Főkép

A Kowalsky meg a Vega frontemberével a zenekar tízéves fennállása és az új album megjelenése kapcsán beszélgettünk.

ekultura.hu:
Kijött az új albumotok, milyen érzés kézbe venni?
Kowalsky: Egy új albumot mindig jó érzés kézbe venni, főleg úgy, hogy most egy olyan határvonalon mozgunk, amikor nem biztos, hogy lesz még következő is, hiszen a hangzóanyagok kiadása egyre inkább abba az irányba tolódik el, hogy az anyagok felkerülnek az internetre és az emberek eleve ingyen letölthető formában kapják meg őket. Most persze van egy átmenet, próbálják pénzért letölthetővé tenni a zenéket, de ez is olyan vicces dolog, hiszen ha az ember megkaphat valamit ingyen, miért fizessen érte? Véleményem szerint a zene, a szórakozás abba az irányba fog elmenni, hogy az valóban szórakozás legyen, nem pedig biznisz. Én már most hajlottam volna arra, hogy letölthető formában legyenek meg az új számok, de a tízéves jubileumra való tekintettel mégiscsak jó egy lemezen kiadni a dalokat, főleg így, hogy keretbe foglalja az elmúlt évtizedet, hiszen ez egy duplaalbum. Ezért örülünk is, és köszönjük a támogatást a CLS-nek, akik minden módon támogatnak bennünket.

ekultura.hu: Mennyivel van több munkád ebben a teljesen más hangszerelésű bandában?
Kowalsky: A hangszeresek a saját hangszereik igazi mesterei, zseniálisak velük és nem venném a bátorságot, hogy megmondjam nekik, mit és hogyan csináljanak. Természetesen a stílus adott, az pedig, hogy kibővült a hangszerelés, nem azt jelenti, hogy valami teljesen más kezdődött el – ezt sokan rosszul értelmezik. Már az első lemezen is megszólaltak ezek a hangszerek, csak a koncerteken teljesen más formában adtuk elő ezeket a számokat, illetve ezek a hangszerek gépről szólaltak meg. A közönségnek alapvetően nem volt kifogása ez ellen, bár én azt már erős túlzásnak tartottam, ahol akusztikus gitár szólt, de nincs a színpadon ilyen gitáros, nem is beszélve a többszólamú énekről. Most a mi esetünkben, ahol túlzás nélkül mondhatom, hogy népes közönségünk van, igenis tartozunk annyival a közönségnek, hogy amit megírunk, azt elő is adjuk élőben. Azzal, hogy kibővült a hangszerelés, élőben megszólalnak azok a hangszerek, amik az eddigi albumokon is szerepeltek. Természetesen nem minden számban volt eddig hegedű vagy tangóharmonika, ezeket most beépítettük, s ezért szabad kezet kaptak a zenészek, persze Vidák Robi és szerény személyem felügyeletével.
Nyilván össze kell csiszolódnia az egésznek, és valójában mind a mai napig ez a folyamat zajlik, hisz most próbálgatjuk, hogy mi hogyan szól. Az elején például nem hallottam a torzgitárt és akkor össze kellett ülni a hangtechnikusunkkal, Gömbivel is, hogy „oké, hogy ez új és élvezed, de azért ne heréljük ki az egészet”. Lassan tanulja meg mindenki a szerepét ebben az egészben, de most már egészen nagyszerű munkát végeznek.

ekultura.hu: Ez lesz a végleges felállás és hangszerelés, vagy van még ennél tovább is?
Kowalsky: Valójában ezzel kellett volna kezdeni. Amikor az első lemez készült – még Jávorszky Béla barátommal –, már alkalmaztunk ilyen hangszereket, de nem mertünk túl vadul játszani velük, mert tudtuk, hogy nem lesz lehetőségünk összehozni egy nagy csapatot. Amikor én a Black-Out után azt mondtam, hogy műfajfüggetlen, de adott hangulatú zenét szeretnék csinálni, az már kívánta volna azt, hogy itt egy big band legyen. Később, ahogy a hangszeres felállás cserélődött mögöttem, minden érkező zenész formálta az egészet, mint ahogy most is. Egyre inkább valamiféle puritán rock-hangzásba kezdett elmenni az egész, pedig én már az elején egy efféle tízfős csapattal szerettem volna kezdeni, és ha megtehettem volna már az elején, akkor valóban így kezdem el. Hogy úgy mondjam, erre most adta meg a lehetőséget az Úr.

