Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Interjú: Tóth Viktor – 2017. április

Tóth Viktor generációjának legnépszerűbb, a közönség és a szakma által is méltán elismert altszaxofonosa, aki nemcsak itthon, hanem a határainkon túl is sokat foglalkoztatott muzsikusnak számít. Nemrég a budapesti Opus Jazz Clubban lépett fel az Arura Triójával, a koncert előtt a készülő új lemezéről és a zenei hitvallásáról beszélgettünk vele.

 

Néhány nappal ezelőtt a Fonóban élőben rögzítettetek egy új anyagot a Tercett névre hallgató zenekaroddal. Mi az a koncepció amit a készülő új albumon meg szerettél volna valósítani?

 

Eddig minden lemezemen próbáltam a zenei szerelmem egy új arcát megmutatni. A Tercett most már 8 éve játszik együtt. Rengeteg olyan kompozíció volt, amit a Tercettnek írtam, szóval a fele a lemeznek teljesen új dolog a másik fele pedig olyan, amit szerettem volna megörökíteni a „múltból”. Kicsit összegző is a lemez, és picit új irányokba is mutat. Azért új irány, mert a harmónia hangszerrel mindig óvatosan bántam, és a zongorista nem játszott egyik lemezemen sem. Gareth Williams-nek köszönhetően most „zongorázunk is”. Tehát szerintem ez teljesen más színű lemez lesz.

 

Mikorra várható kézzel fogható formában a megjelenés?

 

Ha minden igaz akkor hamarosan, már májusban megjelenik a lemez. A zenéről meg annyit még, hogy egy élő koncertet vettünk föl, sok számot játszottunk sokfajta zenét…és majd meglátjuk mi kerül ezekből az albumra.

 

Felötlik bennem a kérdés, hogy nemsokára lesz a születésnapod, és idén egy kerek évfordulót fogsz ünnepelni – ez valami összegző lemez vagy nincs jelentősége a dátumnak?

 

Annak van jelentősége, hogy mindenképpen szerettem volna, hogy idén jelenjen meg egy lemez, mert elég régen, már 3 éve jelent meg az utolsó arurás lemez. Olyan szempontból tekinthető talán összegzőnek, hogy vannak többéves kompozíciók is, melyek sosem lettek felvéve. Azt mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy nem „csak úgy” írok zenéket, hogy azokat majd valaki eljátssza. Mindig azokra a személyekre írok zenéket, akikkel játszom.

 

A kerek évszámmal kapcsolatban felvetődik bennem a kérdés, hogy amit tíz évvel elképzeltél magadról, most negyven évesen hogyan látod? Illetve tíz év múlva milyennek szeretnéd látni magad?

 

Nem sokat foglalkozom azzal, hová is tartok, illetve csak egy szegmensével, hogy előrefelé vezessen ez a dolog. Tehát nem akarom bekorlátozni magam, hogy mi lesz, mert lehet, hogy annál sokkal nagyobb lesz, sokkal teljesebb és sokkal fényesebb. Vagy hagyjuk és lássuk meg, hogy mi lesz... A 30. születésnapomra azért emlékszem, mert egy koncerttel ünnepeltünk, amit a Márvány-teremben szerveztek nekem. A memóriám érdekesen működik: egy csomó pillanatra fényképszerűen, filmszerűen emlékszem, de hogy az három éve volt, vagy öt éve, erre már nem. Az évek nem játszanak fontos szerepet ilyen szempontból…

 

Az elmúlt tíz évben azt látom, hogy olyan szerencsében volt részem, hogy nagyon sok mester közelében lehettem, és olyan szempontból kinyílt a dolog, hogy egyre többet tudok játszani szerte a világban, és ez nagyon fontos dolog. Nagyon sokat tanulok olyan emberektől a közös játék során, mint Piotr Wojtasik vagy Erik Elen, és régi mesteremmel Hamid Drake-kel is rendszeresen koncertezünk. Az Arura Trio ebben a 10 évben jött létre, a remek dobos, Hodek Dávid ebben a 10 évben jött az életembe... A Tercett szerintem egy nagyon értékes formáció, mert ma Magyarországon – és a világban is – nagyon ritka, hogy folyamatosan együtt dolgozzon working band szerűen három ember, és mindig újat tudjanak alkotni. A kollégáknak 60-80 kompozícióm van a fejében, és bármi megtörténhet az előadásokon. Egy szempillantásból értjük egymást, vagy egymásra sem kell néznünk, egyetlen hang befújása elég lehet az új zenei folyamat induláshoz, és a telepatikus „gondolatolvasó szenzorok” is jól működnek a koncerteken.

