Főkép

A lemezborító alapján valahogyan úgy képzeljük el, hogy Geröly Tamás (dobok) bemegy a stúdióba és azt kérdezi kollégáitól, hogy akkor szaggassunk-e egy nagyot, most, a jelenben, rég múlt idők már-már feledésbe merült kompozícióira. De mielőtt Scott Joplin „Ragtime Dance” szerzeményére sor kerülne, mosolyog egyet, és elkezd időtlenül játszani. Ez a nyitány annyira lebilincselően sikerül, hogy Ajtai Péter (nagybőgő) és Kováts Gergő (szaxofon) inkább csak hallgatják a dallamokban gazdag ritmusokat, hogy aztán nem várt fordulatot vegyen a játék és a trió virtuális elnevezésével szemben már mindhárman intenzíven jelen legyenek.

 

Igazi ünnepi pillanatoknak válunk fültanúivá, mivel ez az ország egyik legjelentősebb jazz dobosának első, a saját neve alatt megjelent albuma, két olyan fiatal muzsikussal, akiket nagyon szeret, és akik szintén nagyon szeretik őt, ahogyan ez az együttes játékukból, a szinte folytonosan kitapintható simpatico-n keresztül árad. Több évre visszatekintő együttműködésről van szó, aminek egyik pillanata – egy két nap hosszú pillanatról van szó a BMC stúdiójában még 2016-ból –, ha tekervényesen is, de végső és rendkívül esztétikus formát kapott a Hunnia Records kiadásában 2018-ban megjelent albumon. De a különleges alkalom miatt ne gondoljanak semmi szentimentalizmusra, a korong mottója – „Hagyományosan radikális, radikálisan hagyományos” – a végletekig érvényesül a felvételeken. Egy teljesen kompromisszummentes, jól felépített struktúrába öntött szabad muzsikálást kapunk, ’ragtime’ tematikában.

 

Az ártatlan témák félelmetes söprések és ritmizálások erdeje feletti féktelen szaxofon szólók és lehengerlően intenzív bőgőjátékokban teljesednek ki, hogy időnként a teljesen szabad játékok („Pitypangok a szélpen”; „A közös nevező”) kontextualizáljanak egy-egy Scott Joplin vagy Jelly Roll Morton témát. Utóbbi szerzőtől a „Buddy Bolden’s Blues” balladásra vett feldolgozásának homorú íve Ajtaival a középpontban éppen annyira izgalmas, mint a másik Morton-téma, a „King Porter Stomp”, ahol bár látszólag Kováts szakít egy hatalmasat, de mégis az érzet minden hangsúlytól és kiállástól függetlenül folytonosan hármójuk intellektuális, a zenén keresztüli kapcsolatáról szól. Bár önállóan is remek és nagyszerű erőket képviselő muzsikusokról van szó, ilyen intenzitású hőfokon égni igazán csak együtt hallani őket élőben és most már ezen a korongon is, amely egyébként nagyszerű minőségben lett rögzítve és keverve.

 

Egy fontos kincset vehetnek kézbe, ami több (nemzetközi) figyelmet (is) megérdemelne. Persze a mára már digitalizálódott zenei piacon ennek szinte egyetlen módja a rengeteg fellépés és koncertkörút, de ekkora erőkkel folytonos munka mellett komoly sikerek előtt álló, fiatal együttesről van szó, mi már várjuk nagyon a folytatást mind koncertek, mind pedig újabb lemezek formájában.

 

Előadók:

Geröly Tamás – dobok

Ajtai Péter – nagybőgő

Kováts Gergő – szaxofon

 

Elhangzó szerzemények:

1. Dardzsiling II, A Kis Dobos Fiú

2. Ragtime Dance

3. Pitypangok a szélben

4. King Porter Stomp

5. A közös nevező

6. Buddy Bolden’s Blues

7. Dardzsiling III, Cintányéros cudar világ

8. Weeping Willow

9. Szabadság híd

10. Midnight Sun