ekultura.hu: A blogodon azt írod, hogy minden vallás egy irányba mutat.
Kowalsky: Óriási hiba volt ezt így leírni, mert a nagy spirituális egyházak valóban egy irányba tartanak, de én vallásnak tartom a materializmust is. Hogy tiszták legyenek a fogalmak az én nézőpontom szerint: minden ember hívő, hiszen például nagyon erősen hiszel abban, hogy ha ma este lefekszel, akkor holnap reggel felkelsz, s még ha nem is gondolod végig, mégiscsak hitről van szó, hiszen semmi garancia nincs arra, hogy ez valóban bekövetkezik. Ez tehát egy hit, és a hitrendszerek vallásokat alkotnak. A nyugati társadalomra jellemző hitrendszer nem egészen spirituális jellegű, de mégis vallás, ami arra alapszik, hogy a kényelmet kieszközölve felállítunk egy gazdasági struktúrát és az majd megadja az embernek a boldogságát, amit keres. Ez nézetem szerint téves, de mégiscsak egy vallási rendszer, ami nem spirituális.
Úgy gondolom, a spirituális egyházak valóban egy irányba mutatnak, az pedig más kérdés, hogy pont a részekre szabdaltságot erősítik azzal, hogy a különböző egyházakat szigorúan elkülönítik egymástól.

ekultura.hu: Te melyik valláshoz tartozol?
Kowalsky: Avatott hívő nem vagyok, de nem tartom magam kizártnak egyik nagy spirituális vallásból sem. Azzal együtt, hogy nem venném magamnak a bátorságot, hogy kritizáljam bármelyiket is, látom a hibáikat. Valószínűleg éppen ezért nem történt meg eddig, hogy bármelyiknek is odaáldozzam az életemet, ellenben Istennek mindenképpen szeretném. Ez sem megy egyszerűen, hiszen az ember gyarló, de mindenképpen azon vagyok, hogy avatott hívő legyek.

ekultura.hu: Mit gondolsz az új vallásokról?
Kowalsky: Nem segítik az előrehaladást, megint csak a szétszabdaltságot erősítik. Azt gondolom, hogy a vallások megtették a kötelességüket. Azért is a hindu vonalról van a legtöbb barátom, mert ott fogalmazzák meg a legjobban a saját maguk dogmatikus kötöttségeivel együtt a Szanátana Dharmát, tehát ők nem vallásnak nevezik, hanem Szent Kötelességnek, az ebben a dimenzióban végzendő szent kötelességeikről beszélnek, és ez teljesen más. Ez pedig igaz minden egyes egyházi hívőre.

ekultura.hu: Mióta jógázol?
Kowalsky: Ha filozófiai tekintetben nézzük, akkor már legalább 10-12 éve vagyok kapcsolatban a Szanátana Dharmával, rengeteg krisnás barátom van, hiába nem vagyok avatott Krisna-hívő. A gyakorlati rendszerének, a nyolcfokú ashtangának három éve vagyok a követője. Amit a felületes nyugati szemlélő annak vél, hogy ilyen tornagyakorlatokat végeznek, az csak egy ebből a nyolc ágból.

ekultura.hu: Van valami köze a jógának a Kowalsky meg a Vega pozitív megnyilvánulásához?
Kowalsky: Alapvetően. Már a Black-Out utolsó lemezeinél is érzékelhető volt ennek a hatása az életemre, a Vega pedig már kifejezetten ennek a szellemében született: valami olyasmit alkotni a szórakoztatóiparban, ami nem kezdi el megváltani a világot, de mégis ez a célja. Ezt nem tolakodóan teszi, de mégis valami olyasmiről beszél, amiből, úgy érzem, eleve hiány volt ezen a területen, bár Ákos és a Tankcsapda sok helyen felütik a fejüket. Mégis úgy gondolom, hogy ez volt az első zenekar, ami ebből az indíttatásból szólalt meg. Az már más kérdés, hogy ez tényleg átvitt értelemben, rendkívül puritán módon van megfogalmazva. A korábbi interjúkban rengetegszer ki lett bontva, hogy egy-egy szám miről szól, mi az indíttatása, vagy az, hogy az egésznek mi a célja.

