Főkép

A Slogan egy budapesti, (mondjuk azt, hogy) avantgarde metal zenekar, mely leginkább 1989 és 1994 között volt aktív. Ekkor készítették el azt a három demót, illetve albumot is, melyeket most már végre CD-n is megvehetünk. Ez a hír csupán maroknyi ember szemébe csal örömkönnyeket, de azt remélem, alább meg tudok győzni még néhányakat, hogy ez nekik is kell.

 

A Slogan ugyanis valami egészen egyedi volt (és lesz, de erről később). A maga idejében is csak keveseket talált meg némileg elborult, szertelen, semmiféle megkötést nem tűrő művészetük, és amilyen elvetemült egy gárda voltak, még a rajongóikat is képesek voltak a koncertjeiken kiakasztani. Pedig aki Slogan Sun Clubra járt (ez volt a saját szervezésű koncertjeik fedőneve), az tudta, hogy bármire számíthat.

 

A zenekar már a kezdetek kezdetén is valami egyéniben, valami másban gondolkodott. Az elején még leginkább a thrash metal vonulathoz sorolódtak, annak is a komplexebb, progresszív ágához, tehát gyors tempók, megtekert gitárriffek és furcsa énekdallamok sűrűn előfordultak náluk. De a punk- és AC/DC gyökereik épp úgy előtüremkedtek egy-egy dalrészletben, mint a humoruk. Mondhatni, a Slogan volt a magyar metal Monty Pythonja, ahogy azt például az Art Of Ego demón hallható „Olliárié 2” eszement ricsajozása is jelzi. Olyan ez a dal, mint egy kifordított strandsláger – és csupán egy a Slogan milliónyi arcából.

 

 

De azért alapvetően nem az idétlenségei miatt szerette a Slogant az a maroknyi ember, hanem a kiszámíthatatlan, izgalmas és újító zene és a rendkívül mély mondanivalójú szövegek miatt. Megértem, ha valaki nem érzi eléggé jónak vagy kiegyensúlyozottnak Wallachy László éneklését, de nekem, aki a huszas évei előtt, a legfogékonyabb korszakában hallgatta a Slogant kazettán és élőben, minden szava revelációval ért fel. A Slogan messze túlmutatott az általános metal kliséken, nem álltak meg ott, hogy a világ szar és minden rossz, ők megoldást, megértést kerestek – és találtak. Nagyon kevés régi kedvencemről mondhatom el, hogy ma is ugyanannyit jelent számomra, mint a maga idejében, ha ugyan nem többet, és a Slogan ezek egyike.

 

A három CD-ből az első a Forgotten Moods, melyen nemcsak az ilyen címen ismert második demó remasterelt anyaga hallható, de az első demó (Message for the Human Beings from the Human Beings, 1989) részletei is, meg még sok egyéb. Talán ez a legnehezebb hallgatnivaló a három közül, hiszen szerény anyagi háttérrel vették fel, nyersen, zajosan szól, és a dalokat sem könnyű befogadni. De azért akad olyan, ami ma is működik: az „Accident” bármely punk-thrash bulin beindítaná a népeket, ezzel átellenben meg az „Ariadné II” szavalása, üzenete mindmáig hátborzongató és mélységes mély.

 

Az Art Of Ego demó, mely a második CD-n kapott helyet, volt sok szempontból a zenekar csúcspontja. Művészi szintre fejlesztett metal zene, melyet a King Crimsont idéző, hideglelős témák (halld: címadó) uraltak. Mindent elmond a hangulatról, az üzenetről az „On Obese Bodies” (Elhízott testeken) alábbi néhány sora: „Fénytelen éjjeleken acélnak feszülök, hogy kizökkentsem az időt, mert tudom, hogy merre tart, és tudom, hogy segítsek leszállni, elpusztulok bele.” De ugyanezen az anyagon hallható ’60-as évekbeli rock & roll téma, gyönyörű akusztikus gitáros tétel, és számos olyasmi is, ami a korszak „agyasnak” mondott, úttörő rock/metal zenekaraival mutat rokonságot (mint amilyen a VoiVod, a Jane’s Addiction vagy a Primus volt, nem szólva a Seattle-i grunge csapatokról).

