Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Zenék a nagyvilágból, avagy világzenéről szubjektíven – 131.

Tetszik vagy sem, globalizálódunk, termékek, eszmék, emberek jönnek és mennek, aminek eredményeként a folyamatos változások korában élünk. Ezt szerethetjük vagy utálhatjuk, sok választásunk nincs, de véleményem szerint két dolgot megtehetünk. Egyrészt kihasználjuk a lehetőséget, és megismerjük, eltanuljuk a többiektől mindazt ami jó, illetve hasznos, másrészt pedig igyekezzünk megismertetni a nagyvilággal mindazon kincseinket, melyekre büszkék vagyunk, illetve mások számára is érdekesek lehetnek. Részemről a világzenével vagyok így, két év után még mindig kíváncsian várom, milyen új vagy régi lemez bukkan fel a lejátszóm közelében, a világ mely szegletéről származó zenészek próbálnak meggyőzni tehetségükről. Ezért a rovat változatlan formában megy tovább, még mindig rengeteg világzenei album jelenik meg, csak győzzem energiával és idővel a válogatást – továbbra is szigorúan szubjektív alapon.

 

 

 

 

Cúig: New Landscapes (CD)

 

„Az album elkészítése során egyetlen szerzetes sem sérült meg!” – azt hiszem ez kellőképpen figyelemfelkeltő mondat, és egyúttal visszaad valamit abból a vidámságból, ami körbelengi ezt a szemtelenül fiatal zenészekből álló együttest. A mondat apropóját pedig az adta, hogy az első nagylemezük felvételeit az északír Portglenone monostorban készítették, ahol a mai napig szerzetesek laknak. A témaválasztást tekintve legalább ennyire meglepő a „10.40 To Heathrow” szám, aminek címét Ruairí Stewart gitáros sikertelen kísérlete ihlette, amikor el akart érni egy repülőgépet, hogy megnézze az ír csapatot a Rögbi Világkupán.

 

Persze mindez még kevés a boldogsághoz, nem árt, ha van mögötte kellő hangszeres tudás – most tartunk ott, hogy aki idáig eljutott az olvasásban, az nézze meg a mellékelt videoklipet. Szóval ezzel nincs gond, mindenki profin bánik zeneszerszámával, mi több, szemlátomást otthon vannak a hagyományos ír zenében, jig és reel nem fog ki rajtuk. Ez a szerzemény, ami egyben az album címadó dala is egyben (New Landscapes) jól példázza az ifjonti lelkesedést, amikor három darabból (Edinburgh Rock - The Bunny’s Hat - Seal Island Fiddle) összeraknak egy újat. Azonban az öt muzsikus abszolút a mában él, amit jól példáz az, hogy a szerzői kiadásban megjelent lemez anyagi fedezetét Kickstarter kampány keretében kalapozták össze. A 6000 font röpke huszonöt nap alatt összegyűlt!

 

Nem csupán a múlt, az elődök tisztelete és ismerete jellemzi a Cúig zenekart, hanem az a mód, ahogyan belekomponálják a jelent a dalokba. A klip utolsó harmadában például kifejezetten rockosra veszik a figurát, és nem ez az egyetlen ilyen zenei kalandozás az albumon, hiszen a „Kent to Kintail” tétel jazzes megoldásokkal indít. Fontos tudni, hogy a lemezre csak instrumentális számok kerültek fel (az első, énekkel kiegészített felvételt csak később készítették el), így semmi sem vonja el a figyelmet a virtuozitásról, a kompozíciók sokszínűségéről. Magyar füllel persze mindez kicsit más, hiszen legtöbbünk biztosan nem fogja felismerni a „The Dashing White Eejit” vagy a „Napoleon Crosses the Alps” dallamát (egyébként pont a záró, „Napoleon’s 2.0” a harmadik kedvencem), viszont ez szemernyit sem módosít az élvezeti értéken. A Cúig friss, modern ír világzenét játszik, amit jó lenne élőben látni, kivált, hogy még mindig szemtelenül fiatalok, így még bőven van idejük a zenélésre, a fejlődésre.

 

Kinek ajánlom: fantasztikus ír világzene, mindenkinek ajánlott.

2016-ban megjelent album (Szerzői kiadás)

Az együttes weboldala: http://www.cuigmusic.com/

 

 

 

Shadi Fathi & Bijan Chemirani: Delâshena (CD)

 

A duót két iráni zenész alkotja, akik hazájuktól távol, Marseille-ben találkoztak. Ez már önmagában érv lehet a globalizáció mellett, kivált ha belegondolok, ilyen egymásra találásra kétszáz évvel korábban vajmi kevés esély adódott volna. De most nem napjaink kényszerű népvándorlásaival foglalkozzunk, hanem Shadi Fathi és Bijan Chemirani bemutatkozó lemezével. Azért mielőtt tovább mennénk, azt nem árt tudni, hogy nem kezdő muzsikusokról van szó, korábban mindketten különféle formációkban játszottak már.