ekultura.hu: A Black-Out önpusztító életmódja után egy igazán pozitív stílusra álltál át.
Kowalsky: A Black-Out is nagyon sokat változott az évek során, a srácok rendkívül fogékonyak voltak ezekre az átalakulásokra, nemhogy nem berzenkedtek, de lelkesen részt vettek ebben a megújító folyamatban. Hozzáteszem, a mi droghasználatunk is teljesen más volt, mint a puszta érzéki örömökre való törekvés. Annak idején mi nagyon sok olyan filmet és könyvet láttunk és olvastunk, ami a drogok tudatmódosító hatásáról szólt, arról, hogy ez az út egy felfedezés is lehet. Úgy gondolom, hogy mi úgy kezdtük, hogy ez egy spirituális kivirágzáshoz vezet, az pedig már más kérdés volt, hogy ez nem így alakult. Vannak olyan indián törzsek, akiknél ezek a tudatmódosítások a megfelelő irányítás mellett egy nagyszerű és másféle utazásra adnak esélyt, de a nyugati ember a megfelelő irányítás nélkül egy olyan kátyúba keveredik, mint például én is, hiszen a vége felé már a közvetlen baráti társaságommal sem tudtam kommunikálni, hét év után üldözési mániám és különböző fóbiáim lettek, amiből aztán egy hosszabb út során kellett kimásznom. Ezért a Black-Outnak ebből a kereséséből – mely szintén szellemi keresés volt, nyitás saját magunk és a közönség felé is – valószínűleg csak annyi jött át, hogy „élj gyorsan, halj meg fiatalon”. Nem e mögé akartunk beállni, de sajnos majdnem ez lett belőle. Mégis úgy érzem, hogy az én életemben nagyon fontos szerepe volt ezeknek a drogoknak, a használatuknak és a tudat más aspektusba való helyezésének. De ez az én utamhoz tartozott hozzá, nem ajánlom senkinek!

ekultura.hu: De te mégis művész vagy!
Kowalsky: Nem, én is ugyanolyan ember vagyok, mint mások! Hidd el, hogy ebben a dialektikus világban mindenki művész, aki a felszínen tudja tartani önmagát és van még ösztönzése arra, hogy keresse a boldogságot! Nemcsak azok a művészek, akik kiállnak a színpadra és ki is mondják ezeket! Ebben a tekintetben mindenki az, és attól, hogy némi exhibicionizmussal vagyok megáldva, én még nem leszek inkább művész, mint akárki!

ekultura.hu: A Vegával olyan számokat is előadtok a koncerteken, amik az albumokon nem találhatók meg, gondolok itt például az „Édenkert” című számra.
Kowalsky: Ez a szám pont nem került fel az albumra, csak koncerten játsszuk. Valószínűleg felvesszük majd ezt is és az interneten terjesztjük, de az albumra nem került fel, mert oda csak tíz számot akartam feltenni a tízéves évforduló miatt. De tervezünk két meglepetésszámot, amik valószínűleg szintén csak interneten lesznek elérhetők. Az egyik az Illegál Fesztivál himnusza lesz, amit az Ocho Machóval közösen írunk.

ekultura.hu: Hogy ismerkedtetek meg a szombathelyi csapattal?
Kowalsky: Egy kiadónál vagyunk, a CLS Musicnál, ami egy rendkívül jó kiadó, mert náluk a dolgok mögött eszmeiség van. Olyan közösségformáló szándék áll az ő munkásságuk mögött, amire büszke vagyok, hogy hozzátartozom. Hiszem, hogy egy új kor hajnalán vagyunk, hiszen ez az egész nem működhet így tovább, új irányba kell fordulnunk. A politikának is lesz ehhez köze, de érzésem szerint leginkább a tudomány lesz az, ami egy szellemi forradalmat indít el.

