Főkép

Ideje volt, hogy két nagykiadós lemez és sokéves aktív zenélés után egy olyan koncertfelvétel jelenjen meg a Charan-Po-Rantan (rövidítve CPR) együttestől, amely egyrészt a hozzájuk méltó hangminőségben örökíti meg az élő fellépéseik mágiáját, másrészt pedig összefoglalja az évek alatt összegyűlt repertoárt. S nem utolsó sorban azért is időszerű lépés, mivel kedvenc hölgyduóm érzésem szerint egyre népszerűbb mind a szigetországban, mind külföldön, márpedig a rajongóknak semmi sem elég. Most azonban mindenki hátradőlhet, mivel az Avex jó szokásához híven rögtön három kiszerelésben dobta piacra ezt a kiadványt. Nekem csak a dupla CD-s változat jutott, de aki kíváncsi a CRP zenéjére, és hajlandó többet áldozni a látványért, az mindenképpen a DVD vagy a Blu-ray formátumot válassza, mert így kis túlzással három koncertet nézhet végig.

 

Igen, ez nem túlzás, hiszen az albumot három koncert anyagából állították össze, egészen pontosan az első korongon kezdésként a 2016. március 12-i, a Shinjuku Bunka Centerbéli koncertből van hat szám, aminek a folytatása a második korong végén érkezik három tételben. A kettő között egy tavaly május 16-án rögzített szabadtéri fellépés (Ueno Park), valamint a 2015. december 23-i Asakusa Public Hall-béli előadás. Azt nem sikerült megfejtenem, hogy vajon miért ebben a sorrendben csendülnek fel a közismert dalok, de igazából ez cseppet sem zavar, ennél sokkal fontosabb, hogy egyfajta best of válogatást kapjak.

 

 

Ezt nagyjából sikerült összeállítani, bár érdekes módon sem a „Hava Nagila”, sem a 2011-es földrengés ihlette „Parade of Life” nem került be a programba, a „NANDE – NANDE” slágerről nem is beszélve. Igaz, panaszra így sincs okom, mert cserébe olyan gyöngyszemeket kaptam, mint például a „Hakaba Made Go Issho Ni”, az „Adam” és persze a Taylor Swift újraértelmezés, a „Teira Ni Nare Nai Yo”.

 

Persze csinálhattak volna egyszerű best of válogatást a stúdiófelvételekből is, de (nagyon helyesen) fontosnak gondolták, hogy megmutassák, élőben mire képesek. Elismerem, a CPR koncert a helyszínen az igazi, mert a látványt és a közönség-zenészek közötti interakciót élőben a legjobb megtapasztalni. Az Onnatachi no Zanzo albumon kiderül, hogy a lányok szeretnek beszélgetni a közönséggel, és a mai napig élvezik a zenélést.

 

 

Azért akadnak furcsaságok az albumon. A legmeglepőbb számomra például a „Classic Medley” volt (tíz perc terjedelemben), mert ebben a klasszikus zenétől kezdve a kortárs filmzenékig minden van. A Cápa című film témája jól megfér az Örömóda mellett (az a gajdolás, amit szöveg helyett műveltek, az valami zseniális), hogy Ravel Boleróját már ne is említsem. És mindezt képzeljük el egy sramlizenekar előadásában! Nem tudom mennyit próbáltak előtte, de mind a különböző témák közötti átvezetés, mind maguk az átdolgozások fantasztikusak lettek.

 

 

Az egyik interjúban azt nyilatkozta Koharu, hogy a zenéjük Japántól távolabb sokkal jobban hat az emberekre, mint odahaza. Ezt teljes mértékben hihetőnek tartom, hiszen lemezhallgatás közben ismét bebizonyosodott számomra, hogy amit a CPR csinál, az a nyugati kultúrából származik, amivel gondolom a japánok többsége nem tud mit kezdeni, azon kívül, hogy mint furcsaságot megcsodálja. Ellenben egy európaival, aki régi ismerősként fedezi fel a klezmer, a cirkusz, a kabaré, a sanzon és még ki tudja milyen stílus jelenlétét. A fenti gondolatmenetnek alaposan ellentmond, hogy a japán közönség hallhatóan élvezi a koncertet, kinyilvánítja tetszését – vagyis aki CPR koncertre megy, az boldogul a műsor jelentette kihívással.

