Főkép

Az 1984 óta futó ECM New Series sorozatban számos Arvo Pärt premierre került sor, amelyek közül több mára már legendássá vált. A kiadások állandó atya figurája, Manfred Eicher természetes büszkeséggel eltelve gondolhatta úgy, hogy megérett az idő egy olyan válogatásra, amely kifejezetten a saját ízlésének megfelelően rendezi el a sorozat legmeghatározóbb Pärt kompozícióit – az eredmény pedig egyenesen lenyűgöző.

 

A dupla lemezes Musica Selecta tökéletes ajtónak bizonyul azok számára is, akik csak lépten-nyomon akadtak eddig bele Pärt muzsikájába, de sohasem volt alkalmuk igazán megismerkedniük vele. Ez a válogatás egy olyan világba vezérli a hallgatót, ahol a zene által felépített szakrális terek nem nyomasztóak, de könnyedségük egy pillanatra sem vesz el méltóságteljességükből. Az eicheri szekvenciákból fakadó dramaturgia pedig egyáltalán nem öncélú, hanem több olyan széles íven rajzolja meg Pärt sajátos jegyeit, amelynek logikája éppen annyira evidensen áttekinthető, mint egy gótikus templom belső tere.

 

Ezen jegyek egyike a statikus zene, amely a kontrasztok és fordulatokon keresztül kibontakozó, állandó mozgásban lévő muzsikával szemben a dallam vagy harmónia nyugalmi állapotából eredő szépségre koncentrál. Ennek megfelelően a hangszerelés gyakran minimalisztikus: az 1984-es „Es sang vor langen Jahren” énekszólamával mindössze egy hegedű bonyolódik dialógusba, amelyet egy brácsa egészít ki; az ikonikusnak számító „Für Alina” (1976) pedig szóló zongoradarab. A statikusság szorosan összefügg az ún. tintinnabuli stílussal, amely egyetlen hangra és az abból kibontakoztatható hármashangzatra, az ehhez kapcsolódó skálára, illetve a hang természetes felhangjaira épít. Az így létrejövő két vagy háromszólamú struktúrák alkotják a tintinnabuli stílus vázát, amely az ismétlések, a harangocskák vagy időnként igazi harangok alkalmazásával („Mein Weg”) egy változatlan idő benyomását keltik. Nem a John Cage-re jellemző megmerevedett időét, de nem is Steve Reich repetitív zakatolását, hanem mintegy a természeti folyamatok törvényszerű erejét vagy éppen erőtlenségét.

 

„A fehér fényhez tudnám hasonlítani a zenémet,

amelyben jelen van az összes szín. Csak egy prizma

oszthatná fel a színeket és tehetné jelenvalóvá;

ez a prizma pedig a hallgató szellemisége lehetne.” (Arvo Pärt)

 

A premier felvételek számosságának és változatosságának köszönhetően az előadóművészek egészen széles skálája található meg ezen a kiadványon. Egy másik ikonikus Pärt kompozíciót, a „Fratres”-t például Gidon Kremer (hegedű) és Keith Jarrett (zongora) tolmácsolásában hallgathatunk meg, míg a „Most Holy of Mother of God” kompozíciót a The Hillard Ensemble adja elő, hogy csak néhányat említsünk a kiváló muzsikusok közül. Az összhatás kiegyensúlyozott, Manfred Eicher nagyszerű érzékkel rendezte el a több mint harminc évre visszatekintő, a felvételek ideje alatt Pärttal természetesen kialakult barátságuk előtti tisztelgésként. Az egyes korongok önmagukban is roppant gazdagok, de együtt meghallgatva egy epikus, mozdulatlan utazás maradandó élményét nyújtják.

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. CD

1) Es sang vor langen Jahren

2) Für Alina

3) Mein Weg

4) Kanon Pokajanen

5) Silouans Song

6) Fratres

7) Alleluia-Tropus

8) Trisagion

9) Beatus Petronius

 

2. CD

1) Wallfahrtslied / Pilgrims` Song

2) Most Holy Mother of God

3) Cantus in Memory of Benjamin Britten

4) Magnificant

5) Festina Lente

6) Lamentate

7) Stabat Mater

8) Da Pacem Domine