Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Chick Corea + Steve Gadd Band: Chinese Butterfly (CD)

Egy ötven évre visszatekintő, legendás együttműködés ölt új köntösben testet Chick Corea és Steve Gadd Chinese Butterfly dupla albumán. Nem egyszerű jutalomjátékról van szó, Corea és Gadd a legenergetikusabb és legkísérletezőbb muzsikát teremtik meg régi és új társakkal, amelyet valaha is alkottak együtt. Hatásvadász funk-alapú ritmusok, szédítő, intim és egyben lírai kísérletek, flamencót idéző improvizációk feszegetik a határtalan jazz ismert peremeit.

 

Az album azon régi vágyukat valósítja meg, hogy ismét intenzíven dolgozhassanak együtt: „Mindig amikor belefutok Chick-be, arról beszélünk, hogy jó lenne már muzsikálnunk” – mondja Gadd. „Hosszú évek beszélgetései után, most végre megtettük. És ahogyan hallgattam a felvételeket, keverés közben arra gondoltam, hogy Chick kompozíciói hihetetlenek. Mindig, állandóan elképesztők.”

 

Corea öt új szerzeménnyel és néhány régivel járult hozza az összesen nyolc témához – mindössze az első, a „Chick’s Chums” nem egy saját, hanem egy John McLaughlin szerzemény – és csak egyetérteni tudunk Gadd-del. Bár az első korong erősen áthallásos és sok régebbi darabot idéz, a második lemez teljesen magával ragadó, lehengerlő.

 

A kompozíciók remekbe szabott életre keltésében persze olyan kiváló társak is segítenek, mint például a benini Lionel Loueke, aki nemcsak gitárral, hanem énekkel és természetes hangeffektekkel is gyakran meghatározó módon teremt az elvarázsolt hangulattól (Wake-up Call) a Jobimot megidéző hangképekig (Serenity) bármilyen érzetet, amit éppen a hangulat kíván, akár egy témán belül is. A második korong három kompozíciójának mindegyike 16 és 18 perc hosszúságú, egyenként és egy folyam részeiként is értelmezhető szövevénytenger, az első korong laza improvizációs tereivel szemben egy izgalmasan strukturált játéktér.

 

Steve Wilson fuvolajátéka a „Wake-up Call”-ban félelmetesen komplex alapokra bomlik ki, de mégsem játszanak túl semmit, igazi mesterművek jönnek szembe a második korongon, amelyben Luisito Quintero ütőhangszeresnek, egy korábbi társnak is óriási szerepe van. Annyira folyékony és lágy ritmusokkal tölti meg a tereket Gadd dobolásával éteri összhangban, hogy a tisztán akusztikus hangszerek dinamikájától az egész albumot bevezető, engem a világból kikergető fúziós muzsikától fényévekre találjuk magunkat.

 

Bár sokaknak a fúziós zene egy teljesen értelmetlen terminus, nekem inkább a Corea által gyakran játszott fúziós zene az: több hangszer unisonóban még nem fúziós zene, de amikor mindez ritmus és nem dallam-vezérelt, akkor megkapjuk a kilencvenes évek fúzióőrületének receptjét, amelyben Chick Electric Bandje, néhány remekbe szabott album ellenére is zászlóshajóként járt elől. Ezen az albumon csak az első és utolsó témákban köszön vissza erősen ez a hangulat, de mindennek ellenére, összességében egy nagyon szerethető másfél órás zenei élményt kapunk.

 

Carlos Del Puerto, egy régóta Coreával dolgozó fiatal bőgős és basszusgitáros személyében egy nagyon megbízható alapot hallgathatunk mindvégig, én nem találok ennél többet benne akármennyire is szimpatikus; Philip Bailey pedig beugrik egy témában hangulatot festeni egy kis énekléssel (Return to Forever).

 

Talán Loueke szavai foglalják össze a legjobban, hogy mi történt: „Ez életem egyik legnagyobb élménye és már alig várom, hogy tovább kísérletezzünk az úton evvel a nagyszerű zenekarral. A zene az élet.”

 

Utószó: CD vs. Spotify.

A legtöbb embernek még sosem volt talán a zene széles választéka elérhető akkora mennyiségben, mint mostanság a különféle internetes zenei platformokon. Kétségtelen, rendkívül kényelmes streamelni a muzsikát, kiváltképpen, ha vannak megfelelő eszközeink arra, hogy nagyban és jó minőségben meg is tudjuk hallgatni a muzsikát. Evvel gyakorlatilag a CD korszak le is zárult, mindaddig amíg az internet az általunk ismert formában elérhető lesz – ha radikális, a világ politikai változásai miatt éppen elérhetetlenné válik majd, akkor úgysem fogunk ráérni zenét hallgatni vagy több ezer CD-vel a hátunkon harcolni vagy menekülni.

 

Érdemes tehát megvásárolni egy ilyen kiadványt? Nyilván kedves olvasó azt gondolja, hogy azért mondok igent, mert ez a dolgom, de nem, nem pontosan ez a válaszom erre a kérdésre, hanem egy amolyan idegesítő „attól függ”. Mitől? Hogy szeretik-e tárgyiasított, kézzel fogható formában is birtokolni a muzsikát. Maga a kiadvány rendkívül igényes, magas minőségű papírborítás csomagolás, remek fotókkal, designnal és sok-sok szöveggel a muzsikusoktól, amelyek remekül kontextualizálják a hallottakat.

 

Előadók:

Chick Corea – zongora, billentyűs hangszerek

Steve Gadd – dobok

Lionel Loueke – gitár, ének

Steve Wilson – szaxofon, fuvola

Carlitos Del Puerto – bőgő, basszusgitár

Lusito Quintero – ütőshangszerek

Philip Bailey – vendég („Return to Forever”)

 

Elhangzó szerzemények:

CD1

1) Chick’s Chums

2) Serenity

3) Like I was sayin’

4) A Spanish song

5) Chinise Butterlfly

 

CD2

1) Return to Forever

2) Wake-up Call

3) Gadd-zooks


Németh Attila - 2018. február 21.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Steve Gadd)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!