Főkép

Egy leginkább Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics muzsikájára emlékeztető, absztrakt darabbal nyit Brad Mehldau egyik legújabb idei korongja, pedig a „Before Bach: Benediction” címet viseli. Kezdetben picit idegennek tűnik, de sok hallgatás után inkább az elmélyülést és a ráhangolódást segíti, még ha a rendkívül feszesen és kimunkáltan játszott „Prelude No. 3 in C# Major from The Well-Tempered Clavier Book I, BWV 848” darabbal szemben erős kontrasztban is áll. Persze aki teljesen ártatlanul és minden előzetes ismeret nélkül ül le meghallgatni ezt a remek albumot, az első „After Bach” tétel után egyből megérti, hogy Mehldau szinte az egész zenetörténet neki fontos hatásait ötvözi ezen az albumon.

 

A Bach által ihletett és a The Well-Tempered Clavier egyes prelúdiumai és/vagy fúgái után játszott saját kompozíciók még ha kezdetben erősebben is kötődnek a ritmikán vagy egyes motívumokon keresztül Bach szerzeményeihez, nem egyenesvonalú barangolások a klasszikus összhangzattan erdeiben. Szinte teljesen szabad asszociációk szintjén mozgó, „Mehldau, mint zongorista” és „Mehldau, mint zeneszerző” sajátos jegyeit erősen magánviselő darabok – bár lejegyzett hangsorok, érezhetően Mehldau improvizatív géniuszából kinőtt kalandok.

 

Hogy vajon ezáltal az egész album csak egy amolyan kísérletként fogható fel, vagy ez a korong a valaha volt legzseniálisabb ötvözete a régi és az új zenének, már ízlés kérdése. Egyrészt hallhatóan egy érettebb anyag, mint az egy évvel korábban, a Müpa Fesztivál Színházában adott Three Pieces After Bach koncert, amelyen a három megírt kompozíciót követően még több Bach-darab után improvizált a művész, a terem mégis csak akkor robbant amikor a ráadásokban elkezdett jazz standardeket előadni. Azaz az idei lemezbemutató turnéhoz képest, amelynek a koncertjei is sokkal magabiztosabbak a tavalyihoz képest, rendkívül sokat fejlődött az anyag és az előadásmód, és ez a rögzített hanganyagon is tetten érhető. Mindazonáltal, ha az emberből kibújik a kisördög és összehasonlítja Schiff András The Well-Tempered Clavier előadásaival, akkor szinte tapinthatóan megváltozik a Bach-darabok minősége és elbizonytalanodik Mehldau Bach játékával szemben.

 

Ezért kezdetben ilyen összehasonlítások nélkül érdemes hallgatni ezt a lemezt, ami egyébként nagyon szerethető és persze hosszas hallgatások után visszafele is elsülhet: amikor leülünk csak a The Well-Tempered Claviert egyben meghallgatni, a Mehldau által játszott darabokat követően várnánk az ő folytatását Bach fúgája helyett. Így tehát a zenehallgatási szokásainknak mindenképpen egy kihívás ez az album, remek fültréning és talán megkockáztatható, hogy az egyik legzseniálisabb kísérlet is egyben arra, hogy a zenéről egyben, minden politikai és kulturális határ nélkül gondolkodjunk. Azért az album mellé feltétlen érdemes meghallgatni néhány koncertet is, hogy érezzük a játékvariációk eltérő intenzitását, merevségét és könnyedségét egymással szemben. Mozarthoz kompozícióihoz hasonlóan Bach szerzeményei is rendkívüli érzékenyen tükrözik az előadó aktuális állapotát.

 
Elhangzó szerzemények:

1. Before Bach: Benediction
2. Prelude No. 3 in C# Major from The Well-Tempered Clavier Book I, BWV 848
3. After Bach: Rondo
4. Prelude No. 1 in C Major from The Well-Tempered Clavier Book II, BWV 870
5. After Bach: Pastorale
6. Prelude No. 10 in E Minor from The Well-Tempered Clavier Book I, BWV 855
7. After Bach: Flux
8. Prelude and Fugue No. 12 in F Minor from The Well-Tempered Clavier Book I, BWV 857
9. After Bach: Dream
10. Fugue No. 16 in G Minor from The Well-Tempered Clavier Book II, BWV 885
11. After Bach: Ostinato
12. Prayer for Healing