 

Az 1994-es Voluntary Swoon viszont már a zenekar hattyúdala volt. Ahogy a cím is sugallja, addigra belefáradtak az örökös, értelmetlen, eredménytelen küzdésbe, hogy egyről a kettőre jussanak, hogy ne csak ugyanaz a néhány ember járjon a koncertjeikre, és „önként elájultak”, feloszlottak. De maga az album attól még zseniális. A korábbiaknál is színesebb, változatosabb, épp úgy elfér rajta egy szaxofonos-zongorás dzsesszbetét (Source), mint a „Pendululm” szinte folkos dallamai és az azokat ellenpontozó ipari hatások, vagy a „God is Sobing” lassan vonszoló, Black Sabbath-os riffje, netán a „Branch” megvilágosodás-közeli szépsége, a vonósokkal díszített lírai „Shy Delightfulness”, vagy az olyan, punkba hajló dalok, mint az „Immortality Express”, a „Passing Away”, vagy az eredeti kazettáról lemaradt, ám itt meghallgatható „Fuck You Army”.

 

 

Igen, a CD-kiadások számos gyűjtői ritkaságot, koncertfelvételt, kiadatlan dalt tartalmaznak, még karaoke verziókat is, de a lényeg azért az eredetileg megjelent anyagokban van. Mert aki annak idején megszerette, annak, amennyire én tudom, mindnek óriási hatással volt az életére, gondolkodásmódjára a Slogan. Ez a fajta nyitottság, változatosság, illetve ilyen súlyú mondanivaló nagyon keveseknél fordul elő. Idehaza, azt gondolom, a Nagy Feró-féle Bikini volt a Slogan valamiféle elődje, utánuk meg talán az Isten Háta Mögött következett.

 

És meglehet, most újra a Slogan fog mutatni valamit, amit sehol máshol nem talál meg az ember a rock/metal világában, ugyanis ősszel új albumot fognak kiadni, még ha más énekessel is. Elvárásaim nincsenek (ezt is tőlük tanultam), de nagyon várom.

 

Az együttes tagjai:

Wallachy László – ének

Wallachy Attila – dob

Horváth Endre (Endriske) – gitár

Juhász Róbert – gitár

 

Márkus Attila – basszusgitár

Pál Attila – gitár

Bartucz Zöli – basszusgitár

Torma Attila – basszusgitár

 

 

A lemezen található dalok listája:

CD 1 - FORGOTTEN MOODS 1990 (2015 remaster)

1. Blind Flight (demo 1989)

2. Psychical Chaos (demo 1989)

3. Transubstantiation (demo 1990)

4. Ariadne II. (demo 1989)

5. Brave New World (demo 1990)

6. Atonal Harmonies (demo 1990)

7. Accident (demo 1989)

8. Oceans Of Emotions (demo 1990)

9. Escape From Landscape (demo 1989)

10. His Master’s Voice (demo 1989)

11. I Love Me Girl (demo 1989)

12. Emil, Blood, Strangers (demo 1989)

13. Cowboy (demo 1989)

14. Eine Kleine Punkmusik (demo 1989)

15. Rock And Roll Is Good (demo 1989)

16. Accident (demo 1988)

17. Fektessetek vonat alá (demo 1989)

18. Punksó (demo 1990)

19. No Galacsi (demo 1990)

20. Olliárié II. (demo 1994)

21. Sündörzsölő Sajtmozgató (demo 1994)

22. Egyedem, begyedem (soundcheck 2009)

23. Brave New World (live 1993)

24. Ariadne II. (live 1993)

 

CD 2 - ART OF EGO 1992 (2015 remaster)

1. Near To The Horizon

2. Flowing Slowly

3. On Obese Bodies

4. Ollárié

5. Desert Rain

6. Art Of Ego

7. Flotation

8. The Sun

9. On Obese Bodies (instrumental version 1992)

10. Flotation (instrumental version 1992)

11. Near To The Horizon (instrumental version 1992)

12. Flowing Slowly (instrumental version 1992)

13. Art Of Ego (instrumental version 1992)

14. Flotation (live 1993)

15. Near To The Horizon (live 1993)

16. Flowing Slowly (live 1993)

 

CD 3 - VOLUNTARY SWOON 1994 (2015 remaster)

1. Immortality Express

2. Source

3. Voices Brittle Bells

4. God Is Sobing

5. Endless Lullaby

6. Voluntary Swoon

7. Shy Delightfulness

8. The Pendulum

9. Branch

10. Passing Away

11. Moral Don Quijote (outtake 1994)

12. Fuck You Army (outtake 1994)

13. Fizikus (demo 2010)

14. Béke, Szeretet, Anarchia (demo 2012)