Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Zenék a nagyvilágból, avagy világzenéről szubjektíven – 22.

A 15. Womex Budapesten került megrendezésre, és nem csupán a számtalan remek koncert miatt volt számomra emlékezetes, hanem a rengeteg, itt megismert muzsikának köszönhetően. Ezért egy új rovatot indítok, amelyben – terveim szerint – a Womexen kapott demókról és lemezekről, illetve az utólag kapott korongokról írok röviden. Mivel a legtöbb esetben csupán pár számos promóciós anyagokról van szó, egy cikkben általában három korongot igyekszem majd bemutatni – szigorúan szubjektív alapon, némi háttérinfóval kiegészítve. Mindezt azért tartom fontosnak, mert bár népzenével jól állunk, és van pár exportálható minőségű hazai zenekarunk/előadónk, és időnként külföldi kollégáik is koncerteznek errefelé, azért még bőven van mit pótolnunk. Nemcsak a nagy fesztiválok hiányoznak, hanem a komolyabb szóló turnék is – hogy ez az anyagi helyzet, vagy más okra vezethető vissza, azt mindenki döntse el maga. Egy biztos, rengeteg, megismerésre érdemes (vagy kevésbé érdemes) világzene vár még arra, hogy elindítsuk a lejátszónkban.

 

 

 

Discover Music From Mexico with ARC Music (CD)

 

Nem olyan régen írtam a Mariachi Flor De Toloache együttesről, és akkor megfogadtam magamban, hogy ebben az évben még legalább egy ízben újra előveszem a mariachi stílust. Nos úgy tűnik az égiek hasonlóképpen gondolkodtak, aminek köszönhetően az Arc Music discover sorozatában idén tavasszal a Balkán és Dél-Brazília zenéjét bemutató albumokon kívül egy mexikói válogatást fedeztem fel. Ettől kezdve nem volt visszaút, és hamarosan már hallgattam az ismerős-ismeretlen felvételeket – mert nemcsak mariachi, hanem bizony sima népzene is került a lemezre.

 

Akit érdekel, az hatvan percen keresztül nem csupán napsütötte muzsikát hallhat egy rövid fiesta keretén belül, hanem képet alkothat arról, mennyire változatos zenét játszanak a mariachi zenekarok. A trombiták, a harmonika, a gitár mellett olyan érdekes hangszerek bukkannak fel, mint a vihuela, a jarana, vagy a személyes kedvencnek számító guitarrón, ami tulajdonképpen egy nagyméretű gitár, és gyakorlatilag a nagybőgőt helyettesíti. Érdekes adalékként megemlítem, hogy az ilyen formációk létszáma a közmondás szerint az éppen rendelkezésre álló zenészek számától függ, háromtól a tizensokig terjedhet.

 

Ezen a válogatáson a talpalávalót öt társaság biztosítja, akik többnyire közismert dalokat játszanak, így kis túlzással egyfajta időutazásra invitálnak bennünket, annak minden előnyével és hátrányával szemben. Ez ellen egy pillanatig sem tiltakoztam, mert a Mariachi Flor De Toloache már megmutatta nekem, merre mehet tovább ez a stílus, ezért most épp erre a múltidézésre vágytam. Kedvenceim közé tartozik a „Cielo rojo”, köszönhetően a női éneknek, ami nem jellemző a mariachira, pedig hát a nők ugyanúgy képesek az érzelmek eléneklésére, mint a férfiak. Az igazi fiesta érzést az olyan számokban találtam meg, mint a „Los machetes” – mindezt ének nélkül, pusztán hangszerekkel érte el a Mariachi Azteca együttes, a hegedű és a trombita feleselésétől határozottan táncolhatnékom támadt. Harmadikként említem a „La macarena” autentikusabb verzióját, fura volt az évekkel ezelőtti világhódító slágert ilyen környezetben hallgatni (akkor a Los del Río volt az elkövető), de azt kell mondjam, ez a változat jobban tetszett.

 

Kinek ajánlom: a mariachi, illetve a mexikói zenét kedvelőknek.

2016-ban megjelent lemez (Arc Music).

Bővebben a kiadó weboldalán: http://www.arcmusic.co.uk/

 

 

 

Sheesham and Lotus & `Son: The High Stepping Music (CD)

 

Ahogyan nálunk népszerűek lettek a táncházak, mert az emberekben igény volt szépapáik szórakozását biztosító zenés rendezvények feltámasztására, úgy fordultak Észak-Amerikában a zenei gyökereket jelentő ragtime és blues felé. Ez nemcsak a tévésorozatoknak köszönhető, hanem azoknak a fesztiváloknak is, amelyek összegyűjtötték az érdeklődőket és a muzsikusokat. Ez utóbbi csoport egyik legszórakoztatóbb triója a Sheesham and Lotus & `Son, akiknek harmadik lemeze 2014-ben jelent meg – ez került be a heti rovatba.

