Főkép

Alul farmer, felül bőr, kedvencem a csapolt sör. Akár ez a kedélyes Akela idézet is lehetne a svéd Enforcer jelmondata, annyira retro és jó értelemben véve megmosolyogtató az, amit művelnek. Ezt a kapkodós, thrash metalban gyökerező heavy metalt ugyanis nem lehet már nosztalgia nélkül hallgatni; na, nem mintha bármi más célja is lenne ennek az egész nyolcvanas évek revival szcénának, mint az, hogy visszaidézze a keményzene állítólagos hőskorát, és azokat a bandákat, amelyek segítettek lefektetni a fémzene templomának alapköveit (muhahaha).

 

Mert, legyünk teljesen őszinték, az idén negyedik lemezét kiadó, 2014-ben Magyarországot is megjárt Enforcer csakis az olyan nagy elődök árnyékában létezhet, mint az Angel Witch, az Agent Steel, a korai Metallica és az Iron Maiden. Persze a gitárok visítanak itt is, a gitáros/énekes/mindenes Olof Wikstranddal együtt, aki tényleg úgy nyomja ezeket az extrém magas témákat, mintha nem lenne holnap. Minden adott tehát egy kiváló kis múltidézéshez, a kérdés csak az, hogy hozzá tudnak-e tenni valamit az amúgy is meglehetősen túltelített retro vonulathoz? Nos, röviden és velősen: nem. Itt aztán tényleg egyetlen önálló ötlettel sem fogunk találkozni, viszont a hatásokat olyan jó ízléssel és hozzáértéssel sikerült vegyíteni, hogy az embernek nem jut eszébe húzni a száját az eredetiség hiánya miatt. És még egy nagyon fontos dolog, amit szinte bármelyik hasonló svéd zenekar lemezkritikájából ideollózhatnék: jó dalok. Valahogy ezek a svédek annyira érzik azt, hogy mitől lesz valami emlékezetes, maradandó, de mégse triviális, hogy az valami elképesztő. Kétlem, hogy Olof és barátai sok ABBA-t hallgattak volna életükben, de kicsit olyan érzésem van, mintha odafent mindenki az anyatejjel szívta volna magába a slágerírást.

 

 

Pedig nagyon is „időszerű” lett volna egy fáradtabb és szürkébb lemez kiadása, így a negyedik album magasságában, de egyelőre ennek a szikráját se lehet észrevenni a csapaton. Igaz, hogy a mostani tételek megírásakor mintha kicsit visszavettek volna a nyaktörő tempókból, de szerintem ez még jót is tett a változatosságnak. A „Below the Slumber” képében még egy félballadát is kapunk tőlük, ami aztán abszolút nem volt jellemző korábban. Ez egyébként az egyik legjobb szám a From Beyondon, a viccesen hajmetalos ének ellenére is. De persze az old-school riffelés szerelmesei sem maradnak éhesen, mert a nyitó „Destroyer” és „Undying Evil” páros mániákus tempóval és széles terpeszes metal mókával alapozza meg a hangulatot. Utána következik a fantasztikus címadó, ami az előbbi kettőnél sokkal sötétebb és hangulatosabb, klasszikus áthallásokkal kacérkodó szólóval. Ez tényleg a hőskor, emberek, nem vagyunk méltók. Ebbe a magasságba sajnos már nem jutunk el többet, de unatkozni senki nem fog, az tuti. A kissé céltalan, instrumentális „Hungry They Will Come” után ugyanis visszaáll a rend, és a borzasztóan szórakoztató, szólókban gazdag „The Banshee” következik, amit két újabb speed bomba, a „Farewell” és a „Hell Will Follow” követ. A negyvenperces album egy hosszabb tétellel, a címadóhoz hasonlóan atmoszférikus és epikus „Mask of Red Death”-szel zár, aminek az esetében már a Mercyful Fate-et is fel lehet venni a hatások sorába.

 

 

Ennél nagyobb dicséret pedig nem hiszem, hogy kellene a bandának. Megint megcsinálták, azt, ami keveseknek sikerül csak csont nélkül: fogtak egy alapvetően underground zenei műfajt, és úgy idézték meg a mai metal közönség számára, hogy érezhetően modernebb lett, ugyanakkor minden értékét megőrizte, a hőskorhoz méltó dalokkal. Nekem legközelebb jöhet több a sötétebb és hangulatosabb, King Diamondos témákból, és akkor aztán igazán boldog panda leszek.

 

A zenekar tagjai:

Olof Wikstrand - ének, gitár

Jonas Wikstrand - dobok
Joseph Tholl - gitár
Tobias Lindqvist - basszusgitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Destroyer

2. Undying Evil
3. From Beyond
4. One with Fire
5. Below the Slumber
6. Hungry They Will Come
7. The Banshee
8. Farewell
9. Hell Will Follow
10. Mask of Red Death

 

Diszkográfia:

Into the Night (2008)
Diamonds (2010)
Death by Fire (2013)
From Beyond (2015)