FőképÚj-Zélandot Peter Jackson A Gyűrűk Ura trilógiája miatt emlegettük sokat az elmúlt években. A bálnalovas is ott játszódik, csakhogy ebben a filmben nem egy elképzelt világ alapjait adja ez a gyönyörű ország. Ez valóban új-zélandi történet.

Egy ősi maori legenda szerint e nép ősapja, Paikea egy bálna hátán lovagolva érkezett meg Új-Zélandra, ahol megalapította törzsét.
Leszármazottai, egy kis közösség, ha – úgy-ahogy – őrzik is hagyományaikat, a hanyatlás útját járják. Kis falujuk egyre inkább lerobban, a fiatalok nem találnak már módot a megélhetésre, ezért elköltöznek.
Ez a leírás akár számos hajdan szebb időket is megélt magyar falucskáról is szólhatna.

A közösség egyik elöljárója, Koro azonban hisz abban, hogy Paikea leszármazottja és utóda az ő családjából jön majd el, hogy megmentse népét. Ebben a szellemben neveli fiait, és elsőszülöttjének elsőszülöttjétől is ezt várná.
Ám fia felesége meghal a szülésben, ahogy a születő ikrek közül a fiú is.

A zord Koro nem akarja elfogadni Pai-t, a kislányt, ám utóbb megszereti, s kapcsolatuk, ahogy a film eleje felé látjuk, szinte idilli. Ki ne szeretne ilyen nagyapát? Ki ne szeretne ilyen lányunokát?
Ám ahogy Pai kamaszodni kezd, Koro egyre szélsőségesebben keresi a nagy ős utódját – és sokáig nem akarja elfogadni, hogy az nem egy elsőszülött fiú lesz a faluból, hanem Pai...

A film természetesen a nők szerepének fontosságáról (és változásáról) is szól, s persze a modern kor és a tradíciók összeütközéséről. Ám minden szomorúsága mellett is pozitív, sőt felemelő (noha nem patetikus) a végkicsengése.

Szeretném mindenkinek figyelmébe ajánlani, de elsősorban azoknak, akik manapság fennen hirdetik a tradíciók, a hagyományok, a régi értékrend megtartásának, illetve felélesztésének fontosságát.
Ugyanis ez a film pont arról szól, hogy nem beszélni, mellet döngetni, a másként gondolkodókat utálni és elítélni kell, hanem cselekedni.

És hogy cselekedni: lehet! Alkalmazkodva, felelve az új korra, a megváltozó életvitelre és világra, de megtartva, ami érték. Mert néha egy kislány is jobb belátásra térítheti az öngyilkos bálnákat...

Gyönyörű film ez, nem csak történetében és üzenetében, de képi világában és zenéjében is. Utóbbi a Dead Can Dance-ből ismert, mágikus hangú énekesnő-zeneszerző, Lisa Gerrard műve, aki úgy alkotott tökéletesen a filmhez, a maori tradíciókhoz alkalmazkodó zenét, hogy közben mégis érződik: ő csinálta.

Kapcsolódó írás:A bálnalovas