Főkép

Amikor a 2018-as Budapest Ritmon véget ért a cseh BraAgas együttes koncertje, tudtam, hogy részemről itt még nem ér véget a történet. Az egy dolog, hogy írtam az utolsó lemezükről (O ptácích a rybách), de élőben sokkal magával ragadóbbnak bizonyult a zenéjük, így kíváncsi lettem a korábbi anyagaikra. A korlátozott lehetőségeim miatt biztosan nem jut időm a teljes életműre, és ezért kezdésként a 2009-es harmadik nagylemezüket hallgattam meg.

 

A 2007-ben alakult társulat négy hölgytagja egyaránt otthon van a világzenében és a középkori muzsikában, ami nem csak azt jelenti, hogy egy kisebb hangszerüzlet kínálatával turnéznak, hanem gyakorlatilag olyan repertoárt biztosít, ami lefedi egész Európát és az utóbbi pár száz évet. Ez utóbbihoz annyi kiegészítés tartozik, hogy azért az utóbbi egy-két évszázad nem érdekli őket, maradnak a középkornál, illetve a népzenéknél.

 

A harmadik, Tapas címre keresztelt albumon arra vállalkoztak, hogy stúdióban rögzítsék a kedvenc európai dalaikat, saját szájízük szerint újrahangszerelve. Úgy gondolom határozott elképzelésük volt mindenről, mert a kívánt hangzás érdekében gyakran hívtak vendégmuzsikusokat, akik tovább gyarapították a hangszerparkot.

 

Kis túlzással van itt minden, mint a búcsúban: szefárd a cappella, svéd, finn, nápolyi, spanyol és magyar roma, szerb, bolgár nóták váltogatják egymást. Nekem legjobban a magyar szöveggel(!) előadott „Csiki, Csiki” tetszett a legjobban (ezt játszották a Ritmon is). A kiejtés bájosan érdekes, elsőre nem jöttem rá, hogy magyarul énekelnek benne, ezért akit érdekel, a szöveget itt elolvashatja. A zene viszont sokkal izgalmasabb az eredeti Palya Bea számnál, köszönhetően a gazdagabb hangszerelésnek. Érdemes összehasonlításként egymás után meghallgatni mind a kettőt, mert igazából akkor válnak nyilvánvalóvá az eltérések (erről szerencsére van hivatalos videó, lásd a cikk végén).

 

Ha már szóba került az ének – az pont olyan, ahogyan szeretem. Imádom ezt a női melegséget, a természetes előadásmódot, jó példa erre az egyébként sokarcú, szerb gyökerű „Hajde Jano” szám. A biztos kézzel komponált hangszeres szerzemények után érdekes kontrasztnak bizonyult a „Asentada en mi ventara” kizárólag tapssal kísért sokszólamú dala. Ebben már megint megcsinálták azt, ami egyébként az egész lemezre jellemző, hogy picit eltávolodtak az eredeti előadásmódtól, és ettől valahogy sokkal jobb, izgalmasabb, vibrálóbb lett a muzsika. Azt nem mondom, hogy energikusabb, élettől duzzadóbb, de számomra itt és most sokkal tetszetősebb, szerethetőbb a BraAgas változata.

 

Utólag már tisztán látszik, hogy a Tapas volt a BraAgas belépője a nagyvilágba, akit érdekel a világzene, az ettől kezdve tartja szemmel őket, köszönhetően az ének és a zene egységének, természetességének, sokszínűségének.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Csiki, Csiki, Hajde Jano, Al pasar por casablanca, Asentada en mi ventara

2009-ben megjelent album (Indies Scope)

Az együttes weboldala: www.braagas.com

 

 

A zenekar tagjai:

Kateřina Göttlichová - ének, cister, gitár, dudad, schalmei

Alžběta Josefy – ének, davul, darbouka, duff, riq, zills

Karla Braunová – ének, fuvola, schalmei, chalumeaux

Michala Hrbková – ének, hegedű

 

Közreműködők:

Karel Zich, David Göttlich, Jan Klíma, Martin Hrbek, Marek Vojtěch, Milan Klindera, Petr Koláček, Markéta Novotná, Jakub Novotný

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Anoche la medianoche

2. Csiki, Csiki

3. Tuli

4. Al pasar por casablanca

5. Una tarde de verano

6. Hajde Jano

7. Dilano mome

8. Dos amantes

9. Asentada en mi ventana

10. Herr Holger

11. Korkore

12. Vänner och fränder

13. Suricillo