Főkép

A magyar közönség 2010 novemberében hallhatta a Művészetek Palotájában Joshua Redman (szaxofon) és Brad Mehldau (zongora) duóját élőben először és reméljük, hogy nem utoljára Budapesten. Két olyan muzsikusról van ugyanis szó, akik nem egyszerűen hangszereik mesterei, hanem a figyelem és a zenei csend művészei, akik páratlan intelligenciával hallgatnak és reagálnak a másikra vagy éppen provokálják őt, mindezt persze egy olyan barátság és egymás iránt érzett simpatico keretein belül, amely hosszú évekre nyúlik vissza. Ennek köszönhető, hogy az így létrejövő muzsika fesztelen, friss és állandóan aktuális. Akármit játszanak is, standardeket vagy saját szerzeményeket, a játék mindig mondanivalóval telített. Természetesen nem valamilyen aktuálpolitikai vagy magasröptű gondolatok sokaságáról van szó, hanem a zene nyelvén formált, zeneileg izgalmas és tartalmas dialógust hallunk és hallgathatunk meg most már végre egy hivatalosan is kiadott anyagon.

 

Ugyan ki bírt volna ilyen hosszú ideig ellenállni a kiadatlan felvételeknek a már lassan egy évtizede duóban is fellépő párostól? Éppen ezért is meglepő, hogy a 2011 júliusában és novemberében, Európában rögzített felvételek legalább felét nem ismerjük duó előadásukban. Ezek egyike Mehldau-tól a Bernben rögzített „Always August”, amelyen Redman szoprán szaxofonhangja von finom, lágy szövetet körénk, valóban ünnepi és fenséges hangulatot teremtve. Olyan nyugodt, hogy még a zongorahangot is könnyeddé teszi, és Brad játéka csak egyre emelkedettebbé válik Josh átvezetése alatt. Rendkívül érzéki váltással, a szaxofon hiátusával cseppenünk bele a zongoraszólóba, Mehldau balkézjátékának lendülete pedig valósággal csak úgy sodor minket szüntelenül a hangok között.

 

Az „In Walked Bud” Thelonius Monk kompozíció már egy állandó darab a duóestek során. A ropogós, bebopos játékra jellemző ezen a felvételen az az agresszió amelyet Mehldau egy interjúban a következőképpen jellemez: „Bátran játszok valami nyakatekert dolgot mialatt szólózik – legyen az valami fura harmónia vagy ritmus – és úgy érzem, hogy örül neki. Egy másik zenei környezetben egy ilyen húzás könnyen antiszociálisnak vagy erőszakosnak tűnhet, de Josh-sal működik ez a megközelítés, mert rendkívül felkészült és készen áll arra, hogy az ismeretlenbe ugorjon – a még mindkettőnk számára ismeretlenbe, amíg meg nem találjuk közösen.”

 

 

Mivel ötéves felvételekről van szó, nehéz úgy tenni, mintha azóta semmi sem történt volna kettőjükkel, mégis a múlt és a már befejezett jövő között eddig rejtőző, olyannyira csodás felvételeket kaptunk, hogy most látjuk csak mennyi fontos dolog történt mindkettőjükkel korábban is. Alig győzünk betelni ezzel a felfedezéssel, mert olyan művészekről van szó, akiket úgy gondoltuk, hogy már jól ismerünk, és most mégis, szinte ex nihilo, együtt rezgünk egy korábbi turnéjuk felvételeivel, amelyekből egy egészen meghatározó, örökre velünk maradó album készült.

 

Előadók:

Joshua Redman – szoprán és tenor szaxofon

Brad Mehldau – zongora

 

A lemezen elhangzó szerzemények:

1) Ornithology (Parker / Harris)

2) Always August (Mehldau)

3) In Walked Bud (Thelonius Monk)

4) Mehlsancholy Mode (Redman)

5) The Nearness of You (Carmichael / Washington)

6) Old West (Mehldau)