ekultura.hu: Hogy érzed, mi a Te szereped ebben a forradalomban?
Kowalsky: Most egy rossz példát fogok mondani, mert erőszakos vonatkozása lesz, de nagyon jól érzékelteti az én szerepemet: mint egy hadseregben a szakács, nagyjából ez az én szerepem ebben az egészben. Itt vannak hadvezérek, nagyon jó élharcosok, de én csak könnyűzenész vagyok.

ekultura.hu: Ezek szerint nem tartod magad mondjuk prófétának?
Kowalsky: (nevet) Nem, annak végképp nem, de az én szerepem is egy nagyon hálás feladat. Az, hogy a szórakoztató iparágon belül beszélek, illetve beszélgetünk, mert itt nem arról van szó, hogy én osztom az észt, hiszen az internetes fórumokon nagyon jó lehetősége van az embereknek a kapcsolattartásra és a hozzászólásra, amivel szerencsére élnek is. Most, amikor még sötétben tapogatózunk, megmosolyogtató a kívülállóknak – főleg a cinikusoknak és a pesszimistáknak – ez az egész, de úgy érzem, hogy pozitívan kell az egészhez hozzáállnunk. A jelen korban a kívánt emberi lét szellemi tetőfoka nagyon alacsonyan van, ezért bármilyen folyamat, aminek az élőlények egy tudatszintre való emelése a célja – legyen benne bármennyi hiba is – teljesen mindegy, hogy honnan jön, akár a politikából, a tudományból, vagy a vallásból. Csak összefogással, egymást támogatva juthatunk előre. Most még valóban sötétben tapogatózunk ezzel kapcsolatban, ezért is hangzik ez annyira sandán. De hamarosan – és ez ennek a kornak a sajátja – a tudomány lesz a kimozdító erő ebből a patthelyzetből, azáltal, hogy olyan előrelépéseket tesz az anyagban való kutakodása során, hogy előbb-utóbb szembetalálja magát egy olyan dologgal, amit nem fog tudni bizonyítani és mérni, de körül tud majd írni. Ez pedig valójában alátámasztja majd a több ezer éves szellemi tanítások valódi esszenciáját, amit mi közben folyamatosan ferdítettünk és félreértelmeztünk. Nem az lesz, hogy egyértelműen bizonyítja, hanem a valódi esszenciáját alátámaszthatja. Az sem véletlen, hogy nagy tudósok – ahogy például Einstein is – végül önmagában nem bizonyíthatóan, de oda jutnak, hogy „itt mégis van valami”. „Átfúrtuk és átkutattuk az egészet, végül nem találtunk semmit”, mondják, tehát nyilvánvalóan kell lennie egy erőnek, ami egyben tartja, sőt irányítja ezt az energiát, amelynek az emberek és egyáltalán az élőlények is oly mértékben szerves részei, amit ebben az állapotban el sem tudunk képzelni. Ezek nagyon izgalmas dolgok, de még 2-300 év is lehet, mire a tudósok ezeket valóban elénk tárják. Mindezt megfejteni nem tisztem egyszerű parasztgyerekként, de hogy ez érzékelhető, abban egészen biztos vagyok.

ekultura.hu: A színpadon állva mi a legfontosabb a számodra?
Kowalsky: Nem nagyon gondolkodom ezen. Van egy dolog, ami nem az én eredményem, hiszen egyszerűen tehetséget kaptam hozzá. Ha valamivel meg tudom érinteni az embereket, akkor azt nem én eszközöltem ki, hanem kaptam és szeretnék úgy dolgozni, hogy ne éljek vissza ezzel, erre pedig nagyon próbálok odafigyelni. Nem kell azon agyalnom, hogy most mi is lenne a legjobb, csak felmegyek és teszem a dolgomat!

ekultura.hu: Méghozzá sok rajongó örömére! Köszönöm a beszélgetést!
Kowalsky: Én is köszönöm!

Fotó: Bok Edina