Főkép

Különös film. Simán elmenne westernparódiának, ha nem lenne sokkal valóságosabb, mint bármely átlagos westernfilm.
Megtalálhatóak benne a Háry Jánosra vagy Münchhausen báróra emlékeztető nagyotmondások, mivel főszereplője, Jack Crabb (Dustin Hoffman) mindenhol ott volt, mindenkivel beszélt és mindenkit túlélt, ami/aki fontos volt a vadnyugaton.
Ezt az írói túlzást leszámítva a történet nagyon is hiteles képet ad Amerika hőskoráról, mindenféle szépítgetés és elhallgatás nélkül.

Ez a furcsamódon harmonizáló kettősség (a nagyotmondás és a hitelesség) nem utolsó sorban Thomas Bergernek köszönhető, aki saját könyvéből írt másodmagával forgatókönyvet, és minimális eltérésekkel (Jack nővérének szerepe megrövidült, a befejezés megváltoztatása) sikerült minden fontosat „átmentenie” a vászonra.
Érdekességként megjegyzem, hogy a könyv annak idején magyarul is megjelent.

Ebből az alapból építkezett Arthur Penn, aki mielőtt Itáliában irodalmat tanult, New Yorkban pszichológiát és filozófiát hallgatott. Ezt követően előbb tv-rendezőként ért el sikereket, majd a hatvanas években a mozinak adott új lendületet.

A Kis Nagy Emberben kíméletlenül ábrázolja a vadnyugatot, bármiféle hősiesség nélkül. A filmben egyszerűen nincsenek jó fehérek.
Custer tábornok első felbukkanásakor még félisteni magasságokból néz le az egyszerű halandóra, hogy aztán folyamatos, kiábrándító viselkedésével eljusson az utolsó csatájáig és az őrületig (Richard Mulligan ragyogó alakításában).
De amikor úgymond még eszénél van, akkor sem lehet felnézni rá: amit 1868-ban, a csejenek téli táborában művel (Washita) az nem más, mint előre eltervezett népirtás.

Hasonlóan deheroizáló Jeff Corey is Bill Hickok szerepében. Bár ebben a filmben nem gonosztevőként bukkan fel, nincs miért örvendeznünk, mivel neurotikus revolverhősként felhúzott rugóként járkál, ami időnként „önvédelemből” elkövetett gyilkosságokkal vezeti le a feszültségét.

Penn a csejen indiánokat (Berger könyvének felfogását megtartva) némi távolságtartással, a lenézés és az idealizálás mellőzősével, EMBERNEK mutatja be.
Társadalmuk nyitott, toleráns, ami nem csupán a másként viselkedőkkel szembeni megértésükben jelentkezik, hanem nyomokban a hippi korszakra hajazó szexuális életükben is, ami azért bizonyos, a közösség által felállított normákat sosem lép át – és működik.

Penn volt az első rendező egyébként, aki valódi indián színészekkel dolgozott (korábban minden rézbőrű fehér volt, emlékezzünk csak vissza A ’73-as winchesterre).
Jack Crabb fogadott nagyapjaként a Kanadából importált indián törzsfőnök, Dan George emlékezetes alakítással indián főnököt alakít – rendkívül hitelesen és egyszerűen (ahogy nevet ad fogadott fiának, vagy a történet végén, amikor megpróbál távozni a világból, az egyszerre bölcs és emberi).

A legzseniálisabb azonban vitathatatlanul Dustin Hoffman, aki különösebb nehézség nélkül játszik tinédzsert, párbajhőst, alkoholistát, erdei vadászembert, indiánt, 121 éves matuzsálemet és minden más egyebet, amit viharosan alakuló élete megkövetel tőle.

Időnként – nem tehetek róla – Garas Dezső jutott eszembe róla, amint kisemberként ott botladozik saját élete és a történelem között. Sehol sincs otthon: hol az indiánoktól menekül a fehérekhez, hol pedig a másik irányba tart futása.
Azon ritka pillanatokban, amikor már-már boldognak és megállapodottnak érzi magát, valami mindig felborítja az egyensúlyt, és kezdheti a beilleszkedést előröl.

Ha van mondanivaló, amit ez a parodisztikus (elég, ha a Hatosfogatra emlékeztető jelenetre, a postakocsit húzó pacik meglovagolására utalok), de alapvetően komoly hangvételű western közölni kíván, azt Dan George fogalmazza meg (általában neki jutnak az okosságok a filmben): a rézbőrűek kiirtása közben a fehérek önmagukat pusztítják el.

Ez természetesen nem fizikailag, sokkal inkább lelkileg értendő, s ezt az állítást Penn teljes mértékben igyekszik alátámasztani. A végeredmény humoros, őszinte, okos film, ami teljesen kilóg a műfaj megszokott keretei közül – mégis egyike a legjobb westernfilmeknek.

A DVD kiadásról sok mindent nem lehet elmondani, mivel a feliratos filmen kívül semmi más nem található rajta.

Kapcsolódó írás:
Thomas Berger: Kis Nagy Ember