Főkép

Mit lehet, mit szabad elvárni egy történelmi filmeposztól? Talán pontosságot, vagy tényleges történelmi hűséget? A jól ismert alakok tetteinek vagy jellemének aprólékos bemutatását? Esetleg vizuális történelemleckét? Aligha. A valós élet dramaturgiája csak a legritkább esetben idomul a cselekményszövés egyetemleges szabályaihoz, ezért más médiába átültetve jó eséllyel unalmassá, ésszerűtlenül csapongóvá, sőt, akár nevetségessé is válhat bármely papírra vetett história.

Imígyen Ridley Scott Gladiátorát sem azért szokás dicsérni, mert a sokat tapasztalt rendező egyetlen hibát sem vétett elkészítése során. Mi több, számos ponton csavart egyet a történelmi tényeken, és saját elképzeléseihez alakította az eseményeket. Mégis, a felületesebb ismeretekkel rendelkezők számára is könnyedén felfedezhető eltérések ellenére, a film egyike azon ritkaságszámba menő alkotásoknak, amelyek hiánytalanul visszaadják egy adott kor hangulatát, újrateremtenek és virtuálisan a nézők elé tárnak egy rég letűnt világot.

Tekintsük tehát fenntartások nélkül csodálatosnak és a kor szellemét megidézőnek a csatajeleneteket, a digitálisan helyreállított épületeket - különösen a még a képernyőn is monumentális Colosseumot -, a római polgárok, szenátorok és uralkodók mindennapi életének részletekbe menő rekonstruálását.

Mindezen díszletek között bontakozik ki Maximusnak, a filozófus császár Marcus Aurelius legkiválóbb hadvezérének élettörténete, melynek fordulatait egyrészt a későbbi Commodus császár frusztrált gyermekkorából eredő törtetés és hatalomvágy, másrészt az egyik legnemesebb lelkű cézár végakaratának önfeláldozó teljesítésére irányuló tettek alakítják.

A klasszikus tragédiák felépítését követő cselekményben ekképp mindent a Commodus és Maximus közötti kibékíthetetlen konfliktus határoz meg. Maximus letaszíttatik magas pozíciójából, és gladiátorként kénytelen ismét felküzdeni magát ahhoz, hogy végül bosszút állhasson a kegyetlen cézáron, a hatalom bitorlóján, Commoduson.

Ezen a ponton érhető tetten a valóság és a film már jelzett, összeegyeztethetetlen jellege. Köztudott, a lexikonokban mindenesetre ellenőrizhető, hogy noha Commodus valóban előszeretettel vett részt személyesen a gladiátor-játékokon, nem egy efféle küzdelem során veszítette életét. A végkifejlet tehát puszta kitaláció, amihez a forgatókönyv belső törvényei futtatták el a történet szálait.

Egyszóval a Gladiátor a fentiek tükrében semmivel sem „igazabb”, mint az Alien (közismertebb nevén „A nyolcadik utas: a halál”) vagy a Szárnyas fejvadász utópisztikus világai, legfeljebb könnyedebben beazonosíthatók mind a helyszínek, mind az idő, mind a szereplők főbb csoportjai.

E film is ugyanolyan fikció, mint a tudományos fantasztikum említett remekművei, ám a fikció ezúttal nem saját korunkkal és világunkkal szembesít minket, hanem egy régvolt korszakkal, amely civilizációnk fejlődésének egy korábbi szakaszába tartozott, és így napjaink jellegzetes viselkedésformáit alakította - vagyis nem a lehetséges következményeket, hanem a lehetséges okokat tárja fel.

És érdemes magunkba nézni, legalább a hős helyzetével azonosulva megküzdeni az örökös ármánykodással és törtetéssel, és valamivel több, mint két órán át hinni abban, hogy létezik még önzetlen, önmagát teljesen a köz szolgálatának áldozó vezér, hiszen amit magunk körül látunk, az ennek épp szöges ellentéte, és látszólag - ahogy azt a rendező sci-fijei sugallják -, nem létezik kiút a kilátástalanságból.

Nem utolsósorban pedig érdemes átadni magunkat a pazar képeknek, a lenyűgöző vizuális élménynek, aminek megteremtéséről az informatív extrák adnak számot.

A háromlemezes különleges kiadás extrái:
Audiókommentár
Kisfilmek
Dokumentumfilmek
Kimaradt jelenetek
Képgaléria

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (DD 5.1), angol (DD 5.1)
Felirat: magyar, angol, + 10 nyelv
Kép: 2,35:1 (16:9)

Kapcsolódó írás:

Héródianos: A Római Birodalom története Marcus Aurelius halálától