőpontjukba kell képzelni magunkat, hogy rövid időre más szemszögből láthassuk a minket, vagyis inkább őket körülvevő világot. Mindezzel elménket megnyitó, sokak számára egyenesen felszabadító élménnyel gazdagodhatunk a művészi benyomások általi megtisztulás mellett.

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: angol (mono 1.0)
Felirat: magyar
Kép: 1,66:1 (4:3)

A DVD-kiadás extrái:
Jim Jarmusch filmográfia
Ajánló

Jim Jarmusch nagyjátékfilmjei:

Permanens vakáció (1980)
Florida, a Paradicsom (1984)
Törvénytől sújtva (1986)
Mystery Train (1989)
Éjszaka a földön (1991)
Halott ember (1995)
Szellemkutya (1999)
Kávé és cigaretta (2003)
Hervadó virágok (2005)