Főkép

Kétség nem fér hozzá, hogy a WOMEX (World Music Expo) napjaink legnagyobb világzenei és egyben szakmai rendezvénye. Idén már huszonnegyedik alkalommal gyűltek össze a kiadók, koncertszervezők, menedzserek, ügynökségek, médiamunkások, hogy a napközbeni üzletelés után megnézzék a délutáni filmvetítéseket, az esti koncerteket, vagy a többi program bármelyikét. Ez az expo vendégeskedett nálunk 2015-ben, aminek köszönhetően kezdtem el intenzívebben világzenével foglalkozni.

 

Minden évben három díjat osztanak ki: a legjobb kiadónak már megint a Glitterbeat bizonyult, úgy tűnik továbbra sem hibáznak, és lemezeik nem csak a slágerlistákra kerülnek fel, hanem a szakmának, illetve a közönségnek is tetszenek. Életműdíjat idén a Kronos Quartet kapott, ami többeket meglepett, azonban ha figyelembe vesszem kísérletező hajlamukat, és felidézem a Trio Da Kali formációval közösen készített albumukat, már nem csodálkozom annyira.

 

Az expo résztvevői minden évben kapnak egy válogatáslemezt, amelyen a fellépők számaiból válogattak, így bizonyos értelemben egyfajta best of kortárs world music albumnak is felfogható. Mondanom sem kell, mindig fokozott kíváncsisággal várom, kik, milyen szerzeménnyel szerepelnek az éppen soros WOMEXimizeren. Elsősorban azt nézem, kiket ismerek, kikről írtam már korábban. Idén ebbe a csoportba Gaye Su Akyol, Ladama, Moonlight Benjamin, Lucibela, Kronos Quartet került. Első meghallgatás után nagyon várom a nemrégiben megjelent Gaye Su Akyol albumot, mert még izgalmasabbnak ígérkezik, mint az előző Hologram İmparatorluğu volt. Még mindig nem tudok betelni Moonlight Benjamin hangjával, minden alkalommal elvarázsol, ezért aki tudja, az ne hagyja ki a Siltane című korongját.

 

A második csoportba azokat a dalokat helyezem, amelyek kellőképpen érdekesnek bizonyultak, és ennek hatására meghallgatom a hozzájuk tartozó nagylemezeket. A Bakolo Music International kongói rumbája legalább annyira különleges, mint Szirtes Edina Mókus egyszemélyes projektje. Frente Cumbiero kellemes cumbiával bűvölt el, míg a Sofiane Saidi & Mazalda duó elektronikával dúsított arab zenével. Kel Assouf tamashek nyelven előadott sivatagi rockja hozta a kötelező stílusjegyeket, ellenben Rob Thorne maori zenéje semmihez sem hasonlítható, és kellő nyitottságot igényel a befogadótól.

 

A harmadik csoportba kerülők sem rosszak, csak szokás szerint vagy messze előttem járnak, és még nem tudom kellőképpen értékelni a produkciókat, vagy egyszerűen nem az én zenémet játsszák. Nincs ezzel semmi baj, pont a változatosság miatt szeretem a világzenét. Reményeim szerint jövőre ott leszek a jubileumi, huszonötödik Womexen.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Laziko, Memwa’n, Cumbietiope, Sir Az Egyik Szemem, Porro Maracatu

2018-ban megjelent album (Piranha)

A kiadó weboldala: http://www.piranha.de/

 

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Gaye Su Akyol: Laziko

2. Ladama: Porro Maracatu

3. Ranky Tanky: Ranky Tanky

4. Moonlight Benjamin: Memwa’n

5. Bakolo Music International: Awela Boruma

6. Lucibela: Mal Amadu

7. Edina Szirtes Mókus Looper Project: Sir Az Egyik Szemem

8. Invisible World: Bartaruga

9. Etenesh Wassie Trio: Tezeta

10. Frente Cumbiero meets Mad Professor: Cumbietiope

11. Mario Batkovic Quatere

12. Timples y O tras Pequeñas Guitarras del Mundo: Folías Swing

13. Gulaza: Salam Ya’lbint

14 Sofiane Saidi & Mazalda: El Ndjoum

15. Wael Alkak: Dabke

16. Kel Assouf: Eddounya

17. The Garifuna Collective: Mongulu

18. Júlio Pereira: Praça do Comércio

19. Kronos Quartet and Homayun Sakhi Trio: Rangin Kaman

20. Rob Thorne Toi Puoro: Kore