 

Igazából nem érdekel a lemezkészítés. Ha valaki meg fogja hallgatni ezt a lemezt, ami most majd kijön, akkor ő egy tök jó pillanatot hall. De ez olyan, mint egy fotó: ezen a képen így fújta össze a hajamat a szél, egy másik képen máshogyan állna… Sokkal izgalmasabb szerintem követni egy zenekart, ha lehet. Figyelni melyik koncerten hogyan játszik, mert a lemez csak egy pillanata az egésznek. Talán érdemes lenne kipróbálni, hogy öt koncertből kiragadni ugyanazt a számot, és megnézni, hogy hány fajta olvasatban tud ez megszólalni. Inkább engem ez érdekel, ez a változás, hogy hogyan is kellene ezt jól csinálni, tehát nem hátradőlni. A születés érdekel, a jelen pillanatban levés. Az újjászületés.

 

Úgyhogy ha kérdezed a következő tíz évben, remélem, hogy még több lehetőségem lesz minél több emberhez eljutni és nem azért, hogy világsztár legyek vagy sok pénzt keressek, hanem azért, mert azt gondolom, van egy üzenetünk. Ezt minden projektemben próbálom keresztülvinni. Így szól: legyél szabad és az, hogy örülj! Mert szerintem senki nem zárhat be minket! Akármilyen is a politikai helyzet, akármilyen a világ sorsa. Minden rajtunk múlik. Ez az üzenete a Tercettnek, az Arurának, a Bird Food Marketnek és a Road Six Sax-nak is… Ha nem tetszik amiben vagyunk, akkor változtassunk! Kezdjük el most! Most. Nem kell szenvednünk. Változtathatunk. Választhatjuk azt is, hogy szabadok vagyunk.

 

Minden formációdnak ez az üzenete?

 

Igen, ha ez nem tud átjönni akkor nem csinálom. Nekem ez a lételemem. Igazából az, hogy ünnepeljünk. Ünnepeljük azt, hogy Ti is itt lehettek kedves közönség és a szépségről beszélgethetünk. Mikor „számokat” kezdünk el játszani, „ritmusokat”, „akkordokat”, akkor kezdem elunni a dolgot. A harmónia behelyettesítések, a ritmikai csavarok és a különböző hangszínek mind egyet szolgálnak: a szabadságot. Ezek csak ilyen játszópajtások.

 

A négy zenekarod négy különböző stílust képvisel. Ha jól értem akkor ugyanannak a megközelítése négy irányból?

 

Én nem nagyon látom, hogy különböző stílusúak lennének. Persze, különbözőek, de nekem csak kétféle zene létezik. Van a lélek-teljes, meg van hazug zene. Az elsővel szeretnék foglalkozni. Én abban reménykedem, hogy miután meghallgatta a különböző zenekarokat közönség, rájön, hogy mind mélyen ugyan arról szól. Rájön, hogy ez olyan, mint egy kabát egy gyönyörű lélek-teljes emberen, akinek most a kabátjáról beszélünk, a kabátja alapján írjuk le. A kabát az lényegtelen. A benső a fontos. Lehet ez hip-hop vagy cimbalommal körített magyaros muzsika, harmóniahangszer nélküli trió vagy orientális kavalkád, az üzenet az ugyanaz.

 

Néhány gondolatot mondanál a komponálás alkotás folyamatáról? Nálad ez egész sajátos dolog az elvonulással tanyai környezetben vagy Erdélyben

 

Azt gondolom, a zeneszerzés mindenkinél nagyon egyedi és különleges lehet. Az egy különleges pillanat, amikor az ember rácsatlakozik egy olyan világra, ahol ezek a zenék már léteznek, ahonnan ezt elő kell húzni. Nekem az a módszerem, hogy nincs módszerem. Van, amikor az ember buszon ülve ír meg egy számot; van, amikor egy hegy tetején; van, amikor két hónap múlva visszamegyek a témához, és megírom a második részét a számnak. De van amikor három perc alatt megvan az egész – teljesen harmonizálva és kompletten.

