Főkép

A 2013-as év elején jelent meg a GOLD együttes Interbellum című albuma. Ez alkalomból Bauman Tamás tette fel kérdéseit, melyekre Thomas Sciarone gitáros válaszolt.

 

Mi volt előbb, énekesnő együttes nélkül, vagy együttes énekes nélkül?

 

Thomas Sciarone: A GOLD-ot Milena Eva énekesnővel közösen alapítottuk, amikor 2011-ben kiléptem a The Devil’s Blood nevű bandából. Már egy ideje beszéltünk arról, hogy együtt akarunk zenélni, és végre volt időnk és energiánk, hogy ezt meg is tegyük. Igor, a dobos, és Harm, a basszusgitáros régi barátaim voltak, akikkel korábban számos közös zenei tapasztalatunk volt. Nicket, a gitárost egy közös barátunk mutatta be nekünk. Épp a közelben lakott, és az ő tehetsége tökéletesen illett a bandába.

 

Miért pont GOLD lett a banda neve?

 

A Gold a kedvenc ABBA-lemezem. És akár az ABBA, mi is csupa nagybetűvel írjuk a nevünket.

 

Annak ellenére, hogy a banda eléggé új, nagy sajtóvisszhangot váltottatok ki, és láthatóan a közönség is kíváncsi rátok. Milyen érzés ez?

 

Nagyon komolyan vesszük ezt a zenekart. A lehetőségeink korlátozottak, hiszen nem áll mögöttünk neves kiadó, ügynökség vagy menedzsment. Annyit tehetünk, hogy olyan keményen dolgozunk, ahogy csak tudunk, hogy kitűnjünk a tömegből. Bár a költségvetésünk minimális, már három videoklipet kiadtunk. Nagy hangsúlyt fektetünk a borítókra, a vizualitásra, a zenekarról készült képekre, és legfőképpen: arra fókuszálunk, hogy olyan zenét írjunk, ami valami újat hoz a zenei világba. Örülünk, ha ezt mások is észreveszik.

 

Számítottatok ilyen sikerre?

 

Nem vagyok biztos benne, pontosan milyen sikerről beszélünk. Számunkra úgy tűnik, még csak most kezdtük ezt az egészet, és csak egy maroknyi ember ismer minket. Még sok területet kell meghódítanunk, és sok szívet kell megnyernünk – és örömmel vállaljuk ezt a küldetést. Tettünk már néhány fontos lépést előre, de még csak az út elején járunk.

 

A „Gone under”-t és a „Medicine Man”-t tartalmazó kislemez után csere történt a basszusgitáros poszton. Mi volt ennek az oka?

 

Amikor Jos beszállt basszusgitározni, eleve tudtuk, hogy ez csak erre a kislemezre vonatkozik. Jos a saját zenéjére és zeneírói tevékenységére fókuszál, és nem érezte a késztetést, hogy a zenekar tagja legyen. Ezért miután felvettük a kislemezt, a helyére jött Harm, aki a zenekar teljes jogú tagja.

 

Milyen módszer szerint történik nálatok a dalszerzés?

 

Milena és Thomas mindent dalt akusztikus hangszereken írnak meg, a legtisztább formában hozzák létre azokat. Amikor elégedettek az eredménnyel, elkezdjük próbálni a dalt, és ilyenkor a zenekar minden tagja szabadon hozzáteheti a saját egyéniségét és látásmódját.

 

Mi alapján döntöttétek el, melyik nóta kerüljön fel az albumra és melyiknek nincs helye a többi között?

 

Olyan albumot akarunk, ami elfér egy LP-n, tehát kb. negyven percesnek kellett lennie. Ez a kilenc dal hatott a legjobban együtt, ezekben együtt megvolt a megfelelő dinamika és változatosság egy ilyen terjedelmű lemezhez.

 

Eleve ilyennek gondoltátok az albumot, vagy változatossága az állandóan változó hangulatotoknak köszönhető?

 

Nem szeretjük beszorítani magunkat bizonyos hangzásbeli vagy műfaji korlátok közé. Dalokat írunk, a dalok pedig sokféle formájúak és hangulatúak lehetnek.

 

 

Mennyire vagytok elégedettek a CD borítójával?

 

Ha nem lettünk volna elégedettek vele, nem adtuk volna ki. Milenának és nekem van egy kis dizájnercégünk, a Studio Waan, s mi vagyunk a felelősek a GOLD mindenfajta képi megjelenéséért, beleértve a lemezborítókat is.