 

Elindítani a The High Stepping Music című korongot legalább akkora kaland, mind feltenni egy 78-as fordulatú recsegő-ropogó sellak lemezt, és elmerülni a száz évvel korábbi világban. Sőt, jóval több annál, hiszen ez a három muzsikus (Sheesham Crow, Lotus Wright és Son Sanderson) nem csupán arra vállalkozott, hogy a száz évvel ezelőtt szerzeményeket előadja minden karc és por nélkül, hanem élettelivé, hangzásilag modernné tették azokat. Amennyire sikerült utánajárnom, mindezt minimális változtatással érték el, szóval nem írták át az eredeti nótákat, hanem inkább a trió hangszeres repertoárjához igazították, elvégre a szouszafon vagy a lefordíthatatlan nevű contrabassharmoniphonium nem tartozott az ilyen zenét játszó együttesek gyakori hangszerei közé (kivált, hogy ez utóbbit Lotus Wright találta fel).

 

A lemez egy az egyben hozza az 1920-as évek hangulatát, az olyan szerzemények, mint a „KC Moan” például bármely korabeli városszéli szalonban megállnák a helyüket. A trió tehetségét a különféle ragek előadása bizonyítja, mire legjobb bizonyság a „Salt and Pepper Drag”, amelynél nem jöttem rá, miként sikerült ezeket a fura hangokat produkálniuk. Bár tényleg zseniális módon játszanak (Dallas Rag), igazából az a csodálatos, ahogyan megtartják a régi szabályokat, miközben lazán átlépik azokat, de a végeredmény mégis megmarad bluesnak vagy ragtime nótának. A legszebb blues egyébként ebben a dalgyűjteményben szerintem a „Mississippi River Blues”, bendzsóval, szouszafonnal, fütyüléssel, énekkel – ez már majdnem eredetibb, mint mondjuk a 78-as fordulaton rögzített felvétel.

 

Kinek ajánlom: akik kíváncsiak régmúlt korok zenéjére, a múlt század déli muzsikájára és akiknek anyagilag nem futja 78-as korongokra.

2014-ben megjelent album (SephiaPhone Records).

Az együttes weboldala: http://sheeshamandlotus.com/

 

 

 

Suistamon Sähkö (Suistamo electricity) (CD)

 

Ilyen sincs minálunk. A finn Anne-Mari Kivimäki évekig dolgozik a „Suistamo – The Laboratory of Tradition. Suistamo concerts experiment, create, develop, research and derail” című doktori értekezésén, amely keretében a Finnországtól elcsatolt Karélia egy falujának (Suistamo) történetét, zenéjét, zenei hagyományait kutatja. És nem mellékesen rögzít és kiad négy lemezt, amelyet egyedül a falu köt össze, egyébként mindegyik más-más formában idézi meg a hagyományokat. Az előző Lakkautettu kylä album a háborúra, illetve az azt megelőző évekre koncentrált, míg a mostani egy hatalmasat ugrik előre az időben.

 

Egészen napjainkig, ahol megtörténik az a furcsaság, hogy népzenészek véletlenül összetalálkoznak egy elektronikus zenében jártas muzsikussal, összebarátkoznak, és ettől kezdve közösen lépnek fel. Stílusmeghatározásként a folktronica szót használják, ami alatt Kivimäki hangsúlyos harmonikajátékát értik, kiegészítve Eero Grundström elektronikájával, illetve két énekessel, akik közül Reetta-Kaisa Iles a Puhti-duónak is tagja, amelyben egyébként Kivimäki a másik fél – szóval van itt összefonódás, de ez inkább csak azért fontos, mert ennek köszönhetően a négyes nagyon egyben van (érdekességként említem, hogy egy alkalommal Ilja Kotikallio is hallható, akárcsak az előző albumnál).

 

Bár a CD-hez mellékelt füzet új Suistamo tánczenének titulálja az albumon hallható muzsikát, ebben van némi túlzás, illetve szerénység, hiszen a felvételek egy része inkább a révülés felé vitt el „Saarella Palaa”, mintsem a táncparkett irányába. Nem úgy az olyan darabok, mint például az első „Kotiin” vagy a „Kankkuspäivästä Karjala” – ezek tényleg mozgásra késztetnek, és kis túlzással bármely klubban megállják a helyüket. Nekem a „Suistamon soitto” és a „Suistamon sähkö” tetszett a legjobban, mert érzésem szerint itt sikerült leginkább összeházasítani az elektronikus hangokat a harmonikával, a modern hangzást a hagyományos dallamokkal. Egy dologban teljesen biztos vagyok: Anne-Mari Kivimäki társaival együtt ismét valami egyedit hozott létre.

 

Kinek ajánlom: a harmonika kedvelőinek, illetve az elektronikus zenét szeretőknek, s nem utolsó sorban a finn dallamok iránt fogékonyaknak.

2015-ben megjelent album (Kihtinäjärvi records)

Az együttes facebook oldala: https://www.facebook.com/suistamonsahko

 


Galgóczi Tamás - 2016. május 15.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Sheesham and Lotus & ’Son)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!