 

A Delâshena különleges album. A CD mellé csomagolt füzet egy költeménnyel indít, és csak ezután jönnek a szokásos infók, a számcímek, szerzők, ki milyen hangszeren játszik, ki volt a producer, ésatöbbi. Ez a felütés jelzi, a páros a muzsika olyan értelmezését, előadását nyújtja nekünk, amely eltér a nálunk megszokottól. Persze megkérdezhetem, ki hallgatott perzsa zenét mostanában, de félek, nagyon kevesen jelentkeznének. A két muzsikus jobbára instrumentális szerzeményeket játszik – komolyan mondom, tiszta véletlen, hogy a hétre két ilyen együttes jutott – amelyek alapvetően meghittséget és odafigyelést igényelnek, ezért nem javaslom háttérhallgatásra.

 

Amennyire sejtem, az elképzelés a perzsa versekhez illő zene megalkotása, illetve összegyűjtése volt, hiszen nem csupán saját, hanem kortárs zenészek (mint például Mohammad-Reza Lotfi) ihlette dalokat rögzítették a stúdióban. Mivel csak ketten vannak, minden sokkal hangsúlyosabb, gyakorlatilag ötven percig azt csodálhatjuk, ahogyan az ütőhangszereket kezelő Bijan Chemirani miként reagál a kétféle lanton (setâr és shourangiz) játszó Shadi Fathira. Dallamok és ritmusok feleselnek, figyelnek egymásra és fonódnak egymásba, az egésznek tényleg van egyfajta transzba hajló hangulata, amit csak fokoznak a nagyritkán előforduló szövegek. Feleslegesnek tartom bármelyik szám kiemelését, mert ez az album egyben nyújtja a legtöbbet. Erre a zenére illik a klasszikus jelző, de közben mer és tud modern lenni, egy pillanatig sem éreztem porosnak, múltidézőnek. Videót sajnos nem találtam a duóról, így csak a soundcloud linket másoltam be.

 

Kinek ajánlom: kamarazene jellegű, klasszikus dallamokat bemutató perzsa világzene – főként a nyugodtabb, szemlélődő zenére vágyóknak ajánlom.

2018-ban megjelent album (Buda Musique)

A duó facebook oldala: https://www.facebook.com/Shadi-Fathi-Bijan-Chemirani

 

 

 

Anthology of Moravian folk music 8th: Smrti, milá smrti / Reaper, Dear Reaper (CD)

 

Amikor 2011-ben az Indies Scope megjelentette az antológia első darabjait, nem volt más céljuk, mint összegyűjteni és megmutatni, hogy kik és milyen népzenét játszanak Morvaországban (ez a mai Csehország keleti részét jelenti, magyarul régen Moráviának nevezték a területet). A sorozat első négy lemeze egy-egy adott régióval foglalkozik, és ha jól értem, akkor a felvételek is a helyszínen készültek. Érdekes elképzelés, picit hasonlít ahhoz, mint amikor a múlt század első felében a magyar népzenét gyűjtötte Kodály, Bartók és még sokan mások, annyiban azonban eltér attól, hogy nem kívántak minden szembejövő produkciót archiválni.

 

Nem lehetett egyszerű feladat annak eldöntése, mi kerüljön végül a lemezekre, kíváncsi lennék arra, hogy mennyi jelölt közül kerültek ki a megörökítésre érdemes zenék. Egy biztos, a végeredmény minden albumon kifejezetten változatos válogatás lett, olyan, ami tényleg a „nép” hétköznapjait mutatja be. Ezek után logikus lépés volt, hogy a területi bontás után, fontosabb életesemények zenéit gyűjtsék össze: Advent és karácsony, Szerelmes és esküvői dalok, Verbunkosok című antológiák után idén megjelent a mostani, amely a halálhoz kapcsolódik.

 

Ezen a sorrendben nyolcadik albumon férfi és női kórusok, különféle összetételű zenekarok hallhatók, egyedül az közös bennük, hogy népzenét játszanak. Nincs elektronikus hangszer, nincs stíluskeverés, ez tényleg kortárs népzene, manapság hallgatott és játszott muzsika. A számok egy része régi, egy része új, és még az sem mondható, hogy nincs köztük kakukktojás. Azon ugyanis alaposan meglepődtem, amikor a „Čakal som ťa, milá” tételről kiderült, gyakorlatilag Seress Rezső legismertebb dalának (amelynek a szövegét Jávor László írta), a „Szomorú vasárnap”-nak a népzenésített verziója, cimbalommal, hegedűvel, szomorúsággal. A booklet kellő részletességgel elmond minden fontos tudnivaló erről, és persze a többi huszonegy szerzeményről, illetve az előadókról. Tudom, ez messze nem világzene, viszont a maga nemében hiánypótló sorozat, főként azért, mert azt mutatja be, hogy napjainkban igenis van helye a népzenének, és hogy az kis törődéssel még mindig része az életnek.

 

Kinek ajánlom: elsősorban a népzenét kedvelőknek.

A 2018-ban megjelent album (Indies Scope).

A kiadó weboldala: http://www.indies.eu/en/alba/4089/cd-8-smrti-mila-smrti/

 


Galgóczi Tamás - 2018. július 1.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Cúig)

Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Shadi Fathi & Bijan Chemirani)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!