 

 

A sikerhez természetesen legalább két olyan kaliberű színpadi személyiség szükségeltetik, mint Momo és Koharu (plusz a plüssmalac), akik képesek elvarázsolni a nagyérdeműt az általuk „alternatív sanzon”-nak nevezet stílussal. Ami élőben legalább annyira ütősnek bizonyul, mint a stúdiófelvételeken, és egy percig sem hagyja a közönséget szomorkodni.

 

Pár nappal később óhatatlanul felmerült bennem a „hogyan tovább?” kérdése. Elvileg a duó távlati tervei között szerepel az európai koncertezés (ha ez megvalósul, akkor remélem Budapest közelébe is eljutnak, mert nagyon szeretném látni őket az édesanyjuk által tervezett színpadi ruhákban), valamint egy utazó zenés cirkusz létrehozása. Ez utóbbit elképzelni sem tudom, de az előzmények alapján ez is élményszámba megy majd.

 

Az együttes tagjai:

Momo Matsunaga

Koharu Matsunaga

 

A lemezen elhangzó számok listája:

CD1

1. Yume Kui Hana - 夢喰い花 (新宿文化センター大ホール 2016.3.12)
2. Caravan - (新宿文化センター大ホール 2016.3.12)
3. Adam - アダム (新宿文化センター大ホール 2016.3.12)
4. Kono Saki No Scenario Anata Shidai - この先のシナリオはあなた次第 (新宿文化センター大ホール 2016.3.12)
5. Teira Ni Nare Nai Yo - テイラーになれないよ (新宿文化センター大ホール 2016.3.12)
6. Suki Doushi -好き同士 (新宿文化センター大ホール 2016.3.12)
7. Kashi su Orange - カシスオレンジ (上野恩賜公園野外ステージ 2015.5.16)
8. Nakigao Pierrot - 泣き顔ピエロ (上野恩賜公園野外ステージ 2015.5.16)

 

CD2

1. Kuuchuu Buranko Nori no Marie - 空中ブランコ乗りのマリー (浅草公会堂 2015.12.23)

2. Circus Circus - サーカス・サーカス (浅草公会堂 2015.12.23)

3. Hakaba Made Go Issho Ni - 墓場までご一緒に (浅草公会堂 2015.12.23)

4. Koi Ha Moumouku - 恋は盲目 (浅草公会堂 2015.12.23)

5. Imasara Oshiku Nara - 今更惜しくなる (浅草公会堂 2015.12.23)

6. Classic Medley - クラシックメドレー (浅草公会堂 2015.12.23)

7. Yoku - 欲 (浅草公会堂 2015.12.23)

8. Watashi Machigatte Ta - 私間違ってた (浅草公会堂 2015.12.23)

9. Senshuuraku - 千秋楽 (上野恩賜公園野外ステージ 2015.5.16)

10. Anata no Kuno no Merry-Go-Round - 貴方の国のメリーゴーランド (上野恩賜公園野外ステージ 2015.5.16)

11. Wasurekake Te Ta Monogaatari - 忘れかけてた物語 (上野恩賜公園野外ステージ 2015.5.16)

12. Tokei Shikake no Jinsai - 時計仕掛けの人生 (新宿文化センター大ホール 2016.3.12)

13. Nanaichioku Piece no Puzzle Game - 71億ピースのパズルゲーム (新宿文化センター大ホール 2016.3.12)

14. Mebiusu no Ikidomari - メビウスの行き止まり (新宿文化センター大ホール 2016.3.12)

15. Mustafa - ムスタファ (アンコール)