 

Az biztos, hogy a magány egy fontos dolog, hogy az ember meg is hallja a saját benső hangját. Fontos dolog az életben, hogy ne legyünk áldozatok, hogy úgy tudjuk csinálni a dolgokat, ahogy nekünk jó, ahogyan nekünk működik... Nagyon kicsi dolgok kellenek a boldogsághoz és ahhoz, hogy tudjunk előre haladni. Az emberek sokszor azt hiszik, hogy szenvedniük kell, mondják: „ezek a lehetőségek adottak most”, pedig a lehetőségeink rajtunk múlnak. A változásban van itt a kulcs, és én azt keresem, hogy ne keljen szenvednem semmitől. Persze azt nem mondom, hogy ez egy könnyű út. Minden pillanatban felteszem a kérdést magamnak, hogy „akarom”? – Akarom! – Hát akkor meg, csináljam! Le kell egyszerűsíteni a dolgokat. Hallottam egy nagyon jó sort: „ha minden panaszt ki tudsz űzni az elmédből, akkor elérkezik a legédesebb beteljesedés”. Az én üzenetem a zenén keresztül, hogy örülj, szabadítsd fel magad, csináld azt, amit a szíved diktál. A legfontosabb az, hogy boldogok legyünk. Ha én boldog vagyok, akkor tudok neked jót adni. Ha szenvedek és rossz állapotban vagyok, akkor csak ezt tudom neked átadni.

 

Az életben milyen szerepe van az elvonulásoknak?

 

Rengeteget vagyok úton, rengeteg emberrel találkozom, számos behatás ér. Ami csodálatos. Minden megérint. Egyszerűen le kell ülni és ki kell üríteni a zsebeket, s megnézni mihez van közöm és mihez nincs. Egy dologra gondolni egyszerre és nem 120-ra, ahogy minden pillanatban a hétköznapokban élünk. Amikor elvonulásban vagyok, akkor is zenélek, gyakorlok. Vannak hosszabb periódusok, mikor becsukom az ajtót (akár egy hónapra is), de van hogy ez csak 3-4 nap.

 

Elvonuláskor gyakran látogatsz Erdélybe?

 

Gyimes a szívem csücske. Nem is kifejezetten Anna nénit (a szállásadót) látogatom, hanem a hegyeket és azt a különleges fényt, ami ott van. Most sikerült ott egy kis házat venni, így már lesz ott is egy kis nyugalmas környezet. Nem azt kell képzelni, hogy a jazz zenészek járják a világot, és felvásárolnak mindenféle ingatlant. Valójában arról van szó, hogy egész egyszerűen nem akarok attól szenvedni, hogy de jó lenne egy kis magány, és nincs, ahol az ember azt megtalálja. A gyakorláshoz, zeneszerzéshez nyugalomra van szükség. Szerintem ezt mindenki meg tudja tenni.

 

Azt tudom tanácsolni, hogy mindenki keresse annak lehetőségét, hogy megtehesse azt, ami neki fontos. Én igazán azt kívánom magamnak a következő tíz évre, hogy lendület legyen. A kereséshez. Keresni kell és akkor talál valaki. Ennyi. Hogy mit találunk, azt abban a pillanatban talán nem is tudjuk, milyen hasznos lesz a későbbiekben. Sokszor egy vándor ad a kezünkbe egy követ, és öt év múlva értjük meg, hogy az az (ék)kő hová passzol. Ez így van a tanításokkal és mindennel. Szeretnék minél több ilyen „kristályt” begyűjteni! Én keresem és belemegyek azokba a helyzetekbe, amik újat hozhatnak és nem akarom, hogy ismételjem magamat. Megpróbálom nem hagyni a kollégákat sem, hogy ismételjék magukat.

 

Milyen terveid vannak még az idei évre?

 

Szuper dolog, hogy a Tercettel van néhány külföldi meghívásunk. Piotr Wojtasikkal fogok a hónap végén felvenni egy új lemezt. Ez egy nagy projekt, 11 fős zenekar tagjaként egy jazz fesztiválon fogok játszani. Utána pedig stúdiózunk. Ezután kijön az új Tercett-lemez, remélem sok emberhez el fog jutni és szeretni fogják! Aztán lesz a nyáron egy kis jazz tanítgatás, gondolatébresztés a Lamantin Jazz Fesztiválon és Improvizációs Táborban Szombathelyen. Valamint a sepsiszentgyörgyi jazz táborban is eltöltök egy kis időt, ez már visszatérő program tíz éve. Szeretek ott lenni. Nagyon jó a fiataloknak segíteni abban, hogy hozzájuk is eljussanak a mesterek üzenetei. Úgy vélem, hogy nemcsak a kottáról van szó a zenélésben, hanem ott van még nagyon sok más dolog is... Nagyon sok más dolog van a zenében a kottán túl.


Czékus Mihály - 2017. április 25.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!