Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Zenék a nagyvilágból, avagy világzenéről szubjektíven – 37.

A 15. Womex Budapesten került megrendezésre, és nem csupán a számtalan remek koncert miatt volt számomra emlékezetes, hanem a rengeteg, itt megismert muzsikának köszönhetően. Ezért egy új rovatot indítok, amelyben – terveim szerint – a Womexen kapott demókról és lemezekről, illetve az utólag kapott korongokról írok röviden. A hatékony helykihasználás miatt egy cikkben általában három albumról esik szó – szigorúan szubjektív alapon, némi háttérinfóval kiegészítve. Mindezt azért tartom fontosnak, mert bár népzenével jól állunk, és van pár exportálható minőségű hazai zenekarunk/előadónk, és időnként külföldi kollégáik is koncerteznek errefelé, azért még bőven van mit pótolnunk. A nagy fesztiválokon kívül a komolyabb szóló turnék is hiányoznak – hogy ez az anyagi helyzet, vagy más okra vezethető vissza, azt mindenki döntse el maga. Egy biztos, rengeteg, megismerésre érdemes (vagy kevésbé érdemes) világzene vár még arra, hogy elindítsuk a lejátszónkban.

 

 

 

 

Mariachi los Camperos de Nati Cano: Tradición, Arte y Pasión (CD)

 

Újfent bebizonyosodott számomra, hogy a jóféle marriachi muzsikának nem tudok ellenállni, azonmód kiragad a szürkének titulált hétköznapokból. Ezen a tavaly megjelent lemezen gyakorlatilag minden megtalálható, amiért ezt a műfajt szeretem: bőségesen adagolt vonósok és trombiták, teli torokból énekelt szövegek, végletesen áradó érzelmek. Az, hogy a Mariachi los Camperos de Nati Cano zenekar több mint ötven év után is megőrizte egyéniségét,  egyértelműen a zenekar vezetőjének/névadójának, Natividad „Nati” Canonak az érdeme, aki nagyon elkötelezett a mexikói zene iránt.

 

Hagyomány, művészet és szenvedély – mondja az album címe, és ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a mariachi aranykorából, az 1930-40-50-es évek dalaiból áll össze a műsor. A kor híres zeneszerzőin kívül különféle stílusok idéződnek meg – többek között hallható canción ranchera (ez lényegében a mexikói countrynak felel meg), son jalisciense, huapango és son jarocho. Viszont a stúdióban nemcsak a hagyományőrzést célozta meg az idős kora miatt visszavonult Cano utódja, Jesús „Chuy” Guzmán, hanem a megújítást is, és ezáltal a mariachi még szélesebb körben történő elismertetését.

 

Szerintem ez az elképzelés teljes mértékben megvalósult, elég az albumzáró „Sones de antaño” számot meghallgatni, amelyet egy katonai jellegű együttes inspirált, és ahol a guitarrón teljes értékűen pótolja a dobot. Vagy ott van a „La morena”, amelyben a kórus felesel az énekessel, és egyszerűen lenyűgöző, ahogyan a gitár-hegedű-trombita összjáték váltakozik/formálódik. Az együttes abban is különleges, hogy Sergio Alonso személyében van egy hárfásuk, márpedig ez a hangszer nem gyakori a mariachi társulatoknál – pedig ezen a lemezen nyilvánvalóan pluszt ad a zenéhez, kivált a lassabb szerzeményeknél érezhető jelenléte.

 

Úgy gondolom, hogy a felvételek alatt, 81 éves korában elhunyt Nati Cano büszke lehet, mert egyrészt egy remek album létrejötténél bábáskodott, másrészt pedig az általa 50 évig vezetett Mariachi los Camperos abba az irányba halad, melyet annak idején meghatározott: „mindig szívből játszani, és nem foglalkozni a szabályokkal – játszani büszkén, és menni előre”.

 

Kinek ajánlom: a mariachi, illetve a mexikói zene szerelmeseinek.

2015-ben megjelent lemez (Smithsonian Folkways).

Bővebben az együttes Facebook oldalán: https://www.facebook.com/camperosdenaticano/

 

 

 

Khmer Rouge Survivors: They Will Kill You, If You Cry (CD)

 

Ian Brennan zenei producer (valamint író, koncertszervező, tehetségkutató) honlapján ezt olvasható: „Hogy lehet az, hogy az olyan városokban, mint Los Angeles és London, több ezer zenész kap lehetőséget a megszólalásra, míg világszerte egész országok maradnak némán? A felsőbbrendűségnek/kivételezettségnek ez a matematikai abszurditása is csak a társadalmunkban uralkodó egyenlőtlenségeket tükrözi.” Ő azonban nemcsak beszél erről, hanem tesz is ellene. Többek között úgy, hogy felfedez és fellépésekhez, illetve lemezmegjelenésekhez juttat olyan együtteseket, mint mondjuk a Tinariwen vagy a Malawi Mouse Boys, valamint – és szerintem ez legalább ennyire fontos – olyan vidékek zenéjét igyekszik megörökíteni, amelyek ilyen-olyan okok miatt eltűnőben, veszélyben van.