A páva igen gyakori állat a világnak ezen a részén, de mindig fogságban él, és nem teheti meg, hogy szabadon repülhessen. Amikor tehát ez a hatalmas és gyönyörű madár kiterjeszti a szárnyát és repülni kezd, az egy olyan erőt mutat meg, ami számunkra ismeretlen. Van benne valami baljóslatú. Mi történt? Miért repül el? Hová tart? Számunkra ez tökéletes képi ábrázolása volt az album fő témájának – a baljós instabilitásnak.

Egy állatpreparátort kértünk fel, aki külön a mi borítónk kedvéért preparálta a madarat, a két zseniális fotós, Mathijs Labadie és Pim Top pedig tökéletesen ábrázolta az állatot a képen. Hozzáteszem: a páva természetes halált halt.

 

Már az album megjelenése előtt is szivárogtattatok ki dalokat róla. Ez kinek az ötlete volt?

 

A miénk. Szerettünk volna némi tapasztalatot gyűjteni, mielőtt felvesszük a nagylemezt, hiszen ez az egész teljesen új dolog volt számunkra. Még nem készítettünk közösen felvételeket, és az Amsterdam Recording Companyval sem voltak korábbi tapasztalataink, ez tehát jó módszer volt arra, hogy megismerjük, hogy mennek a dolgok. Emellett azt is szerettük volna, ha valamennyire már ismerik a nevünket az emberek, és a kislemez kiadása jó módszer volt arra, hogy megmutassuk magunkat.

 

Szinte lehetetlen felsorolni azt a rengetegféle stílust, ami hatással volt rátok. Személy szerint melyik zenekarokat, előadókat favorizáljátok a legjobban?

 

Sok kedvencünk van, és sokan hatottak ránk. Nem kötődünk egyetlen konkrét stílushoz vagy műfajhoz sem, és különösen közel állnak hozzánk a meghatározó és úttörő jelentőségű művészek. Az olyan klasszikusok, mint mondjuk a Black Sabbath és a Fleetwood Mac, az ABBA és a Guns N’ Roses, a Velvet Underground és az Iron Maiden. De az olyan kortárs formációk is, mint a The Knife vagy a Jaga Jazzist.

 

 

Élőben mennyire sikerül átadni a lemez hangulatát a közönségnek, illetve mennyire fogadják ezt be?

 

Minden koncertből tanulunk valamit. Azt tapasztaltuk, hogy pár dolog, ami tökéletesen működik az albumon, nem jön át annyira élőben, úgyhogy helyenként változtattunk egyet-mást. Összességében úgy tűnik, a közönség nagyon élvezi az élő fellépéseinket, mi pedig azon vagyunk, hogy minden egyes koncerttel egyre jobb banda váljon belőlünk.

 

Eddig igencsak kevés koncert fűződik a nevetekhez, és egyelőre nem tudunk túl sok jövőbeliről sem. Mi az oka ennek?

 

Azon dolgozunk, hogy összehozzunk egy turnét. Ez nagyon fontos számunkra. Most, hogy az album megjelent és jól fogadták, nem ülhetünk a fenekünkön arra várva, hogy az emberek majd keresnek minket. Be kell szállnunk a turnébuszba, és játszanunk kell, egyik színpadon a másik után. Számomra egyébként ez a legizgalmasabb abban, hogy egy banda tagja vagyok – a színpadon az ember hatalmas energiákat és személyességet adhat a zenéhez, és közvetlen kapcsolatban van a közönséggel. A zene ilyenkor kel életre, az emberek pedig a legtisztább formában megszólaló zenére reagálhatnak.

 

Mikor jöttök Magyarországra koncertezni?

 

Amint megfelelő lehetőségünk adódik erre. Bárki, aki el tudja intézni, hogy ott is játszhassunk, nyugodtan keressen meg minket. Közben pedig megpróbáljuk összehozni ezt a turnét, és reméljük, hogy a magyar határt is átléphetjük.

 

Mit vártok a jövőtől?

 

Csak azt mondhatjuk, hogy mint zenekar, megteszünk mindent, amit tudunk, hogy a GOLD a lehető legmesszebbre jusson. Az a célunk, hogy az összes nagy színpadon és fesztiválon játsszunk, szerte a világban, Alaszkától Aucklandig. Valósítsuk meg együtt!