Főkép

José James, korunk egyik legsokoldalúbb énekese és zeneszerzője, mint a legendás Bill Withers énekes-zeneszerző óriási rajongója, Withers 80. születésnapjára egy tribute lemezzel kedveskedik, a borítón egy csokor virággal és gitárral a kezében. A szeptemberben megjelent albumon 12 egykori hit olyan nagyszerű muzsikusok interpretációjában került kiadásra, mint Pino Palladino (basszusgitár), Kris Bowers (billentyűs hangszerek), Brad Allen Williams (gitár) és Nate Smith (dobok).

 

Smith egyébként jövő tavasszal Pat Metheny-vel fog turnézni Metheny ún. Side Eye projektjében James Francies billentyű társaságában, ki ne hagyják, ha az Államokban járnának vagy éppen Tokióban január elején... José James is ad néhány koncertet a tél végén, tavasz elején, ő a jelenlegi állomások szerint inkább egy helyen sokat, mint fordítva, amit azért sajnálunk, mert szenzációs előadó, bármikor örömmel meghallgatnánk ismét.

 

Voltaképpen ez a projekt is a koncerteken kezdődött: James egyre több Withers témát adott hozzá a set-listájához, egészen addig a pontig amíg már összejött egy Withers-medley, Withers dalok egy olyan csokra, amelyet a legjobb féle templomként jellemez egy interjúban, amelynek kupolájában az emberek sírtak, táncoltak, énekeltek és sikítottak. „Elképesztően erőteljes volt”– meséli. Amíg be kell, hogy érjük James-szel felvételeken, nézzük, hogy milyen lett a koncertekből kisarjadó legújabb korong. Röviden: fantasztikus!

 

A „Kissin My Love” funky-s lüktetése minden buli, szórakozóhely közkedvelt terében talpra állítja majd az embereket, Lenny Castro kongajátéka és Dave McMurry fuvolaszólója pedig történetileg kontextualizálja James légies, több kor szellemét magába ölelő, mégis állandóan jelenidejű énekét. James-t gyakran ünneplik a különféle műfajok fúziójáért, egyes kritikusai szerint a jazz, R&B, soul és hip-hop, indie rock olvasztótégelye, és bár látszólag ez a projekt más, valójában mind a dalok elrendezésein, mind pedig saját orgánumából árad ez a hihetetlen jó stílus és arányérzék, még ha nem is feltétlen tudatosan, hiszen erről a lemezről éppen azt nyilatkozta, hogy

 

Bill olyan dalokat írt, amelyeket egész életedben szeretsz. Nem akartam hip-hop ütemeket a zenéjéhez kapcsolni tíz perces bebop-os hangszeres szólókkal. Egyetlen helyes megoldás adta magát: egy gyilkosan erős bandával megjelenni a stúdióban, megnyomni a felvétel gombot és elkapni a pillanatot. Egyszerűen csak eljátszottuk a dalokat.”

 

Csodálatos módja ez annak, hogy még élő ikonok közül most az egyik legnépszerűbbnek adózzon egy másik, a fiatalok körében feltétlen ikonnak számító óriás. Esős és napsütötte időben egyaránt telitalálat a „Just the Two of Us” és az „Ain’t No Sunshine” éneke, vagy ha csak szimplán szeretnék, hogy legyen egy jó napjuk, mindenképpen érdemes fizikai kiadásban is beszerezniük ezt a korongot, sőt, még a Nagyinak (Grandma’s Hands) is tökéletes ajándék, ha azt szeretnék, hogy végre felálljon a karosszékből.

 

Előadók:

José James – ének

Pino Palladino – basszusgitár)

Kris Bowers – billentyűs hangszerek

Brad Allen Williams – gitár

Nate Smith – dobok

 

Elhangzó szerzemények:

1) Ain’t No Sunshine

2) Grandma’s Hands

3) Lovely Day (Feat. Lalah Hathaway)

4) Lean On Me

5) Kissin My Love

6) Use Me

7) Who Is He

8) Hello Like Before

9) Just The Two Of Us

10) Hope She’ll Be Happier

11) The Same Love That Made Me Laugh

12) Better Off Dead