 

Erre jó példa a Glitterbeat égisze alatt futó Hidden Musics sorozatban korábban megjelent vietnámi gyűjtemény (Hanoi Masters: War is a wound), amelynek mondhatni testvérdarabja a mostani, Kambodzsára fókuszáló lemez. Ez az országon szintén alaposan megszenvedte a vietnámi háborút (több bombát dobtak le rá, mint Németországra a Második Világháborúban), amit Pol Pot és a vörös khmerek uralma követett, ami többek között együtt járt az értelmiség és a művészek szisztematikus kiirtásával. A becslések szerint a két csoport közül csak minden tizedik ember maradt életben.

 

A túlélő zenészek utánpótlása nem biztosított, a fiatalok inkább a divatos stílusokat választják, mintsem a régi hagyományokat őrizzék. Az idősek felvételei többnyire fájdalommal és szomorúsággal vannak tele, mintha deltavidéki bluest hallanánk, csak idegen a nyelv, egzotikusan egyszerűek és mások a hangszerek – de a hangulat hasonló. A nagyon kevés nem szomorú szerzemény közé tartozik Thorn Seyma és Arn Chorn Pond közös felvétele, a „Bong Euy Sdaap Pkor (Hear the Thunder)” című tétel. Ez bármely falusi estén megadja a közösségi élményt, az együttlét, a közös zenélés/éneklés meghittségét. Akárcsak a vietnámi válogatásnál, itt sem látom értelmét a megkülönböztetésnek, mert mindegyik szerzemény egy újabb darab ebben a kirakósban, amelynek eredményeként jobban át tudjuk érezni a túlélők zenéjét átható fájdalmat és szomorúságot. Mindezt csak még egzotikusabbá teszik az errefelé használatos hangszerek. A lemezzel úgy gondolom tényleg sikerült végteleníteni a múló időt, és megőrizni/bemutatni valamit Kambodzsa múltjából.

 

Kinek ajánlom: a hamisítatlan népzenét előtérbe helyezők, illetve az egzotikus felvételeket kedvelőknek javallott lemez.

2016-ban megjelent album (Glitterbeat)

A lemez web oldala: https://glitterbeat.bandcamp.com/album/they-will-kill-you-if-you-cry

 

 

 

Tuuletar: Tules Maas Vedes Taivaal (CD)

 

Sajnálatos módon nem tudtam elmenni a Várkert Bazárban megrendezett II. A Capella Fesztiválra, pedig a fellépők között volt pár érdekes társulat, akiket szívesen megnéztem volna. Legjobban a Tuuletar koncertje miatt szomorkodtam, mert ahogyan azt már korábban jeleztem, világzenében a tiszta női ének az egyik gyengém. Mindezeken felül pedig ők a bizonyíték arra, hogy manapság lassan már nem lesz elegendő, ha valamit jól csinál az ember, szükség van újszerűségre, meglepetésre, ha valaki sikert akar elérni a világzene piacán.

 

A négy finn lány esetében a nagy ötlet a beatbox és a természetközeli női ének egybegyúrása. Beatbox alatt azt értjük, amikor a különféle hangszereket vagy más zenei hangokat szájjal állítják elő, ez egyébként a hiphop egyik eleme. Az igazán profik zavarba ejtő tökéletességgel utánoznak dobokat vagy zenei alapokat, és ez a képesség bizony nagyon jól jön egy pusztán az éneklésre koncentráló előadáson, hiszen miközben továbbra is igaz az állítás, miszerint minden hangot a fellépők produkálnak, még lehetőség van „virtuális” ritmusszekció használatára.

 

Na ezt a pluszt használja ki maximálisan a finn együttes, akik kreatív módon vegyítik az éneket és a beatbox adta lehetőségek. Van, amikor majdnem beérik a négyes torkában rejlő adottságokkal (Valkia) és tényleg csak jelképesen vannak jelen a hangeffektek, máskor előtérbe helyeznek egy énekhangot (Odotan), ami alá Venla Ilona Blom pakolja a ritmust, hogy a teljesség elérése érdekében később belépjenek a többiek, mint éteri háttérvokál.

 

Az egy hét alatt Amerikában rögzített lemez címe egyaránt utal a négy őselemre (tűzön, földön, vízben, levegőben) és a négy hölgy egymásra hatására – szóval a Tules Maas Vedes Taivaal egy érdekes, az együttes által megalkotott vocal folk hop stílus lehetőségeit bemutató, mindemellett friss, modern, bájos és izgalmas dalgyűjtemény. Nem csoda, ha több világzenei sikerlistára is felkerültek vele.

 

Aki teheti, az nézze meg őket október 14-én, amikor ismét Budapesten járnak, és a Müpában lépnek fel.

 

Kinek ajánlom: mágikus a capella lemez beatbox extrával, minden világzenét szeretőnek erősen ajánlott hallgatnivaló.

2016-ban megjelent album (Bafe’s Factory)

Az együttes facebook oldala: http://tuuletar.com/en/

 


Galgóczi Tamás - 2016. szeptember 4.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Mariachi los Camperos de Nati Cano)

Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Tuuletar)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!